Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Most, hogy végre a napnál is világosabb, hogy jelenleg a Barca a Bajnokok Bajnoka és Messi az Isten, valamint Contador megnyerte a Girót, akár hátra is dőlhetünk. Amúgy, ma gyermeknap lesz, tán nem fog esni, badszpenszert meg látunk a hét többi napján éppen eleget. Én amúgy is betiltanám, mert véleményem szerint, ennek az együgyű benga mackónak hosszú évtizedek óta adagolt overdózisa jelentősen hozzájárult a magyarság meredeken süllyedő szellemi színvonalához. Nonszensz, hogy a világ boldogabbik felén, de még hazájában, Olaszországban is szinte ismeretlen (illetve, legfeljebb egy közepesen ismert B-kategóriás színész) ez a babkonzervzabáló pasas, az idegesítően ibolyakék szemű haverjával egyetemben, ennek ellenére nálunk a hét mindennapján feltűnik valahol. Na mindegy, nekünk már úgyis csengettek…

Persze, azért mára is akad igazi látnivaló: itt van rögtön Frank Herbert kultikus Dűnéje (film+, 19.20), méghozzá a David Lynch-féle verzóban. Annak idején, 1984-ben bukott a film, sőt a mai nézők azon része is fitymálgatja, akik számára az a jó scifi, ha 3D és piffpuff, de ha felülemelkedünk a gyermeteg színvonalú vizuális trükkökön, akkor nyugodtan észrevehetjük, hogy ez a film egy igenis korrekt adaptáció. Lynch őrült, de nem hülye.

A Sin City már az előbbinél jóval nagyobb sikert arató, de azért még kellemesen formabontó, markáns film. Frank Miller, akit a képregényrajongók afféle félistennek tartanak, egyik saját művét ültette játékfilmmé, két fékezhetetlen agyvelejű pszichopata, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino önzetlen és baráti segédletével. A film a képregény expresszív világát tökéletesen megidéző élőszereplős film noir (kép), három, mozaikszerűen összeálló történetben festi meg egy képzeletbeli bűnös város apoteózisát. Érdekes kísérlet, jó film. (Duna, 22.15)

Késő éjszakára egy igazi, klasszikus történelmi film maradt: Mária, a skótok királynője. A filmben protestánsok gyakják a katolikusokat, és azok viszont őket (de szép meccs is ez!), Erzsébet királynő (nem ez a mostani, hanem a régebbi) éppen unokatestvérének, Stuart Máriának készül fejét venni, természetesen a hitbéli affér miatt. Naná. Ismert történet remek prezentációja ez, két óriási színésznő óriási alakításával: Erzsébetet Glenda Jackson, Máriát pedig Vanessa Redgrave játssza. A film 1972-ben készült, és ma a tv2 adja, 23.55-től.

Kategória: Tévé | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Mikor először láttam a Dűnét, fogalmam sem volt Lynchről, viszont ismertem a regényt. Különös filmnek, és valóban korrekt adaptációnak találtam. Lehet, hogy Lynch-rajongóként fanyalogtam volna, de jobb híján így maradtam, szeretem és kész… Valószínűleg nosztalgia.

  2. Niurka szerint:

    Visszatérve a szinkronkérdésre. Valamelyik este ment az MGM-en a Palimadár c. film Goldie Hawn és Mel Gibson szereplésével. Nem egy nagy film, de pont a szinkron miatt kicsit belenéztem. Nos, újraszinkronizálták. És egészen biztos, hogy nem a lejárt jogok miatt, mert talán egy hónapja is ment egy másik adón az eredeti szinkronnal.

  3. efes szerint:

    @wim: Tegnap megnéztem megint (a Dűnét), hát, ez a film egyre jobb. Szerintem, most láttam harmadjára, elsőre nem tetszett. Másodszor akkor láttam, amikor elkészült az a háromrészes (elég gagyi) tévésorozat, úgy 2000 körül valamikor, akkor egyértelműen jobb volt ez, sokkal pontosabban, érzékletesebben, markánsabban idézett meg egyfajta hangulatot, ami részben az eredeti Herberté, részben pedig Lynché, mint a tévésorozat, ami simán felmondta a szöveget. A béna látványon akkor már túlléptem. Ma viszont már az is kifejezetten tetszett, elnagyoltságával, mindennel. Ahogy pedig Lynchék meghúzták ezt az irdatlan mennyiségű történetet, az tanítani való. Kifejezetten élveztem a filmet.

  4. efes szerint:

    @Niurka: Az MGM mindent újraszinkronizál. Na az tipikusan ilyen utcáról berángatunk embereket-szinkron, valahol Szatmárnémetiben vagy hol máködnek..:))))

  5. Dr. No szerint:

    @efes: Nem elnagyolt az a látvány, hanem egyfelől szerintem Lynch valami eredetit akart(vagyis nem sokszázadik Star Wars-koppintást egy hasonlóan herceges-hercegnős univerzumban), másfelől meg a 40-es-50-es évek – főleg tévében futó – sci-fijeinek stílusparódiája-hommage-a egyszerre az egész, néhány nem is titkoltan karikatúraszerű részlettel. Mint ahogy Az ötödik elem is látványában alapvetően a francia képregények világára támaszkodik.

  6. Niurka szerint:

    @efes: A fölösleges pénzüket költhetnék másra is. thx az infot.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.