Poroló 17. – Híd a Kwai-folyón (The Bridge on the River Kwai, 1957)

(Poroló – e cikksorozatban film-klasszikusokat nézek újra, mintegy “leporolva”, megvizsgálva őket, mennyire “működnek” mai szemmel nézve.)

A valóban megtörtént események és saját, indokínai területen tapasztalt élményei alapjánPierre Boulle írt nagy sikerű és igen jó regényt, ami nem kerülhette el Hollywood figyelmét sem. 1957-ben aztán elkészült a hét darab Oscar-díjjal jutalmazott monstre alkotás, ma már nevetségesnek számító 3 millió dolláros költségvetésből, ami akkor azért lényegesen többet ért, mint ma. Látványos, igazi nagyszabású film David Lean rendezése, komoly tömegjelenetekkel, és hát felépítenek benne egy hidat, amit a végén fel is robbantanak – ez önmagában sem semmi, meg amúgy sem. Azonban nem titok, ez a híd, nem az a híd.

2006-ban, amikor Thaiföldön jártam, (film)szakmai okokból direkt elmentem a Kwai-folyón átívelő hídhoz, ahol a thai idegenfogalmi szakemberek decens kis panoptikumot építettek fel a valóságban igencsak horrorisztikus körülmények között megépülő vasútvonalhoz és hídhoz, amely érdekes módon mégsem a valóságra, inkább a valóság lényegesen áthangszerelt hollywoodi változatára hasonlított. Már a pénztárban is a film világhírű füttyindulója szólt, és az égadta világon senki nem foglalkozott azzal, hogy a film nem itt, hanem Ceylonban forgott. Mindegy, az üzlet az üzlet, a szorgos, mosolygós thai idegenvezetők büszkén ecsetelték milyen volt a híd építése: szinte szó szerint mondták fel a filmet… (A posztban a helyszínen készített saját fotóim láthatók.)

A film (és regény) középpontjában a keleti és nyugati lélek közötti vélt, vagy képzelt szakadékon átívelő képletes híd megépítése áll, mely egy zseniális fordulattal egy háborús kontextusban megvalósuló igazi hídként jelenik meg. A film üzenete kifejezetten háborúellenes, ami nem csak a hidat építő angolok egyik tisztjének a filmben utoljára elhangzó szavaiban (Téboly, téboly!) nyilvánul meg, hanem teljes egészében. Míg a valóságban persze a japánok kíméletlenül bántak az angol és ausztrál hadifoglyokkal, itt a híd építése valahogyan éppen hogy összehozza a japán hadi hagyományok (a bushido) iránt konzervatív japán ezredest (Saito – Sessue Hayakawa) és ellenfelét, a szintén velejéig régi vágású katona Nicholson ezredest (Alec Guinness). A hidat a japánok szervezési, tervezési és logisztikai problémák csak akadékozva építtetik, és a kötelező átadási időpont már túl közel van. Nicholson karakán kiállásával, és az angol tisztek között szolgálatot teljesítő építőmérnök segítségével azonban hozzásegíti Saito ezredest, hogy a határidőre elkészüljön a híd. Eközben azonban, az angolok titkos kommandót indítanak a lágerből megszökött amerikai Shears (William Holden) kelletlen részvételével a híd felrobbantására. Miközben az egyik oldalon az amúgy szemben álló felek hatalmas áldozatokat hozva különböző okokból, de közös célért küzdenek, a másik oldalon oktalan és hiábavaló hősködésből éppen ennek meghiúsítására törnek. Ennek reakciója a hidat tervező tiszt szájából a film zárómondata, melyre szépen rímel egy másik Boulle-film (és regény), a Majmok bolygójának hasonlóan tömör és híres zárómondata.

A film mai szemmel nézve is látványos, csak egy kicsit túl hosszú. A narráció meglehetősen didaktikus, bár ez csak a mai szemmel nézve van így, mint ahogy a finálé szinte operaszínpadra való teatralitása is valószínűleg művészinek és katartikusnak tűnt akkoriban. Most sem hatástalan, csak egy kicsit túl sok. A figurák a thai idegenforgalmi kreatívok által megalkotott papírmasé figurákhoz hasonlítanak, bár Guiness (később Obi van Kenobi) és Hayakawa teljesen különböző, mégis nagyon hasonló, markáns, valamint Holden nyegle és pimasz karaktere azért eléggé ott van a vásznon. Guinness meg is kapta Nicholson ezredes figurájáért a legjobb férfi főszereplő Oscarját, Hayakawa pedig jelölve volt a legjobb férfi mellékszereplőre, érdemesen. A film üzenete pedig, a kissé elferdített történelmi tényszerűség ellenére, ma is érvényes. A tényekért olvassunk tényirodalmat, művészi élményért, katarzisért nézzünk jó filmeket (olvassunk jó könyveket), mint ezt például. Asanisimasa szerint: 7/10.

Kategória: Poroló
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Poroló 17. – Híd a Kwai-folyón (The Bridge on the River Kwai, 1957) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  3. Visszajelzés: A háború démonjai (The Railway Man, 2013) | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.