A gyönyörű őzek halála (Smrt krásnych srncu, 1987) – Méltatlanul kevéssé ismert alakja a cseh filmnek Karel Kachyna, aki nem csak hatalmas, de konzervatív formaisága ellenére, friss, progresszív tartalmú filmográfiájával is egyenrangú tagja a Forman, Menzel és Chytilova-féle “csapatnak”. Ő is be volt tiltva, ha valaki éppen ezt tartja fő értékmérőnek. E filmjének nem kellett dobozban maradnia, ám ettől függetlenül is közel tökéletes adaptációja Ota Pavel cseh író-újságíró (született Otto Popper) önéletrajzi ihletésű regényének. A történet egy Leo Popper nevű (az író édesapjáról van szó) utazó porszívóügynök életről mesél bájjal, bumfordi kedvességgel, de líraian és a történelem által kikényszerített mély drámaisággal. Amúgy, mintha Bohumil Hrabalt adaptálná Nyikita Mihalkov… 9/10

Nagyra törő álmok (Siesta, 1987) – Egy film abból az időből, amikor még Hollywoodban nem érezték szükségét a mindenáron mindent megmagyarázásnak. Nem mintha ez önmagában valami óriási művészi erény lenne – a rendező Mary Lambert ezután szinte kizárólag olcsó horrorokkal foglalkozott, látva a filmet, tökéletesen érthetően. Meglehetősen szabad, sőt, inkább szabados dramaturgiájú “menekülés önmagunk elől”-típusú történet leginkább a piros ruhácskában, majd anélkül szaladgáló Ellen Barkinról, valamint Marcus Miller és Miles Davis kísérőzenéjéről nevezetes. Rengeteg híres arc (pl. Gabriel Byrne, Jodie Foster, Grace Jones brikettfrizura nélkül!) látható amúgy, mintegy mellékesen, ebben az elég lila és elég gyenge kis filmben. 4/10

Időjós a pácban (Nestyda, 2008) –  A remek Kuckók után majd’ tíz évvel Jan Hřebejknek jócskán sikerült alulmúlni saját magát ezzel a kapuzárási pánikos komédiával. Hiába a tabudöntögető attitűd, a pisiszextől a magyar filmeken is sűrűn feltűnő Kerekes Vica (Éva Kerekesová) látványos cicizésén át a szabadszájúságig terjedő szabadosság, ez a film éppen annyira idétlen, mint mondjuk Tímár Péter n+1-ik hasonló műfajú próbálkozása. Súlyosbítják a helyzetet az ötpercenként felhangzó rettenetes cseh slágerek, és csak kicsit javít rajta az itt is tetten érhető tipikusan cseh joviális optimizmus. 3/10

Kegyetlen bánásmód (Intolerable Cruelty, 2003) – Na, nem véletlenül nem emlékeztem Coenék ezen filmjére, hiszen a legtöbb, amit elmondhatok róla, az annyi, hogy Zeta-Jones dögös. Coenéknél ennyi pedig gyakorlatilag bukta. Clooneynak volt néhány vicces jelenete még, pl. amikor kapásból értelmezte a leleplezett házastársi hűtlenséget a fonákjáról, de inkább uncsi, mint szórakoztató a film, úgy egészében csalódás. 3/10

Talpuk alatt fütyül a szél (1976) – Lett volna még potenciál ebbe az eastern- vagy inkább lebbencs-western műfajban, amit Szomjasék találtak ki valamikor a hetvenes évek közepén, nyilván egy táncházban borozgatva. Csak nem kellett volna ennyire összecsapni a sztorit, valamint szélesvászonra kellett volna forgatni, jó nagy szuper-panorámákkal. Az akciójeleneteket is jobban ki kellett volna dolgozni és el kellett volna dönteni, hogy balladai brutálban, vagy western-paródiában nyomják. 6/10