Ez az egyetlen David Lynch-film, ami eddig kimaradt az életemből. Sehogyan nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem. A Twin Peaks című tévésorozattal is elég ambivalens a viszonyom, ma már lényegesen jobban bírom, mint annak idején, úgy, hogy azóta nem is néztem újra. A Tűz, jöjj (más verzióban: járj) velem! pedig ennek valamiféle bónusz-diszkje, kiadatlan jelenetek gyűjteménye, vagy leginkább paródiája, maguktól, az alapmű alkotóitól. Összeolvastam e filmről minden hülyeséget az okos emberektől, főleg a Filmvilágból és -kultúrából, amiken fölnőttem, és így nem volt érkezésem, hogy így minden tudással felvértezve álljak neki ennek az agymenésnek. Ennek most jött el az ideje.

Szóval, Laura Palmer (volt olyan pólóm, hogy I Killed Laura Palmer, csak ellopták) kokainmámoros utolsó napjairól, életének a sorozatban közelebbről fel nem tárt intimitásairól szól a film (talán), így mintegy annak magyarázata is. De inkább Lynch pszichoszomatikus őrjöngése és/vagy a sorozat paródiája. Leginkább egy vaskos B-kategóriás mozira, egy hetvenes évekbeli drogos sexploitationra emlékeztet ez az egész, jóval több mint két órányi, sokszor meghökkentő képfolyam, ha nem vennénk figyelembe Lynch Angelo Badalamentivel megtámogatott tagadhatatlan atmoszférateremtő tehetségét. Az elmesélt sztori legalábbis nem több az ott szokásosnál. A sorozattal együtt valamivel több, de azért semmi olyan nincs benne, aminek ismerete nélkül álmatlanul hánykolódnánk. Van viszont egy csomó olyasmi, ami miatt akár hánykolódhatunk is álmatlanul: rémisztő álomképek, a plakátszerű törpeember, a félkezű, a nettó őrület szalonja, dizőz és annyi kokain, hogy még nézni is sok. Ezek a szürreális betétek vizuális kivetülései Laura megzakkanó pszichéjének. Emellett Lynch kifejezetten idióta poénokkal szórakoztatja magát. Ahogy Desmond ügynök (Cooper elődje, de végül is mindegy) orránál fogva fegyelmezi a renitens helyi zsarut, ahogy a Lynch által alakított fő-FBI-os ordítva kommunikál beosztottaival, mert tök süket, az azért nagyon ovis. Viszont így együtt ad ki valami olyat, ami kiveszi alkotóját az összes létező skatulyából. Az utolsó fél óra tényleg az őrület örvénye, ezzel együtt mégis érdekes film, de 100-ból 98-an kiakadnak rajta, amin abszolúte nem is csodálkozom. Szerintem Lynch célja is valami efféle lehetett vele… Asanisimasa: 6/10