Szerda lévén, ma nyilván a fél ország azt lesi, vajon House újra rákattan-e a Vicodinra, vagy Cody mégsem rúgja ki az önző frátert, aki mellesleg biztosan megold még egy-két lupuszos vagy autoimmunos esetet, az utána jövő Lila Ákác köz purparléiról nem is szólva.

A másik fele vagy nem tévézik, mert inkább hülyére issza, olvassa, stb. magát, vagy az Ember a Holdon című igazán remek filmet nézi, reményeim szerint, a film+-on, 21.10-tól. Első blikkre nem egy etwas a film, egy amerikai humorista életről szól, Milos Forman azonban Andy Kaufman történetéből egy hozzá (és hozzá) méltó, nagyívű, katartikus erejű művészportrét kreált, melyben nem marad hűtlen örök témájához, a szabadság lényegének megragadásához sem. Ezúttal a művészi és önkifejezési szabadság határainak feszegetése van soron, amiben Andy Kaufman igen messzire jutott, mint stand up-komikus. Jim Carrey (kép) pedig vibráló zsenialitással kelti életre ezt a szabálytalan, sehová be nem passzoló, öntörvényű figurát, élete eddigi egyik legjobb színészi alakítását nyújtva. Óriási film, nagyon szeretem.

Alternatíva lehet A vörös bolygó (Filmmúzeum, 21.00), ami egy környezettudatosságra nevelő, amúgy igen klausztro- és agórafób sci-fi, a betonarcú Carrie-Anne Moss-szal, az éppen józan Val Kilmerrel és a kiváló Tom Sizemore-ral. Ha nem kívánunk a filmtől a tudomány mai állása szerinti egzakt eredményeknek megfelelő hitelt, akkor azért egy korrekt, feszes és gondolatébresztő, nézhető film ez – bár van benne űrhajó, de lézerkardok, mesefigurák, effélék nincsenek.