Edward Norton kvázi jutalomjátéka ez a film, melyben a kettős főszerep mellett a produceri teendőket is ellátta. Az alapötlet azonban a filmet író, rendező, valamint egy kisebb, de nem jelentéktelen szerepben (ő a kertész Norton állandó és hűséges társa) is feltűnő Tim Blake Nelsoné, aki életrajzi adatai szerint az oklahomai Tulsában született. Hogy a Leaves of Grass (mondjuk: a Fűszálak, és utal egy Walt Whitman-versre és a marihuánára egyaránt) önéletrajzi elemekre, vagy csak egy hallott sztori motívumaira épül, azt nem tudni, lényeg, hogy a Norton által alakított egyik főszereplő, egy fényes jövő előtt álló filozófiaprofesszor éppen Tulsában élő ikertestvérének temetésére érkezik -12 év után először- haza. Az öcsike (szintén Norton) azonban meglepetésre él és virul, azonban háztáji marihuánakertészete kapcsán felmerülő kölcsönügylet vissza(nem)térítése ügyében meglehetős córeszbe került a tulsai zsidó hitközség egyik prominensével, Puggal (Richard Dreyfuss). Az ügylet megoldására eszelt ki a kertész öcsi egy agyafúrt tervet, mintegy jelezve, hogy szellemi képességek terén felveszi a versenyt professzor testvérével, legfeljebb az a különbség kettejük között, hogy a kertész testvér agya másfele csavarodik. Erről nyilván a genetika is tehet: az ikrek anyja (Susan Sarandon) huzamos kábítószerfogyasztás miatti módosult tudatállapot miatt szanatóriumban kényszerül élni. Professzor tesó persze menne vissza, elfoglalni harvardi katedráját, azonban kertész tesónak igen nyomós érvei vannak a maradásra.

A címmel és a felvázolt szinopszissal ellentétben mégsem drogfilm a Leaves of Grass. Egy igazi, friss ízesítésű független drámával van dolgunk, melyben néhol nevethetünk, néhol picit szomorkodunk, a vége azonban olyan…jó. Nyilván akad a filmben hightech marihuánalabor, melynek termését nyilvánosan használják is Nortonék, azonban itt a testvéri szeretet fázisainak és az egymás iránti felelősségvállalásnak van inkább dramaturgiai funkciója, mint a bongolásnak. Ehhez jön még az anyuval való furcsa kapcsolat is, valamint nem kicsit meghökkentő mellékszálként, egy kis zsidózás. Ja, és a szerelmi szál. Egy szóval, Tim Blake Nelson egy szép kis történetet kerít elénk az elromlott világ megjavításáról, a végtelenben összetartó párhuzamosokról, a szvasztika jelentéseiről és effélékről. Jó a film ritmusa, jó a humora és drámaisága sem ciki. Csak a countryzene picit sok, de hát Oklahoma az Oklahoma… Norton természetesen ügyesen megoldja a kettős szerep okozta ziccert, különösen érdekes angolul nézni, hiszen a kertész öcsi igazi, vidéki aouklahoumai tájszólásban beszél, ellentétben a prof. öcsi sima, választékos, harvardi angoljával. Ez a magyar szinkronban nyilván szarul lesz megoldva, mert nem lehet jól megoldani – a magyar parasztos beszéd az magyar parasztos beszéd, nem pedig oklahomai akcentus. Vicces módon, erre a utalnak a film egyik dialógjában is, aki megtalálja, kap egy éves asanisimasa-előfizetést. Szóval, jó kis film ez. Asanisimasa: 8/10