Az út (The Road, 2009)

Cormac McCarthyt (a wikipédia szerint) a mai kortárs amerikai irodalom első vonalába szokás sorolni, akit az emberiség túlnyomó többségének ma már meglehetősen távolinak tűnő Guttenberg-galaxisból a Coen-testvérek méltán sokat emlegetett Nem vénnek való vidék című filmje szakított ki, ami az ő hasonló című regényéből készült. Az út szintén, de ezt már az ausztrál John Hillcoat jegyzi, akinek nevét elsősorban a Nick Cave forgatókönyvéből készült Ajánlat című szikár és kegyetlen nu-western tette ismertté. Na, Az út akár ennek egyenes következménye is lehet, hiszen még szikárabb és még kegyetlenebb történet ez, de köthető akár a szintén ausztrál Mad Maxériához is, annak egy lényegesen pesszimistább, komolyabb és komorabb rokonaként. Hogy miért e vonzódás a komor jövőképek iránt Ausztráliában? Nyilván az ózonlyuk tehet erről, illetve a Nagasaki/Hiroshima gombafelhőinek viszonylagos közelsége, vagy az amerikaiak, franciák csendes-óceáni atomkísérleteinek hatásai okozzák az amúgy igen harsány, jókedvű és pozitív gondolkodású ausztrálok olykor borús gondolatait a jövővel kapcsolatban. Persze, lehet, hogy azért ennyire jókedvűek ma, mert tudják, hogy a jövő szar lesz… (Nick Cave mondjuk, ma se jókedvű…)

Hillcoat (és operatőre, Javier Aguirresarobe) is egy egészen komor, sötét, monokolor képet fest a jövőről, mely azonban minden egyes snittben, még amikor a legrohadtabb szituációt ábrázolják is, esztétikus és látványos. Kifejezetten delejes hatású, olykor szinte a híres német romantikus festő, Caspar David Friedrich festményeit idéző képek ezek. Nem nyilvánvaló az ok, sem Hillcoat, sem Mccarthy nem köti orrunkra miért pusztult el szinte minden élő a Földön, vegyi katasztrófa, atomháború vagy járvány, de mindegy is, mert egyikőjüknek sem az ok, vagy annak esetleges látványos effektekkel megoldható látványorgiája a fontos, hanem az, ami utána maradt: a pusztulás képei. Sötétbarna, szürke színek mindenhol, és még meleg sincs, a borult égből eső hull, köd terjeng és hideg, nyirkos minden. Állatok, madarak nincsenek, a fák és minden más növényzet is folyamatosan szárad, rohad, sorvad. Néhány ember maradt csupán életben. Hogy ők hogyan úszták meg a globális katasztrófát, ez sem lényeges – csak az, hogy most mi van velük és hogy van-e tovább… Benzin már régen elfogyott, élelem nincs, így a megmaradt emberiség nagy része kannibállá változott, ami logikailag is, erkölcsileg is, ontológiailag is egyértelműen a vég pillanatát jelöli. A film egy apa (Viggo Mortensen) és fia (Kodi Smith-McPhee) útját követi végig, valahonnan, valahová, le délre. Ők még jók, még nem esznek emberhúst – persze, nem kis szerencsével, rábukkannak egy földbe ásott élelmiszerrejtekre – akik útjuk során találkoznak néhány túlélővel, rosszakkal, jókkal egyaránt.

A film egy szenvedésekkel teli utat követ végig, amelyen az Apa (Atya) a fiát (Fiú) tanítja, hogyan, milyen értékek szerint kell élnie ebben a világban, amikor ő már nem lesz többé. Erősen katolicisztikus hangulat lengi át a filmet, ami talán nem meglepetés, hiszen ez a világszemlélet nem áll távol Nick Cave-től sem, aki a rendező Hillcoat szellemi jóbarátja, és Warren Ellisszel a film atmoszferikus és túlvilági zenéjét is jegyzi. Csak így, ebben a szemléletben magyarázható a kivételesen nyomasztó, apokaliptikus világvége-hangulatot vizionáló film egyértelműen pozitív végkicsengése is – egy valódi disztópiában nincs helye reménynek, a fiú, apja halála után egyedül marad és legfeljebb egyet tehet: elszántan elindul a ködbe. Sőt, akár fejbe is lőheti magát; a végén egy sem maradhat. A film szinte teljes egésze, kivéve a végkifejlet utolsó tíz percét, egy végiggondolt, magas szintű esztétikai egységet képvisel, szinte már Tarr Béla vagy Andrej Tarkovszkij világát idézve meg, amit viszont a kissé édeskés finálé meglehetősen agyonvág. Egy pozitív végkifejlet persze még az említett példáknál is lehetséges, főleg a jelzett keresztényi párhuzamok tekintetében, de ennek gondolatilag kellene erre kifutnia. E filmnél azonban inkább a fogyasztói igényeknek megfelelni akaró produceri/alkotói döntést sejtek, ui. egy földbedöngölően negatív vég csupán egy szűk, szubkulturális réteg ízlésének felelne meg, a nagyobb közönség talán be sem fizetne egy kilátástalanul végződő, végletesen pesszimista történetre. (Nem tudom az eredeti regénynek mi a vége, idespoilerezhetné valaki, aki olvasta…) Asanisimasa szerint ez a film így: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

20 hozzászólás a(z) Az út (The Road, 2009) bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    A filmdroidon megírtam részletesen a post után a meglátásaimat – ha érdekel (filmdroid.blog.hu/2010/02/05/the_road_6), nem részletezem azt tovább, abban leírtam mindent: nekem unalmas, egyszerű, bugyuta volt (de lehet hogy csak az én racionalitásom miatt idegesített a karakter(ek) hülyesége is). Pedig imádom a sci-fit és filozofálni is, de ha adott a helyzet, nem lehet eltunyulni, a karakter 1pár napot sem bírt volna ki, ahogy viselkedett. 10/3

  2. ettumifilii szerint:

    @ChrisDry:

    “pedig imádom a scifi-t”

    a road mióta scifi?

  3. efes szerint:

    @ettumifilii: Nincs éles határvonal a scifi és az utópia (pozitív és negatív, egyaránt) között, mindkét műfaj tartalmaz rengeteg közös elemet. Nem minden scifi űrhajós, lézerkardos izé, de igen sok a jövőben játszódik, mint ahogy az utópiák(disztópiák) túlnyomó része is. Nem is tudok jelen vagy múlt idejű utópiát. Az utópiák legnagyobb része felfogható scifinek, még a klasszikusok is, a Gulliver, Candide, sőt még Az ember tragédiájának falanszter-színe is. Szerintem. 🙂

  4. efes szerint:

    @ChrisDry: Az emberiség túlnyomó része meghalt, hiszen alig látunk embereket a filmben, ezért van, hogy a faszi nyugodtan vándorol a gyerekkel. Délre mennek, mert ott (talán) meleg van, erre utalnak többször.

    Nem hiszem továbbá, hogy ilyen direktbe kell nézni ezt a filmet, én úgy érzem, McCarthyt nem a sztori realitása érdekelte, hanem az, hogy egy szituáció kapcsán – ez a világvége – elfilózzon, elsősorban etikai és erkölcsi szempontból, erősen keresztény szemszögből: mi lesz akkor, s mi lehet. Ezt kúrja szét a nyálas befejezés, de addig én minden egyes kockát el tudok fogadni. Fel sem merült bennem, hogy mi miért van és hasonlók…

  5. wim szerint:

    Ezt a filmet nem a nyálas befejezés “kúrja szét”; ha így lenne, még elégedett is lennék vele. Sokkal több sebből vérzik,ilyen pl. a zenehasználata, a gyenge színészi alakítások. Egyetlen erőssége talán a képi világa, ami persze egy McCarthy-adaptációban lényeges pont.
    Jellemző, ahogyan Hillcoat vonzódik a végletekhez: egyfelől kemény, brutális, másfelől szinte csöpögősen érzelmes. Ezzel Az ajánlatot is agyon tudta vágni, bár azt még így is sokkal jobbnak érzem, minth a The Road-ot.(Csak mellékesen jegyzem meg, az említett szélsőségek legalább annyira jellemzőek a barátra és alkotótársra, N.C-re, így igazából nehéz eldönteni, bizonyos hibákért ki is a felelős.)

  6. efes szerint:

    @wim: Én a hibát stílusnak veszem, amit el is fogadok, mivel Ausztrália is ennyire végletes, minden szempontból. Ezzel együtt nem tetszett a film végkifejlete. Színészileg szerintem is jobbára értékelhetetlen a film, mint ahogy a látványra erősen építő filmek túlnyomó többsége – itt csak alakok kellenek a kompozícióba, nem kell, hogy történjen velük belül bármi is, hiszen ami van, annak kívülről kell látszania. Ehhez gyakorlatilag nem is kellenek kvalitásos színészek, elég ha a koncepciónak megfelelően néznek ki.

    A zene (zaj, hangfüggöny) szerintem tökéletesen megfelelt a képi világnak így az hibátlan. Nick Cave pedig egyike a mára mindössze néhány előadóra fogyatkozott számú rockzenésznek, akit még meg tudok hallgatni – valószínűleg őt is csak iszonyú szélsőségessége, no és megfelebezhetetlen hitele miatt.

  7. wim szerint:

    Utolsó mondatoddal egyetértek, de az azt megelőzőt vitatom: leginkább a film elején idegesített, hogy a mélabús hegedű/zongoraszólamok mindenüvé odatolakodtak, nehogy elkerülje a figyelmemet, micsoda szomorú dolgok is ezek. Utálom a didaxist. Másrészt ami működött a Jesse James-ben, az itt zavart, ide sokkal szikárabb, minimalistább zenei aláfestést tudnék elképzelni. Vagy leginkább semmit.Persze,ízlések és pofonok…

  8. szinema1 szerint:

    Mostanában egyre több olyan film kerül ki Amerikából is, melyeknek igazi cselkményük nincs, de mégis élvezhető, nézhető kreációk ezek. Ki tudja, talán érkezik vmi új korszak…

  9. efes szerint:

    @szinema1: Új korszakot az Avatar jelenti: jönnek a 3d csodák. Ez a film inkább a Tarkovszkij-szerű európai művészfilmekre utal vissza, csak a fűszerezése lett amerikai. Ennek a filmnek rendezője ráadásul ausztrál:)

  10. alex4427 szerint:

    Hát…ez nem jött be! Pedig az Ajánlat tetszett, pedig Nick Cave az egyik nagy kedvencem (máig felejthetetlen az Erkel Színházbeli koncertje!), pedig a képi világ tényleg a nagy német festőt idézi!
    De sem a “story”, sem a két főszereplő játéka (nem tudom eldönteni a gyerek vagy az apja volt a rosszabb)…szóval max 3/10.
    Ja, és ha már Tarr Béla, akkor sokkal inkább az új román film, a Rendészet, nyelvészet!

    Kárpótlás:
    http://www.youtube.com/watch?v=dkhJWdZYBgg&feature=related

  11. Bozótnéger szerint:

    Sok érdekes kérdést felvet ez a film. Bennem például azt, hogy mit csinálhattak volna jobban a főszereplők az adott helyzetben:
    vadonszava.blog.hu/2010/07/14/az_ut_a_tuleles_szemszogebol

  12. Visszajelzés: Éli könyve (The Book Of Eli, 2009) « asanisimasa

  13. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  14. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  15. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  16. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  17. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa

  18. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  19. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa

  20. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.