Gérald Hustache-Mathieu Pu-pu-pi-du című furcsa krimijét az idei Titanic egyik üde meglepetésként könyvelném el. Nem a sztorija miatt, hiszen az, hogy egy alkotói válságban leledző író elutazik az Isten háta mögé, hogy ihletet szerezzen, ami meg is jön, de nem onnan, ahonnan ő várja, nem egy őseredeti ötlet, valljuk be. Minden második krimi ennek különböző variációira épül a filmtörténet kezdete óta. A hozzáadott ízfokozó anyag az, ahogyan ezt elmeséli. Alapvetően jó ötlet a helyszín megválasztása: a Júra-hegység Franciaország leghidegebb területe, ahol telente tényleg nem nő még a fű se (naná, a hó alatt…). Jó ötlet a következetesen végigvitt Marylin Monroe-párhuzam is, mely folyamatos kikacsintásaival szinte végig a föld felett tartja a filmet néhány centivel. A hagyományos Ki a gyilkos?-dramaturgia kézenfekvő, ám még így is meglepő csavarjai folyamatos lendületet adnak az amúgy vacogós filmnek, amelyben mintegy búvópatakként, a legváratlanabb pillanatokban bukkannak fel olykor igen fárasztó és blőd viccek, valamint más humoros jellegű jelenetek. Szórakoztató, olykor meghökkentő jelenetekkel is operáló, vicces kis film volt ez. Asanisimasa: 8/10 (Titanic link)