A kaptár 3. (Resident Evil: Extinction, 2007)

Azt azért nem mondanám, hogy a témagazdának, Paul W.S. Andersonnak agyában történt volna ez a címben jelzett visszafordíthatatlan folyamat. Egyrészt, mert nem tudhatom, másrészt, mert a film sem ezt tükrözi. Persze, aki képes összehozni egy működő “húzzunk le még egy bőrt a kutyáról” projectet, annak az agya semmiképpen nem mondható lepusztultnak. Legfeljebb cinikusnak, de a cinizmus része a modern túlélési stratégiáknak, mint tudjuk. Erre hajaz a Kaptár című folytatásos akció-horror harmadik részének egyik nyitójelenete is, amikor vérszomjas lenyúzott bőrű kutyákkal kell megküzdenie a főhősnek, amely tevékenységet eredményesen abszolvál is, tehát a cinizmus mellett működik önkritika, valamint a pozitív gondolkodás is. A túlélésben lehet hát reménykedni.

A film lényegében nem sokban különbözik az első és második résztől. A fő-, és néhány mellékhős változatlan, az alapkoncepció, a megoldás is hasonló. Az újdonság talán az, hogy a harmadik etap ismert sci-fi-horror-post war dream motívumokkal telezsúfolt emlékalbumot idéző “köntösbe” lett öltöztetve, amiben Andersonnak nyilván nagyban segítségére volt az epizódot dirigáló Russell Mulcahy.

Mulcahy elég rutinos versenyzőnek számít a műfajban, elég, ha első sikerére, a Hegylakóra utalunk. Ami, ugye, alapmű. Ezután sem tétlenkedett az ausztrál versenyző, készített még sok-sok múmiás, árnyékos meg gyilkosságos filmet, utóbbi időben pedig, elsősorban a televízió részére relatíve nagy költségvetésű fantasy-kat. Ezen felül ismeri is a műfaj, valamint a társműfajok jelentős darabjait, hiszen Anderson kissé fáradt sztorija ezekből vett elemekkel lett elmesélve. Még mindig az ártatlan tekintetű gyilkológép Alice és újra előbukkanó társa, a szúrós tekintetű és szakállú Carlos Olivera próbálja felvenni a harcot a gazember Védernyő Vállalat, amúgy érthetetlen célú kísérleteinek eredményeivel, az egyre begyorsuló, egyre agresszívabb zombisereggel, valamint gyártójukkal, Dr. Isaacs-el. A zombisító vírus élettelen sivataggá változtatta a Földet, ahol csak az állandó mozgás tart életben, mint George Miller Mad Maxében. A városokat is betemette a homok, a las vegas-i Szabadságszobor-másolat is félig elmerült, amikor Alice meglátja, úgy sóhajt fel, mint Taylor, az eredeti Majmok bolygója csúcsjelenetében. A néhány emberen és jelentős számú élőhalotton kívül csak igen agresszív zombivarjúk élnek s támadnak – Alfred Hitchcock: Madarak. Az egyedüli megoldás Alice-ben van, akit ismét Milla Jovovich jelenít meg – Luc Besson: Ötödik elem. Van még több idézett motívum is, ezeknek felfedezését meghagyom azoknak a hozzám hasonló nézőknek, akiket nem kötnek le túlzottan az amúgy elismerésreméltó maszkmesteri erőfeszítések és cizellált digitális effektusok.

Ismét két nő száll szembe a gonoszokkal, az egyik Milla (Alice), mint rezidens, a másik a Heroes című tv-sorozatból leigazolt Ali Larter (ott Niki/Jessica, itt Redfield konvojparancsnok). Mint színészek, eszközeikben, gesztusaikban, átéltségben mindketten a nálunk Görög Zita – Oroszlán Szonja – Dobó Kata által megfeszített kötélen táncolnak, biztonsággal. Csak éppen jóval többet keresnek. Oded Fehrnek (Olivera) pedig az a megtisztelő (?) szerep jut, hogy elszívhatja a filmtörténelem minden bizonnyal legütősebb dzsointját. Részletek a filmben.

Nem az alkotók tehetnek arról, hogy a film cselekménye viszonylag kiszámítható mederben folyik, ez egy ilyen műfaj. Minden lehetséges meder ki van már ásva, persze, lehet próbálkozni újak ásásával, az abba terelt cselekmény azonban már nem ezt a műfajt eredményezné. Nem lenne akció-horror, ami már amúgy is öszvér, már műfajilag. Mint műfajnak pedig megvannak a dramaturgiai sajátosságai, (pl. kötelező áldozatok; csak egy, az abszolút főhős maradhat a végére, ráadásul nem is pusztíthatja el teljesen a gonoszt, mert az utolsó snitt mindig az övé, stb…) amelynek meg kell felelni. Ezeket a kritériumokat rendesen teljesíti is a film, így mindenképpen tisztességes iparosmunkának tekinthető, ám például nem veszi fel a versenyt egy húzósabb, az aberráció és a miszticizmus határait egyaránt feszegető távol-keleti horrorral. Sebaj, majd talán a negyedik rész…

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.