Élők és holtak (Živi i mrtvi, 2007)

A film elején hallható Ivo Andric-idézet konkrétan elmondja az egész következő szűk másfél órát: “Mind halottak vagyunk, szép sorban eltemetve.” Az Élők és holtak erről szól, rengeteg hulláról, a háború áldozatairól, katonákról. Mondhatnánk, hogy elég közhelyes téma ez, hiszen a háború borzalmait már annyiszor megénekelték, ahányszor ember emberre támadt, hosszú történelme során – s általában mindig az egyetlen lehetséges konklúzióval, a humanista “soha többet” felkiáltással. Hogy mégis folynak háborúk a mai napig is szerte a Földön, csak azt bizonyítja, hogy közhely ide vagy oda, még mindig nem beszéltünk eleget róla. Európában utoljára (és most tekintsünk el a kaukázusi problémahalmaztól) a volt Jugoszlávia területén folyt háború, így a kérdésre elsősorban onnan érkezhet adekvát válasz, ezúttal a horvát Kristijan Milic szikár és pontos verziójában.

A film cselekménye két szálon fut: az egyik a minapi délszláv háborúban, egy horvát különosztag halad A pontból B-be, a szerbek és a bosnyákok ellenében. A másik szál szinte ugyanez, csak a második világháborúban, egy horvát usztasa vezette trupp tör A-ból B-be, velük szemben a szerb csetnikek, illetve a titóista partizánok. A két szálat a helyszín, a baljós hangzatú Temető-rét köti össze. A sajátos délszláv össznépi mexican stand-off, végeredményben, ahogy a mottó is mondja, győztes nélkül. A film erénye tehát nem az akciókban van, bár akadnak azok is, hanem abban, ami közöttük van. A fárasztó menetelésben, a néma lapulásban, a folyamatos idegfeszültségben, a gépiessé váló érzéketlen gyilkolásban és a bajtárs elvesztése feletti fásultságban. Ebben a tekintetben az Élők és holtak sokszor idézi az Oscaros Hurt Locker jobb pillanatait, még ha az ezután készült is. Itt azonban nyoma sincs a kötelező amerikai kincstári optimizmusnak, még a Bigelow-film árnyalt ábrázolásához képest sem, ez a film a testvérháborúban megkeseredett és kiábrándult túlélő gesztusa, amivel utolsóként a saját homlokához emeli a fegyvert.

A filmben kizárólag horvátokat látunk, az ellenség csak ott van, a bokrok között, a dombok mögött, legfeljebb fegyvereik torkolattüze villan, mégsem merül fel az egyoldalú ábrázolásnak még a legkisebb gyanúja sem. Milic ezt a bravúrosan megszerkesztett párhuzamos történetmesélés mellett azzal tudja elérni, ahogy szinte mellesleg, a látszólag banális, apró-cseprő, harctérről ellesett emberi pillanatok beszélnek magukért. Az ember önkéntelen gesztusaiban, valamint a halál pillanatában képtelen hazudni, hogy eredendően jó. Csak a helyzet, amiben van, az szar.

Katonaviseltként azt mondom, hogy az olykor talán túl durvának, közönségesnek ható dialógok abszolút hitelesek, és főleg azok háborús körülmények között. A karakterek pontosak, és kellően markánsak is, mintha castingolva lennének, az őket alakító színészek pedig egyaránt tízpontosak, bár erős a gyanúm, hogy szinte mindegyikük átélt hasonló élethelyzeteket a valóságban is, annak idején. Az Élők és holtak című filmnek mindenképpen ott a helye a háború valódi természetét feldolgozó, deheroizáló alkotások sorában, méghozzá az első sorban. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

9 hozzászólás a(z) Élők és holtak (Živi i mrtvi, 2007) bejegyzéshez

  1. Dr. No szerint:

    Egyetlen kérdésem: hol férhetünk hozzá?

  2. alex4427 szerint:

    Örülök, hogy (szépen) írtál erről a filmről. Nem is tudtam, hogy van DéVéDén is. Én 2008-ban láttam a CinePécsen. (Minden évben jobbnál-jobb szerb, horvát, bosnyák filmek láthatók. A legtöbb a délszláv háborúval foglalkozik – igen korrekt módon.)
    2oo8-ban ott volt a film rendezője is a film utáni beszélgetésen. (Melyet Erdélyi Dániel lett volna hivatva vezetni. De teljesen felkészületlen, ill. botrányos volt. Nem úgy a közönség!)
    Elmondta a rendező, hogy máig felfoghatatlan, feldolgozhatatlan, hogyan történhetett meg ez a szörnyűség Jugoszláviával. (Náluk legalább a filmek, filmesek is segítenek feldolgozni a közelmúlt traumáit.)

  3. kogotki szerint:

    az utolsó háború Európa területén a 2008-as orosz-grúz háború volt…
    a blog nagyon tetszik amúgy 🙂

  4. efes szerint:

    @kogotki: Jogos az észrevétel, pontosítottam is. És köszönöm, amúgy. 🙂

  5. Aquarius szerint:

    “Friss topicok” mindig jól jön, felkeltette a kritika az érdeklődésemet, köszi!

    Holnap meg is nézem. 🙂

  6. ChrisDry szerint:

    kicsit néha ki voltam a hatásvadászattól, a sarkalatos karakterektől, de alapjában jó, a temetős jelenet pláne. na meg az olcsó költségvetés is meglátszott, azért nem egy túl filozofikus mű. Takegui (http://www.imdb.com/title/tt0386064/) ezen a téren számomra a klassz, bár hatásvadászat abban is van, vagy akkor már a Sztálingrád, na az film. ez nekem csak: 4/10 (ennél több értelmesebb tartalomra vagy akcióra vágyom, a dél-kóreai háborús filmek után ez kismiska (csak ez nekünk történelmileg közelebb áll, azért hat(hat) ránk jobban)…

  7. Visszajelzés: Az 54. hadtest (Glory, 1989) « asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.