J.J. Abrams a Lost című tévésorozattal ha műfajt nem is, de legendát vitán felül teremtett, még akkor is, ha befejezni végül is méltóképpen nem tudta azt. A többi sorozat, amikhez a nevét adta (Fringe, Alias), rám már nem tettek komoly benyomást. A Mission Impossible harmadik részével a mozikban végül is (talán) nem bukott, bár egy kockára sem emlékszem e filmből, azon kívül, hogy nyilván Tom Cruise-é volt a főszerep, de erre is csak logikailag következtetek. A két következő mozifilmjét, a Cloverfieldet és a Star Treket én már kifejezetten bírtam (ne akadjunk fel azon, hogy Abrams egy helyen producerként, másutt íróként, rendezőként szerepel – kreatív fazon, punkt um.) Már csak ezért is kíváncsian néztem a nagy hanggal, és az Abramstól már megszokott ügyes marketinggel beharangozott Super 8 elé. Kíváncsian, de azért nem reszkettem az izgalomtól, főleg nem, ahogy megtudtam, nem akárki állt mellé: a film egyik producere Steven Spielberg, aki bár nagy mágus, de ismerjük már annyira, hogy extrém meglepetést tőle már ne várjunk. Ezen kívül az a prekoncepcióm volt, hogy a címből kiindulva, ez a film nyilván a Cloverfield által leképezett home-videós fílingben fog nyomulni, csak kicsit retróbban, a szuper 8-as kisfilmes kamera karcos-remegő képeiben fog beköszönni a szörny, akinek ugye, be kell köszönnie a végén. Ha figyeltem volna a hypera, akkor tudhattam volna, hogy nem így lesz, viszont az örömöm is jól elspoilerezték volna, az is biztos.

Ehelyett azt láttam, hogy J.J. Abrams megrendezte az ET 2-t. A filmről nagyjából ugyanazt gondolom, amit Hanula kolléga írt róla itt és itt, úgyhogy ezt nem is passzíroznám tovább. Talán annyit tennék még ezekhez hozzá, hogy Abrams Spielbergnél lényegesen lendületesebben vág, aminek az az eredménye, hogy nem rágja a néző szájába a cselekmény általa nem túl érdekesnek tűnő fordulatait, ami a film egészére nézve ugyan az égadta világon semmilyen módosító hatással nincs, nagyjából annyi, mintha ugrana a tű a bakeliten, hogy egy másik szórakozást citáljak ide, látszólag indokolatlanul. Szóval, lendületesen vág, a film így nem pöcsöl, sőt, hasít. Igen fontosnak tartom továbbá a Super 8, Zsolt által is említett enciklopédikus volta mellett, az eléggé nem hangsúlyozható pedagógiai funkcióját is, hiszen nem lehet eleget sulykolni a tizenéves ifjúság -tehát a film konkrét célközönsége- fejébe, hogy egy filmhez tényleg nem kell semmi más, mint egy olcsó kamera, amely ma már szinte minden háztartásban megtalálható és néhány segítőkész haver, akik szintén mindig akadnak. A modell itt van, e film stáblistája alatt. Bárki elkészítheti saját verzióját otthon is, aztán, nem sokkal, bárkiből lehet egy új Spielberg, egy új J.J. Abrams, sőt akár egy új Fellini is. A példaképek száma nagy. Számomra ez a Super 8 üzenete és ezt bírom. Hogy amúgy a film marhaság? Az. És? Szórakoztató marhaság. ET 2. Asanisimasa: 8/10