Ahogy nézem, Robert Redford hosszú, és a mai napig töretlenül ívelő pályáján a Folyó szeli ketté című 1992-ben készült film a második rendezése, tehát tulajdonképpen egy kezdő rendező alkotása. Ehhez képest, ha egy filmes iskolában be kellene mutatnom a klasszikus hollywoodi típusú, veretes történetmesélésre egy tipikus példát, könnyen lehet, hogy ezt a filmet mutatnám be. A film egy masszív, vaskos oszlopokon nyugvó ház, mely szemre tetszetős, naptól, esőtől és hidegtől megvéd, tehát ha akarom, hibátlan, a célnak 
megfelelő építmény. Továbbá ez egészségre sem ártalmas, mert az biztos, hogy az izgalmaknak köszönhetően, e film alatt egészen biztosan nem fogunk sem infarktust, sem gyomorfekélyt kapni.
Ellenben, a kedélyes, élet-, természet- és horgászatszeretet sugárzó film mégis -bár tulajdonképpen egy családi tragédia története is a film- derűs, és szórakoztató filmélmény lehet. A Norman McLean önéletrajzi ihletésű regényéből készült adaptáció testes, plasztikus karaktereket mutat meg nekünk, melyeket kiváló színészi alakítások tesznek érzékletessé. A lassan hömpölygő történetet egy gyors folyású, hegyi folyócska szeli át, melyben a Brad Pitt és Craig Sheffer által alakított testvérpár űzi végtelen rivalizálását a műlegyes horgászatban, szigorú, de emberséges presbiteriánus lelkész apjuk (Tom Skerritt) vigyázó szeme előtt. Norman (Sheffer) nagy remény előtt álló, leendő irodalomprofesszor, míg Paul (Pitt) a léha, nőket és kártyát hajtó öcsi. Hosszú idő után tér haza Norman, és meglepődve látja, hogy Paul életmódja mennyire messze távolodott a család szigorú, de türelmes erkölcseitől. próbál öccse hóna alá nyúlni, de Paul tempóját képtelen felvenni, így gyakorlatilag tétlenül nézi, hogyan rohan a szakadék felé. Közben persze, az ő magánélete is zajlik, és a pecázásban is egyre mélyebbre merül, már “művészi” értelemben. Montana hegyei között, a folyócska naptól csillogó vizei mélyén a kövek alatt Isten szavai vannak elrejtve – ez a költői sor a film üzenete, értelme és lényege. Aki merengett már őszi erdőben, egy patak partján az élet értelmén, az könnyen megértheti ezt a filmet, de talán az is, aki még sosem. Redford filmje nem zárja egyszerű, de felemelő üzenetét ördöglakat alá, hanem tiszta, nemesen egyszerű formában és remekmívű képekben tárja elénk (amiért Philippe Rousselot Oscar-díjat kapott). Asanisimasa: 8/10
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
Egyik személyes kedvencem ez a film! Az első Ford-modellek sebességével döcögő történet, és a mesés táj nálam már elsőre betalált. Régivágású tempója és szemlélete az életről tényleg egyedinek hathatott a kilencvenes években, most meg még inkább. Sok Brad Pitt rajongó állhatott fel csalódottan a film megnézése után az elmúlt években. Ahogy nézem, Redford egy filmet rendezett duplanullás években és az is egy érdektelen demokrata propagandafilm volt. A folyó szeli ketté esetében még tudott egyszerre hatásosan és visszafogottan mesélni. Gondolom ebben azért nagy szerepe lehetett az irodalmi alapanyagnak is. Mondjuk, az hogy ilyen szeretettel gondolok erre a filmre, amiatt is lehet, mert több személyes élményem is kötődik hozzá. Én is próbálkoztam a műlegyes horgászattal Montanában, lényegesen kevesebb sikerrel, mint a film főszereplői. Valamint voltam egy deszkapadlós táncteremben, amiről azt mondták, hogy ott is forgatott Redford. Nekem nem sikerült megtalálnom a filmben.
@wurlitzer: Egy táncjelenet volt a filmben, amikor Norman először felkérte Jessét táncolni, de az -nekem úgy tűnt- nem táncterem, hanem amolyan szaletli volt. Bár lehetett azért terem is. A folyómenti jelenetek azok nagyon szépek voltak, Montana tényleg ilyen? Amúgy én Erdélyben láttam faszikat így pecázni, azt hiszem, pisztrángra mennek így. Itt is pisztrángokat fogtak.
Akkor te nyilván olvastad Brautigan Pisztrángfogás Amerikában című könyvét is…:)
Tényleg ilyen. Pontosabban a nyugati fele tele van ilyen a mai napig érintetlennek tűnő vadonokkal, legalábbis a hegységekben, a közöttük lévő fennsíkok inkább csak fűvel, csenevész bokrokkal borítottak. A csúcs persze a Glacier és a Yellowstone Nemzeti Park. A keleti fele egyre inkább átmegy erdőfoltokkal színezett, később kopár dombságba végül préribe. Ha jól tudom Arthur Penn forgatta arrafele westernjeit, a Kis nagy embert meg a Missouri Breaks-et. Olvastam, igen. Tetszett az is. Bár abból egy nagyon más Amerika rajzolódik ki 🙂
@wurlitzer: Mindenesetre, ez egy tipikusan olyan film, amit muszáj a polcon tartani, amit akárhányszor meg lehet nézni, és kifejezetten javallt egy stresszes hét végéjére, vasárnapi ebéd (laposhús, pirburg, párkáp) után. Rendbe teszi az ember lelkét.
Egyetértek. Nekem is ott van a polcon. Sőt, a plakátja is megvan, igaz nem a falon, hanem egy kartontubusban.
Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa