Nick Hornby a modern Jane Austen. Éppolyan élesen és tisztán ábrázolja az angol társadalom struktúráit, alá- és fölérendeltségi viszonyrendszereit, mint kiváló XIX. századi kolléganője, témaválasztásában természetszerűleg azonban férfiasabb. Hősei gyenge ifjak és tébláboló férfiak, mivel Hornby is férfi, ahogy Austen nő, azonban pontosságban, éleslátásban, finom iróniában és okos humorban, igazi, szép romantikában minden Hornby-történet hasonlít Austen értelmes és érzelmes történeteire, legyen az Pop, csajok, satöbbi, vagy Egy fiúról szóló, vagy más. Ezek nyilván filmek is, de Austen is írna filmeket, ha ma élne, ez egészen bizonyos, mint ahogy Hornby is ír könyveket.

Az Egy lányról szóló történetet ugyan egy bizonyos Lynn Barber írta regénybe, de belőle Hornby faragott forgatókönyvet, melyből aztán a dán Dogmából érkező Lone Scherfig rendezett egyáltalán nem Dogmatikus, ám annál inkább klasszikusan modern Jane Austen-filmet, de legalábbis olyat, amilyet egy XX. század végi Jane Austen írna. Korlátolt, garast (vagyis shillinget) a fogához verő kispolgári családban él Jenny, amelyből számára egyetlen kitörési pont létezik: ha felveszik Oxfordra. Ettől függetlenül, a lány inkább Piafot hallgat, franciául tanul és csellóján játszik, Párizsról, jazzklubokról, bohém éjszakákról ábrándol. Sármos ifjú tűnik fel, pazar sportkocsiban, kicsit túlkoros, de ezt kedvességével, sármjával, elbűvölő társasági modorával, valamint pénzével és zsigeri szabadságával kiválóan ellensúlyozza. Jenny nem sokat vacillál, és beugrik a sportkocsiba (egy igazi Bristol, valaki?) és irány Párizs, éjszaka, csillogás, Oxford felejtve. Aztán kiderül, aminek ki kell derülnie ilyenkor, nem minden kóser, ami annak látszik, satöbbi, satöbbi. Tulajdonképpen egy tipikus Jane Austen-történetet látunk, az 1960-as évek elejének Londonjában.

Maga a sztori, ahogy jeleztem is, nem szolgál világrengető tanulságokkal, azonban egyenes és őszinte látásmódjával, finom humorával és a szerelembe és szabadságba vetett hitének tisztaságával, valamint plasztikus és árnyalt karaktereivel, és az ezeket alakító kifinomult és egzakt színészi teljesítményekkel (Carey Mulligan, Peter Sarsgaard, Alfred Molina és a többiek) mindenképpen egy szerethető film. Asanisimasa: 7/10