Itt is, ott is (Here And There/Tamo i Ovde, 2009)

Jim Jarmusch legendás Florida, a paradicsom című filmjében egy magyar lány amerikai szerencsétlenkedéseit követhettük nyomon. Darko Lungulov, az Itt is, ott is Jarmusch-rajongó rendezője duplát fordít ezen az alapfelálláson: egy amerikai állás- és otthontalan szaxofonos érkezik egy nap furcsa megbízással a polgárháború és a belpolitikai viszályok sújtotta Belgrádba…

A film rendezője

Darko Lungulov egy interjúban három okot említ, ami filmrendezésre, így első filmjének elkészítésére vezette: a korai Jarmusch-filmek, a jugoszláv polgárháború és egy tantárgyi átszervezés a New Yorki Városi Főiskolán. Lungulov Belgrádban született és mindig is rajongott a filmekért, falta a hollywoodi szuperprodukciókat, ám úgy gondolta, ő sohasem állhat a kamera mögé, soha nem lesznek ekkora lehetőségei a filmkészítésre. Azonban valamikor a nyolcvanas években egy diák-filmklub zsúfolt vetítésén, ahol éppen Jarmusch Florida, a paradicsom és Törvénytől sújtva című filmjeit vetítették, Lungulov számára nyilvánvalóvá vált, hogy így is lehet filmet csinálni, nem kellenek hozzá méregdrága díszletek, sztárok. 1991-ben a jugoszláv polgárháború elől Lungulov New Yorkba költözött, ahol fuvarozásból tartotta fenn magát, sőt a spórolt pénzből be is iratkozott a City College of New York-ra, orosz-szakra. A szakot azonban rövidesen megszüntették, így Lungulov átjelentkezhetett a film és videószakra. Így lett profi filmes, aki különböző független produkciókban és dokumentumfilmekben tanulta ki a szakmát. 2003-ban visszaköltözött Szerbiába. Első játékfilmjében, a 2009-ben készült Itt is, ott is-ban mindhárom ok visszaköszön. A film nagyon sok szempontból, sok képben és jelenetben idézi Jarmusch első filmjeit, elbeszélő modorát, sőt Robert, az egyik főszereplő akár Tom Waits, a Törvénytől sújtva ikonikus figurája is lehetne. A másik főszereplő, a New Yorkban fuvarozásból élő szerb disszidens Branko pedig egyértelműen önéletrajzi karakter. És a harmadik ok is stimmel, hiszen Lungulov megtanulta a filmezést, hiszen a nyilvánvaló jarmuschi hatások mellett azért egy alapvetően kedves humorú, humánus filmet forgatott sanyarú sorsú belgrádiakról és New Yorkiakról.

Pontos és erős karakterek

Mi azért itt Magyarországon elég jól tudjuk, hogy déli szomszédaink kemény, szívós, de nagylelkű, barátságos emberek, akiket viszont nem ajánlatos bosszantani. Brankót, a New Yorki szerb fuvarost egy percig sem féltjük, még akkor sem, amikor kész megharcolni furgonjáért a simlis, lenyalt hajú „csikánóval”, aki amúgy szintén pontos figura. Robert egyértelműen Tom Waits-karakter, égnek álló hajzatával, érdes modorával és mélyen lappangó szentimentalizmusával. Találó a kövér fekete öltönyös is, Robert pártfogó barátja, a sugárzó és töretlen optimizmusával, maga a megtestesült „amerikai álom”. De a belgrádi figurák is ugyanilyen erősek: a már kissé lompos, hervatag és fáradt Olga szintén mintha Jarmuschtól lenne idevágva virágos pongyolájában, de a helyi hazafi taxis is, az óriási mellű trafikoslány és a szintén helybéli alkoholista cimbora is erős karaktereket alkotnak abban a néhány mondatban, ami e rövid, tömör filmből jut nekik.

A helyzet

Belgrádban is szar a helyzet, ám New Yorkban sem sokkal jobb, valahogyan azonban mindenki megtalálja boldogulását, ebben a filmben legalábbis, esetleg éppen ott, ahol ezt nem várja. Belgrádban az emberek túlélnek, nem élnek – mondja Robertnek a lépten-nyomon pánszerb érzelmeit hangoztató taxis -, de Robert az, aki számára éppen az itteni álmok városa, New York volt a pokol. Branko is tökösen áll helyet a számára idegen városban, idegen kultúrában, hiszen „kemény iskolája” volt, de Robert is viszonylag könnyen találja meg helyét Belgrádban, hiszen New Yorkban ő sem tartozott az „élet császárai” közé. Lungulov szépen és pontosan szerkesztett párhuzamos történetben meséli el a két nyerő lúzer sorsát, melyek azonban folyamatos oda- s visszacsatolásokkal kapcsolódnak össze. Az elbeszélés modora mindkét sztoriban erősen jarmuschi, hiszen nem egy folyamatosan áradó, lineáris cselekményt látunk, hanem csupán szakadozottan előtűnő, életképszerű szituációkat, melyekben a lényeges dolgok, legalábbis azokat, amelyeket más, „normális” filmben annak szokás láttatni, itt már vagy elmúltak, vagy még be sem következtek, csak a rájuk utaló jelekből, illetve következményekből ismerjük meg a történet ezen részeit. Ezzel a hézagos jelenetszerkesztéssel Lungulov éppen azt az olykor bizarr, máskor abszurd, de mégis pontos hatást éri el, mint Jarmusch, filmje mégsem „nyúlás”, szolgai másolat vagy a jó tanuló felelete. Belgrád nehéz sorsú lakóinak élete meglehetősen személyesen, részvéttel és szeretettel ábrázolódik a filmben, legyen az Olga, a hervadt özvegyasszony vagy a nacionalista taxis, a New Yorki szcénákról pedig mindennél többet mond, hogy a Robert De Niro által alapított, mára jelentős független szemleként jegyzett Tribeca Fesztiválon, 2009-ben ez a film nyerte a legjobb New Yorki jelenetekért járó díjat, a legjobb narrációért járó elismerés mellett. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Itt is, ott is (Here And There/Tamo i Ovde, 2009) bejegyzéshez

  1. alex4427 szerint:

    10/10!
    De, bevallom, kissé elfogult vagyok. Már csak a helyszín miatt is: két kedvenc városom, Belgrád és New York!
    (Egy kis zárójeles privatizálás. Belgrádban a háború óta nem voltam, hiába hívnak a belgrádi rokonaim! New York-ban 2000 őszén voltam utoljára, és napoztam a WTC tövében!)
    A taxis srác szerintem nem pánszerb, csak délszláv (jugoszláv!), akárcsak a belgrádi unokatesóm. Az ország jelentős része már jugóként nőtt fel (és ők úgy jártak az Adriára, mint mi a Balatonra, és ők úgy jártak Olaszba vásárolni, mint mi, mondjuk Csehbe. Jugoszlávia szétverése (nyugati töketlenkedéssel, esetleg szponzorálással) az elmúlt évtizedek legsúlyosabb bűne Európában!)
    Szóval…nálam nagyon betalált a film!
    És említsük meg, hogy nem akárki a film cameoja: Cyndi Lauper, aki a címadó dalt is énekli. Íme:
    http://www.youtube.com/watch?v=rKzob7H57Bs&feature=related

  2. efes szerint:

    @alex4427: Én New Yorkban sosem voltam, de asszem az, hogy a Tribecán (ami ugye egy New Yorki kerület) leghitelesebb New York-képnek fogadták el, amit e film onnan közvetít, az nekem több mint elég. Belgrádon csak átutaztam, legutóbb tavaly nyáron, de ahhoz -és a mai szerbiai állapotokhoz- személyes, baráti okokból több közöm van. De a hitelességét megkérdőjelezni szimpla butaság egy ilyen erősen személyes hangú filmnél.

  3. thorvald. szerint:

    Felkeltette az érdeklődésemet a film, (na jó, főleg Tom Waits és a Törvénytől sújtva említése) szerintem meg fogom nézni.

  4. alex4427 szerint:

    @efes: New York – Belgrád két véglet. És mindkettő fantasztikus. Mindkettő a lakói miatt, elsősorban.
    Bár az sem semmi, amikor a reptérről behajtasz NYC-be és megpillantod (mint a film végén) a felhőkarcolók szédületes erdejét. Shocking!
    Van aki félelmetesnek tarja, engem lenyűgözött. (Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége c. könyvében van egy – nagyon jó! – kis bekezdés “New York szépsége” címmel. Persze a szépséget is idézőjelek közé kellene tenni.)
    Neked nagyon fog tetszeni! Ne felejts majd kimenni Coney Island-re, áthajózni a Staten Island-ra vagy Hobokenbe (itt indul az Állomásfőnök c. film) stb. stb.
    NYC előtt nagyon utáltam az amcsikat (japán-buzi voltam! meg örmény/grúz! de leginkább jugó rajongó! Európa legszebb országát így feldarabolni, lepusztítani – megbocsáthatatlan bűn!)…bocs, hogy így beindultam…a filmtől!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.