Giallo (2009)

Dario Argento, a műfaj pápája ebben a legutóbbi filmjében már egy gyalázatosan elfáradt, roskatag és rozoga pápa benyomását kelti. Pedig akár működhetne e film afféle műfaji kódexként is, hiszen itt van szinte az összes jellemző Argento-motívum: egy szemlátomást védelemre szoruló lány érkezik meg a városba, taxiba száll és zuhog az eső. Vannak decens társasági események, van opera, van divatbemutató show. És ami miatt gyaníthatóan a giallo (vagyis a jellemzően olasz, gótikus, szégyenlősen erotikus és szégyentelenül véres horror) rajongói rajongnak, láthatunk sikoltozó jó nőket, és szörnyülködhetünk a különféle halálnemekben: megint látunk üvegkupolába zuhanást, majd szétkenődést a makulátlan márványon, sok-sok késes gyikicselést, szurkálódást, és van kalapács az arcba is, természetesen jó adag olasz nap érlelte paradicsomkonzerv felhasználásával. Ezek a műfaji jegyek azonban e filmnél már szinte alig észrevehetően állnak össze valamiféle művészi látomás koncepciójába.

Adrien Brody (Oscar-díjának hitelével súlyosbítva) is beszállt a kult-bizniszbe, részben az ő produkciója is e film, melyben főszerepet is vállalt, ám végül is éppen ez lett a film egyik legnagyobb melléfogása. Az általa formált búval baszott képű, szplínes zsaru inkább valami karikatúra csupán, egyetlen igazi gesztusa, mondata nincs. De ez az egész nyomozós szál is alaposan félreviszi a filmet, még ha esetleg izgalmasan meg is lenne írva, de itt csupán klisé van klisére dobálva. A csajok rendben vannak, bár tényleg csak sikoltozniuk kell, vetkőzniük nem, azt a sok paradicsomot pedig nyilván felfogják valami új biopakolásnak a bőrük eljövendő szépségének érdekében. A gonosz, az viszont baromi gáz. Konkrétan felsírtam röhögtömben, amikor Argento először meg merte mutatni ábrázatát: mintha John Rambót látnánk utolsó bevetése utáni húsz évnyi kemény alkoholizálástól felpuffadt arccal és köszvényes mozgással. (Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ezt is le kell írnom: szegény, szegény Stallone!) Szóval, inkább szánalmas, mint ijesztő a fazon, de ez végül is érvényes az egész filmre is. Szánalmas, nem pedig ijesztő. Asanisimasa: 3/10. Ja, csak mondom, aki nem tudná: a giallo olaszul sárgát jelent, utalva az olcsó könyvek puha borítójára. De sárgává válik az ember bőre bizonyos májkárosodások tüneteként is.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.