Érthetetlen, hogy David Cronenberg hogyan juthatott el a Videodrome (és Karambol, és Existenz, és Meztelen ebéd, és A légy) megdöbbentően hiteles (szexuál)lélektani kapcsolódásokkal is bíró látomásaitól azokig a langyi thrillerecskékig, amiket manapság művel. Nyilván valamit nagyon drasztikusan megvontak tőle, valamikor az ezredforduló tájékán. Persze, volt már korábban is arra utaló jel, hogy a paliban valami komolyan félre van csúszva, hiszen a ’93-as Pillangó úrfi úgy néz ki életrajzában (a Meztelen ebéd és a Karambol között), mintha egy kétezer éves heroinista és egy szöges szadomazo punk közé 
ülne be egy pipacsmintás ruhában csábító 16 éves transzvesztita. De az a film még jó volt és kellően bizarr is.
Azonban annyira nem lehet semmi sem bizarr, mint amikor a Videodrome-ban James Woods hasába -mint egy asztali videómagnóba- beletolnak egy szabványos, bár lélegző, nyögdécselő VHS kazettát, hogy fura dolgok történjenek vele. A film tele van ilyen és efféle jelenetekkel, hiszen horrorról van szó. Igazi, szakadt horrorról. Semmi CGI, csak a régimódi, oldszkúl stop motion technológia, amellyel például annak idején a népszerű gyurmafilmektől a Star Wars első részeinek effektjein át az olcsó horrorok szétrobbanó zombijaiig minden speciális effekt készült. Ezek a mai szemmel már megmosolyogtatóan gagyinak, olcsónak, primkónak tűnhetnek, a hatás, amit a nézőre gyakorolnak legfeljebb a fuldokolva röhögő Fúóájj! lehet. A film nem ezért érdekes, hanem amiatt a szinte váteszi meglátás miatt, amellyel Cronenberg már a videókorszak hajnalán megjövendöli a médiahabzsoló homo sapiens tudatának feloldódását a rázúduló vizualitásban. Cronenbergnek fogalma sem lehetett még ekkor a internet virtuális valóságáról, de ez is benne van a filmben. Zseniális ráérzés. Ahogyan a filmben megjelenik a médiazabáló ember fogyasztás által egyre mélyebbre süllyedő kulturális ingerküszöbe, azt tanítani kell(ene) a különböző médiaszakokon. Minden úgy van azóta is, ahogyan Cronenberg itt megjövendölte, és kétség sem merülhet fel, hogy így is lesz. Sőt, még ígyebb. Na, szó sincs pinába applikált videólejátszóról, és hasonló baromságokról, de amit a mai emberrel, velem, veled, mindenkivel művel a média, az bizony éppen ez, ami a Videodrome-ban szegény James Woodsszal is történt. Persze, átvitt értelemben, képletesen értve. Nem árt viszont ezzel tisztában lenni, és ilyenkor elővenni ilyen poros kazettát, mint ez is. Muhahaha…
Asanisimasa: 8/10 (Az elavult látvány és effektek miatt a levonás.)
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
Ezt jól összefoglaltad, szóról szóra így éreztem én is (pár hete néztem). Gagyi trancsírozós részek, emiatt kb. az utolsó negyedben a színvonal meredeken zuhan, majd puffan, de a lényeg – a lényeg.
Az eXistenZ-et nagyon szeretem, de ez ugyanolyan jó.
Gagyi effektek? Én már eljutottam odáig, hogy nekem a CGI a gagyi. Rajzfilm. Igaz, hogy a Vörös Szonjában papundekliből van a vár, a Gonosz halott vége meg tiszta gyurmafilm, de legalább ember dolgozott vele, nem a szerver kerregett egy órán keresztül, aztán annak mi a vége? Avatár bazmeg, az. Ha gyurmából, meg habszivacsból kellett volna megcsinálni a szar Avatárt, akkor biztos, hogy Világura Cameron is kicsit komolyabban kénytelen lett volna átgondolni az egészet, nem bízhatott volna a parasztvakítás mindent lebíró erejében.
@Dr. No: Igen, ez a humanista életszemlélet D De jogos amúgy..
@Dr. No: Az Avatár bazmeg nem is érdekel épp a fentiek miatt. Világos, hogy egy 83-as filmtől nem kérhetek számon mai technikát, nem erről van szó. Felesleges a kirohanás, a dolog ezen részében teljesen igazad van. Nem a hogyannal van bajom, hanem a miérttel. Egyszerűen szükségtelennek éreztem azokat a bizonyos elemeket, egy részüket legalábbis. Konkrétan a legvége nem tetszett, úgy emlékszem. Az első pillanattól kezdve utánozhatatlan atmoszférája van a filmnek, tele homállyal és kétértelműséggel, ehhez képest az utolsó negyed repkedő húscafatai túlságosan egyértelműek, nem éppen szürrealisták. Az előzmények ismeretében eredetibb ötleteket vártam.