A szerelem határai (The Edge Of Love, 2008)

Nehéz rájönni ennek a filmnek, A szerelem határainak titkára, hogy vajon miért van az, hogy annyira untam, illetve, hogy annyira elcseszett az egész? Pedig hát életrajz, és nyilván jól megírt, jól dokumentált életrajz az alapja, hiszen Dylan Thomasról, a modern kori walesi bárdról, illetve életének egy fontos szakaszáról szól, amit egy íróember nyilvánvalóan megfelelően dokumentált műveiben, naplóbejegyzéseiben és “kölyökkutya korából származó” visszaemlékezéseiben. Ráadásul Thomas rendkívül népszerű figura is volt, mindemellett színes egyéniség. nem véletlenül kölcsönözte tőle nevét Bob Dylan, a későbbi kultikus rockköltő is. Thomas saját maga rendezett felolvasóesteket különböző kocsmákban, melyek annyira hatásosak voltak, hogy nemhogy megdobálta őt a költészetre nem feltétlenül fogékony törzsközönség, hanem legtöbbször harsány módon emelkedett estébe fordult az irodalom ebbéli, Thomas-féle megjelenése. Ez az életmód okozta korai, ’53-ban bekövetkezett halálát is. A második világháború alatt afféle katonai tudósítóként dolgozott, és szerzett magának hírnevet, s mintegy mellesleg, egyszerre két nővel élt együtt. A film erről az időszakról szól.

Tehát, egy ilyen fazonból gyakorlatilag bármit lehetett volna csinálni. Ehelyett az egész valahol messze, a kinyújtott kezemtől még legalább fél méteres távolságban csörgedezik le a lefolyóba, nem érint meg, hozzá sem szagolhatok, az égadta világon semmilyen hatással nincs rám. Még azt sem mondhatom, hogy unalmas. Semmilyen. Pedig szépek a film képei (Jonathan Freeman), de éppen, hogy beléjük feledkeznék, a vágó rögtön belekaszabol oktalan ollójával. A filmet John Maybury rendezte, a téma előtte hevert, mondhatni, semmit nem kellett volna csinálni vele, csak elmesélni, azonban ez is nehezére esik. A cselekményvezetés nehézkes, széteső, de nincsenek segítségére a színészei sem. Matthew Rhys egész egyszerűen arctalan Dylan Thomashoz, legjobb pillanata az, amikor kifejezéstelen tekintettel mered söröspoharába – ezt azonban bárki megteszi, bármelyik sarki csehóból. A két nő, akiket Keira Knightley és Sienna Miller játszik, szépek, bájosak, ha nincs gond, de amikor szenvedni kéne, akkor csak szenvelegnek. Szegény Cillian Murphy sem tud mit kezdeni Killick százados kulcsszerepével, leginkább csak riadtan pillog riadt, búzakék szemeivel, egyenruhába tévedt transzvesztitaként, de semmiképpen egy vérgőzös csatákban edzett háborús veteránként, pedig milyen jó színész amúgy… Nyilván, ők sem kaptak megfelelő instrukciókat a rendezőtől. Így maradt a filmből néhány jobban sikerült pillanat, főleg a film vége felé, de leginkább az elvesztegetett másfél óra iránt való kesergés. Asanisimasa: 3/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A szerelem határai (The Edge Of Love, 2008) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.