Roland Emmerich ezúttal is odakent mindent a vászonra, nem spórolt se pénzen, se paripán, se fegyvereken – azonban most nem rombolt, hanem épített. I.Erzsébet angol királynő korát teremtette meg a filmvásznon, a tőle eddig is megszokott, aprólékos minőségben, az apropó azonban nem a szűz (itt ráadásul nem is annyira szűz) királynő története, hanem egy sokat emlegetett teória volt, miszerint lehet, hogy William Shakespeare műveit nem is az amúgy korában ismert színész-rendező Shakespeare, hanem egy ismeretlen és igen jótollú, azonban valódi kilétét magas származására és pozíciójára való tekintettel minden eszközzel titkoló író vetette papírra. Az Anonymous az ő története.

Szerintem mindez hitkérdés, a lényegen, mármint Hamlet, III. Richárd vagy éppen Puck történetén vajmi keveset változtat, hogy írója William volt, Stratford-upon Avonból, valamelyik kortárs kolléga, Marlowe, vagy Jonson, vagy éppen Oxford grófja, bizonyos Edward De Vere volt. Az általánosan mégis Shakespeare-nek, (vagy ennek a Shakespeare néven tisztelt intézménynek) tulajdonított drámák, tragédiák és vígjátékok mélységeit és magasságait még csak közelről sem érinti ez a méltatlan tyúkper, így Anonymous (itt John Orloff által amúgy alapos oknyomozó újságírói munkával összeszedett) története sem több egy afféle vitatott alapokon nyugvó bulvársztorinál. Főleg, hogy Emmerich szemlátomást hisz az “összeesküvés-elméletnek”, hiszen Shakespeare figurája nála egy üresfejű csepűrágóé, viszont Jonson és Marlowe már legalább tudnak írni, Edward gróftól viszont teljesen elalél. Mondom még egyszer, nincs bizonyíték arra, hogy Shakespeare-nek tulajdonított műveket ne Shakespeare írta volna, mint ahogy ennek ellenkezőjére sem. A film viszont hangsúlyosan azt sugallja, hogy Shakespeare egy senki – ami legalábbis így, ebben a kontextusban nem bizonyított. Ha ezt egy akármilyen bulvár hírműsorban adják le, az azonnal bukta lenne…

Kicsit így, látványos moziformátumban is az. A történet meséje kissé kusza,  amellett, hogy egyoldalú is, a karakterek sematikusak, korabeli festményekről lekopírozottak, viszont ahogy a kort Emmerich megteremti, az tényleg lenyűgöző. A kérdés, hogy csak ezért megéri-e a filmet megnézni? Szerintem nem. Asanisimasa: 4/10