Akvárium (Fish Tank, 2009)

Az Akvárium tökéletesen lényegtelen, hogy hol játszódik, a filmben nevesített Essexben, Frankfurt-Külsőn, Krakkóban, de játszódhat akár Káposztásmegyeren is. Panelgettó van mindenhol, s akik ezeket az emberi életre alkalmatlan betonból készült embertárolókat lakják, gyakorlatilag ugyanazok az emberek. Itt, ebben a filmben csak annyiban különböznek a többitől, hogy angolul beszélnek. Ezenkívül ugyanaz a szemét ömlik a nap 18 órájában szóló tévéből, ugyanaz az alkohol rendezi az itt élők életét romba, és ugyanazok az álmok lódítják őket át a holnapba mindenütt.

Andrea Arnold, aki előző, Red Road című szintén erősen szociografikus filmjével már nagy európai filmes reménységnek lett kikiáltva, ebből az olcsó pia- és junk food-szagú masszából egy 15 éves lányt ragadott ki filmjének hőséül. Mia számára gyakorlatilag egyetlen dolog létezik, a hiphop tánc. Asszem, ezt az “ide ugrok, odaugrok, figurázok a kezemmel, pörgök a padlón, majd bemerevedek valami vicces pózba” táncot nevezik hiphoptáncnak, de végül is mindegy ez. Annyiból érdekes, hogy ez megy szinte állandóan az MTV-n, s Mia innen lesi le a mutogatós feka danszerek mozdulatait. Állítólag tehetséges, bár amennyire én meg tudom ítélni, szegény lánynak ritmusérzéke sincs, és ízületei is elég macskásak. De legalább táncol, a húga fel sem áll a tévé elől, anyja meg el sem tud odáig menni, mert már a konyhában merev részegre issza magát. Valahogy mégis belép a képbe egy pasas. Connor (Michael Fassbender, aki kicsit hízott már az Éhség óta) legalább dolgozik: biztonsági őr a helyi barkácsáruházban. Ő kavarja meg a filmben a szart, amit itt most nem ecsetelnék tovább.

A film tehát Mia filmje, akinek alaposan szar az élete. Katie Jarvis alakítja életszerű természetességgel a lányt, aki minden energiáját összeszedve megpróbál valahogyan kitörni kilátástalan sorsából, talán nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy ez nem jár túl sok sikerrel. A filmbéli végkifejletet csak az odáig vezető szartengerhez mérve lehet pozitívnak értelmezni, amúgy erősen úgy tűnik, ez csak a cseberből vederbe lépés tipikus esete. Megrendítő a film, mint ahogy megrendítő eseményeket szerintem mindenki talál a saját életében, saját környezetében is, így legfeljebb e filmmel annyival vagyunk előrébb, hogy saját, vagy ismerőseink, rokonaink problémáját látjuk a vászonra kivetülni. Ez, így megfogalmazva talán pontosabban körberajzolható, s így megragadható – ez egy igen komoly erény. Más kérdés, hogy e filmet is csupán néhány száz néző fogja megnézni, és biztosan nem azok, akikről és akikhez szól. De legalább mi, finnyás ízlésű értelmiségi pöcsök talán tisztában leszünk azzal, mi járhat ezeknek a csajoknak fejecskéjében, milyen lehet életük, milyenek az álmaik… Végül is ez is van olyan érdekes, mint az ötméteres kecskemacskák nemi élete, vagy még inkább az alkonyatban puszizkodó vámpírok, amiknek/akiknek a vérmes rajongóival e film szereplői valószínűleg igen jelentős átfedésben vannak. Nem tudom másként értékelni e filmet, mint egy virtuális szociálpszichológiai emberkertet, amely igen plasztikus színészi alakítások segítségével mutatja be a fogyasztói társadalom egy igen széles, ám igen rejtőző életmódú rétegét, ahol az élet egyetlen pozitív szeletét a rózsaszín álmok jelentik, melyek azonban a sors kíméletlenségével, idejekorán szállnak el üres lufiként a semmibe. No Future. Asanisimasa: 8/10.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Akvárium (Fish Tank, 2009) bejegyzéshez

  1. alex4427 szerint:

    10/10! No future!
    Nálunk annyival szarabb a helyzet, hogy rendszerváltás címén itt mindenki Kánaánt remélt.
    Legalábbis, még néhány éve is az volt nálunk a “kérdés”, hogy “Akarsz-e cukrászdát nyitni Bécsben?” Arról nem volt szó, hogy mi van azokkal, akik rossz helyre születtek!? Hogy Nyugaton sem kolbászból van a kerítés! Hogy a többség még a gazdag Nyugaton is lakótelepeken lakik! Hogy, aki multinál dolgozik úgy megalázzák, mint az El metodo-ban! stb.
    A magyar rendszerváltás másfél millió munkanélkülijéről, ill. közülük egyről egyedül az Utolsó idők szól!
    Na, gondolom ők azok, akik a mai napig dührohamot kapnak, ha meghallják, hogy csak rajtad múlik!
    Korrektül viszont (mint az Akváriumban): csak magadra számíthatsz! De elég-e ez, ha rossz helyre születtél? (Mint az Akvárium vagy az Utolsó idők főhőse.)

  2. ChrisDry szerint:

    Read road tetszett anno, na majd erre is sort kerítek, kösz a javaslatot.

  3. bog.art szerint:

    tavaly év vége felé néztem meg,nem egy szerencsés periódusban, amikor egymás után töltöttem le problémás brit fiatalokról szóló filmeket (Boy A, Sweet Sixteen, This is England, Ratcacher) és ez már akkor nem tudott “ütni”, biztos megülte a gyomromat a sok nyomorult sors. Ráadásul a rendezőnő előző munkájától, a Red Road-tól teljesen elaléltam (az nálam egyértelműen 10/10), ez valahogy ismétlésnek tűnt nekem akkoriban. azt hiszem, most megnézem mégegyszer, hátha felfedezek benne valami újat, de van bennem némi félsz – mert nagyon drukkolok A.Arnold-nak -, hogy ugyanúgy hidegen fog hagyni, mint az első alkalommal…

  4. efes szerint:

    @bog.art: Talán az lehet a legmarkánsabb különbség e filmben az általad is említettekhez képest, hogy itt a főszereplőben az égadta világon semmi “önsorsrontót” nem lehet felfedezni, sőt szinte egyedüliként ő az, aki minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy ebből a szarból kitörjön. És ez a film extrabrutalitása, hogy ennek ellenére látjuk, hogy semmi esélye sincs erre.

  5. bog.art szerint:

    na, megnéztem mégegyszer. megérte, így, hogy nem egy kupacban a többi nyomorgással láttam. az már biztos, hogy andrea belépett a kedvenc rendezőim sorába, imádom az ilyen sallangmentes, letisztult, kézikamerás, szagos filmeket (nekem még a szagok is átjönnek). a Red Road mércéjét azért nem ütötte meg nálam, az már csak életkorilag is közelebb állt hozzám, meg hát tényleg láttunk már a britektől ilyen témájú remek filmeket. de meg kell hagyni, hogy andrea remek érzékkel választja ki a szereplőket, valószínűleg marha jól is instruálja őket, én még az utolsó pár percet is meg tudom neki bocsátani mindkét film esetében (női szolidaritás, höhö). és az a pár perc a Kyra nevű kislánnyal (nem akarnék spoilerezni) számomra hidegrázósabb volt, mint a komplett Eden Lake. Bár annak valószínűleg ez a nulladik része 😉 Nálam csak azért 8-as, mert a Red Road 10-es volt és mert túl sok alapozót hagytak a kiscsaj arcán – én bevállaltattam volna azokat a fránya pattanásokat 🙂 de ez legyen egy film legnagyobb problémája….

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.