Aura (El Aura, 2005)

Viszonylag ritkán futhatunk itt a Kárpátok medencéjében dél-amerikai filmekbe, pedig ha másból nem, az arrafelé juttatott irodalmi Nobel-díjak számából is következtethetünk, ott (is) komoly szellemi élet zajlik. Persze, a világ filmfesztiváljain rendre mutatnak be latin filmeket, olykor jelentős elismeréssel is, ezek azonban a szakma szűk körén túl nemigen jutnak el a széles közönséghez. Ennek nagyrészt nyilván nyelvi okai vannak, egész egyszerűen a spanyol nyelvterületeken kívül sokkal többen értenek angolul, mint spanyolul. Valószínűleg nagy szerepe van ebben a hollywoodi filmdömpingnek is, hiszen az (á)lomgyárban ritkán gyártanak spanyol nyelvű filmeket. Átlag néző így Dél-Amerikával kapcsolatban elsőre biztos a végeérhetetlen és sokak számára nézhetetlen szappanoperákra gondol, ha latin filmről van szó. Pedig, pedig.

Fabian Bielinsky argentin filmrendező is azok közé tartozik, akik másként gondolják ezt. Az El Aura már második filmje, az első Nueve Reinas (Kilenc királynő) című, a tökéletes bűntényt boncolgató filmje több fesztiválon tarolt a különböző díjakból. Bielinsky az El Aurában ott folytatja, ahol az elsőben abbahagyta, ismét a tökéletes bűntényről van szó. Érkeznek híradások Argentína zavaros politikai és gazdasági helyzetéről, de az azért valószínűleg túlzás, hogy többszörösen hendikepes hősei miért éppen a bankrablás tökéletes végrehajtásában látják kizárólag a fényes jövőt, de hát nagyon nincs ez másként nálunk sem.

A film címe a főhős, Espinoza betegségére utal, aki epilepsziában szenved. A váratlanul rátörő rohamokat előzi meg ez az aurának nevezett pillanat, amelyben hirtelen tudata kitágul, egyszerre érzékeli a hangok, látványok, érzetek együttes áramlását, a múlt, jelen és jövő összeolvadását. Egyfajta megvilágosodott állapot, amelyben viszont hősünk tökéletesen cselekvésképtelen, egész egyszerűen elterül, mint egy homokzsák. Belátható, ez egy bankrablás zűrzavarában végzetes is lehet.

Espinoza „a” kisember. Jellemző foglalkozásával a bevezető, igen érdekes képsorokban ismerkedhetünk meg. Hősünk állatpreparátor, múzeumok számára készít kitömött állatokat. Kevéske pénzét egy bankban kell átvennie, a sorban állás közben egy kollégájával azon töpreng, hogyan lehetne végrehajtani a tökéletes bankrablást. Ennyi, amit megtudunk róla, valamint azt, hogy betegsége gátolja a cselekvésben, még jogosítványt sem kaphat. A sors azonban úgy hozza, hogy egy vadászat alkalmával, ahová az említett kolléga hívta meg, fura módon egy tökéletesnek tűnő bűntény tervéhez jut. Hogyan tud élni egy kisember azzal, amikor váratlanul az ölébe hull az álma? Klasszikus szituáció, e filmből is megtudható örök tanulsággal.

Neve hangzása alapján gyaníthatóan lengyel felmenőkkel rendelkező Bielinsky a film elején egy hallhatóan magyar mellékszereplő szerepeltetésével megenged egy, a „lengyel magyar két jóbarát” című közhelyre hajazó viccet, de attól kezdve nincs kegyelem. Lassú, aprólékos műgonddal megszerkesztett jelenetekben viszi végig a Ricardo Darín által hasonló precizitással megformált, meglehetősen összetett jellemű hősét a megérdemelt végkifejletig. Meghökkentő, de reális szituációkba helyezi Espinozát, amelyeket hasonlóan eredeti, ötletes dramaturgiai húzásokkal old meg. Furcsa helyszínek, szinte érintetlen erdő közepén lévő barakk-kemping, maga az erdő áthatolhatatlan szövevénye, furcsa kihalt külvárosi ipartelepek az érzékeny fényképezéssel (Checco Varese munkája) sajátos atmoszférát teremtenek a filmben. Ebben a nyomasztó légkörben a többi szereplő lassú, tétova mozgása, csak ritkán felcsattanó, halk, mormogó beszéde az Isten háta mögötti vidéken élő emberek beszűkült tudatállapotát tudatja velünk, puszta jelenlétük veszélyérzetet idéz elő a nézőben. Nem csoda, hogy a tulajdonképpen bűntényre készülődő Espinoza majdhogynem pozitív hőssé tud válni, s ez mindenképpen Bielinsky tehetségét dicséri.

Kiváló a forgatókönyv, a rendezői munka is majdnem. A végtelenül precízen kidolgozott jelenetek miatt túlontúl hosszúnak tűnik a film, a téma tömörebb, sűrűbb szerkesztést igényelt volna. Nincsenek kifogásaim az átlagosnál hosszabb filmekkel kapcsolatosan, ha az a hosszúság kellően indokolt, most mégis azt mondom: ha ez a film fél órával rövidebb, akkor remekmű.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Aura (El Aura, 2005) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Kínai, elvitelre (Un cuento chino, 2011) | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Eszeveszett mesék (Relatos Salvajes / Wild Tales, 2014) | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.