Win Win (2011)

Már az is kitűnően mutatja Thomas McCarthy Win Win című filmjének relatív különlegességét, hogy bár fontos szerepet kap a történetben a sport, az még véletlenül sem az ismert, és a filmekben közhelyszinten ábrázolt amerikai kedvencek (amerikai foci, baseball, kosárlabda, jégkorong) közé sorolható, hanem a birkózás. Mindemellett, nem is igazi sportfilmről beszélünk (de nem is vígjátékról!), hanem egy sportdrámát, családi drámát és tárgyalótermi drámát ötvöző kisrealista kis remekműről.

A film egyik főalakja, Mike Flaherty (Paul Giamatti adekvát előadásában) egy New Jersey-beli kisvárosban tevékenykedő ügyvéd, aki megrendelések híján apró-cseprő örökösödési ügyekben, illetve kirendelt védőként tengeti életét. Másodállásban, kvázi hobbiként, birkózó edző. Egy nap az öreg, egyre jobban szenilisedő Poplar bácsi (Burt Young) gyámsági ügyében vét egy kis apró stiklit, ezzel rendezendő némileg szorult anyagi helyzetét: a bíróságnál eléri, hogy ő legyen az öreg gyámja, amiért felveszi az ezért járó havi apanázst, azonban az öreget beköltözteti egy közeli szociális otthonba. Az egész ügyletből nem lenne semmi gond, ha nem bukkanna fel egy nap Kyle, a 16 éves srác (Alex Shaffer), aki Poplar bácsi unokájának mondja magát. A szűkszavú srácról nem sok minden derül ki, csupán az, hogy remekül birkózik, valamint anyja éppen drogelvonón ül, valahol messze Ohióban. Védve kis gyámsági bevételét, Mike magához veszi a fiút, akiben egyben a birkózócsapat új ászát is megtalálni véli – és ez Kyle-nak sincs ellenére. Egy nap azonban beállít Kyle anyja…

A kicsit bonyolult motivációkat sorjázó, szociális tematikájú sztorit McCarthy (pl. Az állomásfőnök) árnyaltan megrajzolt, hiteles karakterekkel világosan és egyszerűen meséli el. Tökéletesen teremti meg a kisváros miliőjét, finom iróniával rajzolja lakóinak kapcsolati hálóit, s karakterei szinte mind kedves, szeretetre méltó figurák, a maguk tökéletlenségükben. Elnézve filmográfiáját, talán nem túlzás kijelenteni, szép csöndben egy kis Menzel született meg odaát, Ámerikában. Volt már Oscar-jelölése is, és nyilván elébb-utóbb egy le is fog neki akadni. Megérdemelné, mert kifejezetten kedves, emberi történeteket mesél, mentesen minden giccses szentimentalizmustól vagy szinte pornografikus naturalizmustól, melyek a szűk ösvény két oldalán leselkednek az errefelé bóklászó, óvatlan filmesre. Ez a film is szép, tiszta és emberi. Jólesik látni… Jólesik látni, hogy vannak még filmesek, akik az egyszerű, hétköznapi emberek banális történeteit is úgy tudják elmesélni, hogy az egy pillanatig se legyen unalmas, sőt, akár erőt is meríthetünk belőlük saját életünk darálásához is. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    egyszerű szociográf tanmese belső lelki és családi gondokkal. 4/10

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.