Alapfilm. Ez a smirgliszerűen durva, szögletes, kőkemény angol film tökéletesen mutat be egy olyan, amúgy igen jellemző folyamatot, hogyan válik egy alapvetően tiszta, jó szándékú ember a környezetük frusztráló hatásait okosan kihasználó, cinikus emberek hatására gyűlölködő, vérszomjas vadállattá. A nyolcvanas évek elején járunk, a falklandi konfliktus utórezgésében, Ez itt Anglia. A 12 éves Shaun az iskolájának hülyéje, egy született lúzer, mindenki buta élcelődésének célpontja. Szinte automatikusan csapódik a nála majd tíz évvel idősebb skinheadek csapatához. És itt álljunk is meg néhány mondat erejéig. Makacsul tartja magát nálunk az a közvélekedés, hogy a skinheadek, a “bőrfejűek” neonáci eszméket hangoztató, fasisztoid és erőszakos csoportok, holott Angliában, ahonnan gyakorlatilag ez az elnevezés és öltözködési, viselkedési stílus, szubkultúra elindult, a skinheadek egyáltalán nem voltak szélsőjobboldaliak, de főleg nem rasszisták. Eleve már a zenéjük, a ska és a reggae jamaicai, tehát fekete gyökerű eredete is kizárta ezt: egyszerű, általában munkásosztálybéli fiatalok voltak, akik gyűlölték a szabályokat, a rendszert, az iskolát s minden olyat, amit fiatalkorban gyűlölni szokás. Soraikban majdnem egyenlő arányban találhattunk echte szeplős angol és feketebőrű tagokat. Az angol nemzetiszocialista mozgalom, a National Front és a British Movement a nyolcvanas évek elején kezdte behálózni ezeket a csoportokat a hitleri Németországból származó, angolra fordított eszmékkel, mely alapján Angliában azóta megkülönböztetnek skinheadeket (ezek a hagyományosak), illetve boneheadeket (ezek a nácik). Hozzánk a jófej skinek nem jutottak el, ellenben a szélsőjobbosok igen: jelenleg éppen patáliáznak nyilván valahol… A magyar köznyelvben mégis skinheadekként jegyzik őket, mint ahogy tévesen ők is önmagukat.

Szóval Shaun a skinek között lesz először igazán ember, azonban egy nap megérkezik közéjük apróbb balhéi miatti börtönbüntetéséből Combo, aki fura, meghökkentő eszmékkel kezdi tömni a régi haverokat. A kezdeti örömködés a csapat szakadásához vezet, Combo maga mellé veszi a kis Shaunt és egyre jobban belemélyed az izmozó, handabandázó, szélsőjobbos eszmékbe…

Shane Meadows lendületesen, lényegre törő, jellemző és pontos szituációkban meséli el a kis Shaun történetét, melynek végkifejlete is hiteles: üt, mint az ún. fa testápoló. Közben természetesen jó zenék szólnak, kivéve a kifejezetten ehhez a filmhez írt melankolikus zongoraszóló, ami túl nyálas, nem illik egy ilyen szikár és durva történethez. Hihetetlen kis fazon Thomas Turgoose, aki Shaunt alakítja olyan magától értetődő lazasággal, hogy az elképesztő, de az igazi nagy trüváj Stephen Graham, Combo megformálója: élet- és robbanásveszélyes, titokzatos, miközben egyszerű, mint egy ácspalló és vad, mint egy sarokba szorított veszett kutya. E film által, furcsamód, jobban, világosabban érthetővé válik azok gondolkodása, akikkel amúgy soha nem lennénk képesek azonosulni, de éppen a magukat “skinheadeknek” valló ifjaknak is sokat jelenthet, már ha képesek szembenézni saját magukkal… Ez itt azonban már nemcsak Anglia, sajnos. Asanisimasa: 9/10