17.Titanic Filmfesztivál, 2010. – 1.nap, csütörtök

Menedék (Le Refuge), 2009 – Ez a film Francois Ozon “Halál-trilógiájának” befejező része, stílusosan egy gyermek születése körüli bonyodalmakat meséli el. Felvonul Ozon világának legtöbb szegmense, van családi botrány, tengerpart, heroin, sőt, heroinos terhesség, terhesszex, homoszexuális pár, s mindez a megszokott szellős, elegáns, laza szerkezetben, mely viszont olyan stabil, mint a gránit magja, atomi szinten. Ozon csinálja ma a legszebb és legvilágosabb filmeket a világon, úgy, hogy témaválasztásában is meredek témákhoz nyúl, aki ismeri őt, tudja ezt, aki nem, az magára vessen (követ, hamut, tök mindegy). Nincs szó divatról, nincs szó (ál)művészkedésről, sem műmájerkedésről, csakis az élet legnagyobb dolgairól. Én imádom a filmjeit, ezt is. Asanisimasa szerint: 7/10

Szabadíts meg a gonosztól (Fri os fra det ond), 2009 – Dán brutália, avagy minden, amit az elvakult nacionalizmustól fűtött idegengyűlöletről tudni akarsz, de sosem merted megkérdezni. Sőt, egyáltalán elképzelni. Ole Bornedal remekműve Sam Peckinpah ’71-es Szalmakutyák-jára hajaz picit, de nem remake. Minden ízében eredeti műről van szó, amelynek minden pillanata aktuális és hiteles. Bornedal forgatókönyve majdnem tökéletes, s bár a közepétől sejteni lehet a végkifejletet, az annyira brutális, hogy nem merjük elhinni. Mi nézők itt nem vagyunk dánok, de Bornedal mellkasunkat böködő horgas mutatóujja nyomán egyre mélyebben süllyedünk a karosszékbe, és szégyelljük magunkat már csak azért is, mert embernek születtünk. És igaza van! Ilyenek vagyunk, mint amit ez a dán faszi ábrázol – tessék csak kinézni az utcára. Közben még ki is röhög, s mi vele röhögünk, magunkon. Persze, a végén már csak a süket, béna, merev, halotti csend, talán a távolban csicseregnek valami madarak… Atomerős, velőtrázóan igazságos mozi ez, az Ádám almái nyomdokán. Rögtön az elején toljak be egy tízest? Nincs más választásom: 10/10

Búgócsiga (Volcsok/Wolfy), 2009 – És akkor ezzel mit kezdjek? Ha van olyan stílusirányzat, hogy lírai brutalizmus, akkor ez az orosz film annak csúcsa. Pedig Vaszilij Szigarev csak egy kislányról és anyukájáról mesél, az egész filmben összesen, minden jelenéssel együtt nem szerepel 15-nél több ember, 95%-ban csak a kislány és az anyja. Azonban őket az emberi létezés legtávolabbi peremvidékeire űzi számon (saját színpadi drámájában, melyből ezt az első filmjét is készítette), hogy mindezt varázsos, meseszerű képekben mutassa meg. Alekszej Arszentyev operatőr egészen odáig megy, hogy a hányást is úgy mutatja meg, mint amire vita nélkül jár a Michelin-csillag. És nem esztétizál, nem “gyönyörködtet” öncélúan, hanem csupán megteremt egy egészen egyedi, bűvös, de rothadt, lepusztult, sivár és lelketlen atmoszférát, amiben két lényegi szereplője él (ameddig tud). Mintha Nick Cave írná Björk életrajzát, és ezt emeljük a köbre. A társadalom peremén élő véglények szinte embertelen életéről még senki nem csinált ilyen gyönyörűséges filmet, mely viszont úgy vág gyomron, mint az ötliteres uborkásüvegben, csavarlazítóval gerjesztett denaturált szesz, egy slukkra. Szorokin “szívecskés” világa ehhez képes Disneyworld. Amit pedig Yana Troyanova (az anya szerepében) művel itt magával, testi és lelki értelemben, az a maximális lecsupaszítás – hát, ilyet nem sűrűn látni. Fix Oscaros alakítás, ha a hamburgerzabáló túlparti zsüri végig bírna ülni egy ilyen pacekba menő, őserejű filmet: 10/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Szemlék, filmfesztiválok
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

27 hozzászólás a(z) 17.Titanic Filmfesztivál, 2010. – 1.nap, csütörtök bejegyzéshez

  1. _DelMare_ szerint:

    na ez vicces, mert kb 20perce botlottam BujdosóBori (origo) kollegina írásába a Szabadíts meg a..” kapcsán, és konkrétan anyjáig lehúzta a filmet :), most már tuti megnézem 😀

  2. efes szerint:

    @_DelMare_: hát ő nyilván valami mást nézett e film alatt…:P általában az a csaj nem nagyon szokott dicsérgetni semmit se.

  3. thorvald. szerint:

    Érdekes, az Aeonflux is lehúzta ezeket a filmeket… ja, most látom, hogy láttad. Én azért reménykedem, és vidékiként főleg irigykedem. Szeretem olvasni ezeket a beszámolókat. A titanicos filmek közül hármat láttam, illetve az Alice-filmet nem bírtam végignézni, nekem rettenetes volt. A Revanche viszont elég erős. A rókamese meg aranyos, főleg Willem Dafoe, a patkány.

  4. efes szerint:

    @thorvald.: Nyilván nem látjuk egyformán a filmeket, és ez nem is lenne jó. Ez azért fontos, mert én pl. a sajtóvetítéseken több “istállóba” tartozó kolléga a filmek után, mint légy a légypapírra gyűl össze, kialakítandó a közös álláspontot. Persze, nem tilos megbeszélni a filmet, de szvsz ezért a sok hasonló, sőt azonos vélemény. Plusz hozzá a tipikus magyar mentalitás, ami inkább mozdul mindig a negatív irányba, mint a másikba, és elég egy negatív vélemény, az már tudattalanul is a negatív irányba mozdítja a közöst. – mondom ezt én botcsinálta freudiánusként.:) A Búgócsigát és a Szabadíts meg a gonosztól-t azért nézd meg, ha tudod, kíváncsi vagyok a véleményedre.

    Én vagy fejembe húzom a fülest ilyenkor, vagy elszaladok, később, máskor, és főleg másokkal szeretek filmekről beszélgetni…:)

    A Rókamese asszem nekem most ki fog maradni, a Revansot pedig mindjárt nézem.

  5. efes szerint:

    @efes: mert én úgy látom pl. 🙂 én meg kifelejtek állítmányokat.

  6. thorvald. szerint:

    Megnéztem a dán filmet, megvolt, csak feliratot kellett keresnem hozzá. Szerintem nem volt annyira jó, de annyira rossz sem, olyan 7 körülire tenném, ha nem lennének fenntartásaim a pontozós rendszerrel kapcsolatban.

    Kifejezetten zavart a képi és zenei világ, nagyon nem odaillőnek éreztem, ahogy a narrátor nőt is – lehet, hogy pont ez volt a cél? A történet, mivel nem láttam a Peckinpah-filmet, új volt, illetve annyiban nem, hogy a “nem odaillő”, “nem átlagos” elemek elutasításával és szekírozásával gyakran találkozom. Úgy vettem észre, nálad fontos, hogy legyen valami remény, szerintem ennek a történetnek nagyon nem reális a befejezése, amit ugyan nem kérhetek számon egy kitalált történettől, de maradt bennem olyan érzés, hogy egy pesszimistább végkifejlet (meg több csönd) megközelíthette volna a gyomorbavágó hatást, valahogy úgy, mint a Revanche-nál. Szóval, ez nekem valahogy sántít:

    SPOILER
    a gázolásban bűnös öcsi és az önvédelemtől megvadult bátyja mindenféle procedúra nélkül megússza, lelki sebeikkel vidékre szökhetnek egy új élet reményében?

    Ennek ellenére nem volt rossz film, bár a Miatyánk citálása is a hatásvadászat-küszöbömet súrolta (igen, ami olyan engedékeny volt az Antikrisztusnál 😉

    Az orosz filmet egyébként már kinéztem magamnak (a búgócsigásat, meg azt is, amiben két fickó van valamelyik sarkkörön (?). A filmes ráhatással egyetértek, már én is észrevettem, hogy mikor sok filmet nézek és sokat olvasok róluk (ez ilyen kampányszerűen szokott lenni), akkor mennyire tudja befolyásolni a bizonytalan véleményemet egy-egy szakértő.

  7. efes szerint:

    @thorvald.: Hmm. Engem pont a furcsasága ragadott meg a Bornedal-filmnek. A narrátor szvsz szimpla utalás Lars Von Trier Birodalomjára, plusz megteremt egyfajta markáns, gunyoros alaphangot is. Nem thriller, mint ahogy a Titanicosok is tálalják, s ez nagyon félrevihet az értelmezésben, mert a műfajiságnak nagyon nem felel meg a film, ha tetszik, ezen így el is bukik. Ezért lehetnek ilyen kérdések, hogy miért épen ők menekülnek el, stb. Én szeretem a furcsa filmeket, lehet, hogy itt is az egyedi furasága ragadott meg, én mindenesetre friss fuvallatként éltem meg ezt a filmet, majdhogynem revelációként. Amiről beszél, az maga a rögvalóság ott Dániában és itt nálunk is, melyet ha műfaji korlátok közé szorítunk, hazuggá válik. Bornedal éppen azzal, hogy tudatosan felrúg minden szabályt és korlátot, épp így lesz hiteles. A bornírt humora nemhogy gyengíti az erőszak brutális képeit, hanem igazzá teszi, gondolj csak bele mondjuk a tévéostromos, vagy a Kossuth-teres híradófelvételekbe: ha átléptél a megdöbbenésen, és picit elemelkedsz az értelmezéstől, akkor valahol éppen így nevetséges az egész, a pöcsrészeg, sörhasú “forradalmároktól” a foghíjas, kannásboros rendszerváltókig. És éppen így veszélyes is. Stb. Én asszem ezért tízeseztem le ezt a filmet. (Én is csak azért pontozok, hogy az adott film iránti tetszésemet regisztráljam valahogy.)

    A vallásos motívummal nekem nincs bajom, hisz’ erre már a cím is utal, és a kezdő képsortól az utolsóig szépen végig van víve.

    A

  8. thorvald. szerint:

    @efes: Én is szeretem a furcsa filmeket, ezt nem éreztem annyira furcsának, thrilleres elvárásaim sem voltak, sőt, azon kívül, hogy nézhető legyen, elvárásaim sem, legalábbis próbáltam nem +/- előítéletekkel nekiülni ennyire szélsőséges kritikák után, egyszerűen csak inkább elcsépeltnek éreztem, mint újnak. A humor-erőszak témában egyetértek, igaz, én elég nehezen tudok elvonatkoztatni attól, hogy kicsiben ugyan, de az emberrel nap mint nap történnek atrocitások, ha nem áll be a sorba, a bosnyák férfit is jobban sajnáltam ahhoz, hogy viccesnek találjam.

    Igazából az döbbentett meg, hogy tíz pontot adtál a filmnek (sőt! egymás után kétszer is!), hiszen ez elég ritkán történik meg. 🙂

  9. efes szerint:

    @thorvald.: Hát, a bosnyák férfi az kifejezetten tragikus figura volt, abban semmi vicc nem volt… Nem tudom, nekem tetszett, lehet, hogy később lejjebb húzom azt a 10est, nem tudom. A Búgócsiga még súlyosabb, azt sem szeretik a többiek…:)))

  10. alex4427 szerint:

    Ha csak ezt az egyetlen filmet néztem volna meg az ajánlásodra, akkor is örök hála érte!
    10/10! Nem vitás!
    Engem teljesen kiütött! Szerencsére nekem/magamnak nem kell elemezni, hogy miért. Egyszerűen padlóra küldött. Hosszan kellett sétálni a film után az esti Pesten, mielőtt haza indultam volna.
    Félelmetes. Már csak a hazai vonatkozások miatt is. (Vagy éppen azért!?)
    20 év alatt nálunk is sikerült “kitermelni” kb. 1 millió embert, aki hosszú évek óta nem dolgozik, nincs állandó jövedelme. (És a végeredményt tekintve, majdnem mindegy is, hogy mennyire hibásak a körülmények, a kormányok (nagyon!) – és mennyire hibás saját maga.)
    A pesti urak/elvtársak/liberálisoknak pedig kb. annyira vették a problémát, hogy a cigányokat szabad-e cigányoknak nevezni! (Gondolom, nincs félreértés. Nem cigányozok! Magyar “elitezek”! Seggnyaló újságírózok, ostoba közgazdászozok! stb. stb.)

  11. alex4427 szerint:

    @alex4427: Most látom: nagy lelkesedésemben elfelejtettem megemlíteni, hogy (természetesen!) a dán filmről van szó. (Az orosz meg előjegyezve!)

  12. efes szerint:

    @alex4427: Akkor majd egymás mellett állunk majd a Duna-parton. Amúgy a többiek fitymálkodnak, jelentéktelen kisvárosi thrillert emlegetnek, meg öncélú vioccelődést, nyögvenyelős manipulációt… Szerintem fogalmukuk sincs semmiről, sőt, ezzel a szemléletmóddal tulajdonképpen ezt az egészet a nyakukba is lehet varrni. Aki ennyire vak, az még egy zsarnokot sem vesz észre.

  13. alex4427 szerint:

    @efes: Azért a Duna-partra nem készülök. Meg voltam is néhány napja (Vác, Halászkert vendéglő)…merem ajánlani!
    Szóval: a helyzetelemzésünk azonos, a következtetésünk eltérő (lehet)!?
    Egyébként a filmkritikusok (film-fikázók!?) is csak olyanok, gondolom, mint minden (kevés emberből álló) szakma.
    Mint pl. a gazdaságkutatók. (Hogy a saját házam-táján söpörjek inkább!) Most, a (világ)válság előtt is mindenki még a magyar gazdaság talpra állását, növekedését jósolta. Azóta egy “bocsi, tévedtünk” sem hangzott el!

    Fontosabb dolgok. Átírtam a (külföldi) filmes TOP listám! Íme:

    1. Requiem for a Dream (Darren Aronofsky, 2000)

    2. Samo jednom se ljubi (Rajko Grlic, 1981)

    3. Nyeszkolko dnyej iz zsiznyi Oblomova (Nyikita Mihalkov, 1979)

    4. Fri os fra det onde (Ole Bornedal, 2009)

    5. 21 Grams (Alejandro González Iñárritu, 2003)

    6. Annie Hall (Woody Allen, 1977)

    7. Eyes Wide Shut (Stanley Kubrick, 1999)

    8. Play It Again, Sam (Herbert Ross, 1972)

    9. Family Life (Ken Loach, 1971)

    10. 4 luni, 3 saptamini si 2 zile (Cristian Mungiu, 2007)

    11. Profundo carmesí (Arturo Ripstein, 1996)

    12. American Beauty (Sam Mendes, 1999)

  14. efes szerint:

    @efes: a ketteskét és a tizenegyeskét szerintem nem is láttam… o_O

  15. alex4427 szerint:

    @efes: Erre büszke vagyok!:)
    Igazi (ismeretlen) gyöngyszemek!

    A “Csak egyszer szeretünk” (ketteske! mely sokáig egyeske volt!:) Miki Manojlovics (ott még Pedrag Manojlovics néven!) első nagy filmje. Mellesleg zseniális film!
    A film főhőse, Tomislav (Manojlovics), a korábbi partizánvezér, az új rendszerben nem képes, a túléléséhez és a sikerhez szükséges megalkuvásra, átváltozásra.
    A film: tértől és időtől független, aktuális témájú. Remek színészek. Kitűnő rendező. Nagyon szép, ritka erős alkotás, egy igazán zseniális film.

    A “Vérvörös” (tizenegyeske! de ezek mind nagy kedvenceim! nem is igazán sorrend!) c. filmet a pécsi Apollónak köszönhetem. (Talán a Cirkó is játszotta!?)
    A film tkp. egy krimi, de úgy képzeljük el mintha Bergman és/vagy Tarkovszkij rendezte volna! De nem ők rendezték, hanem Arturo Ripstein, mexikói rendező!
    Pontosabban: krimi is. De ha, úgy tetszik: szerelmi történet (is) vagy egy pszichológiai dráma! Szóval, nem akármilyen film!

  16. efes szerint:

    Mondom előre, hogy állítólag (csak állítólag!) A nem félünk a farkastól című cseh film is nagyon jó, én holnap nézem.

  17. alex4427 szerint:

    @efes: Érdekes? Szóval szar? (Ma ilyen paranoiás napom van!:)
    Tényleg…nem akarlak fárasztani, de esetleg egy bővebb (de kíméletes!) komment a top 12-ről!?

  18. efes szerint:

    @alex4427: No para. Dehogy szar, bár én nem lennék képes még egy 100-as listát sem összeállítani. Én is szeretem ezeket a filmeket, kivéve talán a Rekviem egy álomért címűt… Nekem az túl műmájer volt, talán a 100-ban még benn van, de csak valahol a végén. De semmi bajom azzal, akinek bejön Aronofsky, hatásos filmeket csinál, az biztos. Ken Loachnak viszont külön örülök, mert ő szinte sosem szerepel kedvencek listáján. 🙂 Mihalkov OK, de Kubricktól nem ezt tettem volna be, de végül is mindegy, stb. Hadd ne kötözködjek, igazából nincs is min, meg minek is. Te ezeket szereted, pont.

  19. alex4427 szerint:

    Azért kösz!:)
    Az a Ken Loach film egy döbbenet! A Rekviem nálam még zeneileg is nagyon bejött. (Meg egy csomó minden, amire csak a mozi képes!)
    De persze én is gyakran átírom a listám (jó játék!), mint legutóbb a Szabadíts meg-nél!

    Egyébként minden film (jobban tudod, mint én!) hangulat/habitus/tapasztalat stb. függő!
    El Kazovszkij, a nemrég elhunyt festőnő mondta: az alkotás (festmény, film stb.) hatása csak 50%-ban függ a műtől, a másik 50% a nézőtől. (Ha ismerted, sorry!)

  20. efes szerint:

    @alex4427: El Kazovszkijnak igaza van.

  21. alex4427 szerint:

    Búgócsiga. Jana Trojanova tényleg elképesztő. De még elképesztőbb az a 7-8 év körüli kislány, aki a film igazi főszereplője. Ő persze nem alakít: sem bravúrosan, sem zseniálisan. Ő csak van. Ő “csak” ott van!

  22. alex4427 szerint:

    Полина ПЛУЧЕК (Polina Plucsek) – megkerestem a filmbeli kislányt alakító, (át)élő kislány nevét. Megérdemli, hogy megjegyezzük!
    Aztán, hogy hogyan lehet egy ilyen gyerekkel dolgozni, filmezni – az meg külön rejtély. Legalábbis számomra.

  23. alex4427 szerint:

    Műfaj. A Szabadíts meg minket gonosztól kapcsán jut (még) eszembe: a gyakran csak üzleti szempontú műfaji besorolások gyakran félrevisznek, megzavarnak. Mert, ha pl. ezt a (kiváló) dán filmet thrillerként nézed, akkor, lehet, hogy csalódás.
    Egyébként a legtöbb film vagy thrillernek vagy vígjátéknak van eladva. Legutóbb pl.az Egek uránál terveztem sokat röhögni, de “csak” egy jó filmet láttam.

  24. efes szerint:

    @alex4427: Nagyon jó meglátás, hogy a sokak által, nyakra-főre használt műfaji definíciók valójában a marketingstratégia részei. A Szabadíts meg…-en is ahogy néztem, azért akadtak fenn sokan (thorvald kolléga kivételével:), mert nem tudtak mit kezdeni például a fináléval: miért pont ők menekültek meg? Miért éppen ők? A válasz pedig egyszerű: csak. Mert Isten komoly sakkjátékos, azért. Mindig van váratlan húzása, amire nem számítasz.

  25. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd « asanisimasa

  26. Visszajelzés: Kisvárosi gyilkosok (Dræberne fra Nibe, 2017) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.