Nagy várakozással ültem le e sorozat elé, és ha lehet, még nagyobb csalódottsággal álltam fel az első évad “fináléja” után. A HBO által gyártott sorozatokkal nem szokott nagy baj lenni (lásd Maffiózók, Carnivale, stb.), kivitelében ez a Deadwood című western-sorozat is alapvetően rendben van. Minden más tekintetben azonban olyan düledező, roskatag építmény, mint amilyen Deadwood városa volt/lehetett 1876 nyarán, amikor a történet játszódik.
A területet, melyen a város fekszik, mely gyakorlatilag senki földje, s bár elvileg ez a sziúk közé tartozó oglallák számára kijelölt föld, gyakorlatilag az erő törvénye érvényesül. Mivel azonban itt nem sokkal előbb aranyat találtak, ez felülírt minden szerződést, megállapodást, s egyebet. A fehér ember kapzsisága nem ismer határokat, így a már említett 1876-os évben felépült Deadwood városának, amit ekkor még tábornak neveztek, első épülete, ami mi más lenne, mint kocsma, bordély és szerencsejáték-barlang, egyszerre. Tulajdonosa a kétes életű, angol származású Al Swearengen, aki így a tábor első ura, köztekintélye és kizsákmányolója – a sorozat fő alakja. Deadwood már néhány hónapja áll, amikor e sorozat által bekapcsolódunk életébe. Sorra jönnek különböző főbb és mellékesebb figurák, majd eltűnnek, majd újra feltűnnek, ha nem haltak meg közben, golyó, vagy más erőszak által. Lesz szerelmi szál, intrikus szál egy egész köteggel, aztán más nagyon nem is.
A széria alkotója, David Milch szándékai szerint ez egy történelmi jellegű, a hajdani valóság megismertetésére vállalkozó történetfüzérnek készült, mely valóban élt figurák és valóban megtörtént események alapján kívánja bemutatni az aranyásók és a pionírok kemény és durva életét. Ez kis részben sikerül is, nagyobb részben azonban nem sikerült eltalálni az arányokat – nem lehet érezni a valóság ízét, inkább tűnik az egész valami szürreális, bizarr western-paródiának, mint életszagú történelmi leckének.
A történet cselekménye színvonalában a régi Dallas és a mostani Barátok közt keveréke, panelekből építkező karriertörténetek laza szövedéke, rengeteg funkciótlan töltelékkel teletöltve, alig-alig működik. Az olykor már kretén módon trágár párbeszédek legtöbbször öncélúan puffognak bele a semmibe. A zavaros hátterű és motivációjú karakterek elenyésző számú kivételtől eltekintve papírmaséfigurák. Még a legjelentősebb karakter, Swearengen kocsmáros is, aki jellemében Jockey Ewing és Barta Zsolt szerelemgyereke, hiába kapott megjelenítéséért Emmy-díjat Ian McShane. A sorozat másik sztárja, aki a Justified miatt az én egyik kedvencem is, még jobban zavarba ejtő fazon. Timothy Olyphant überkúl sétálgatásából fel-fellobbanó éktelen dühe is inkább tűnik a “mi a faszért kellett nekem ezt a szart elvállalni?!“-morgó kiszólásnak, mint valamiféle speciális jellemvonásnak Bullock seriff végtelenül idegesítő karakterében. Attól az óbégató, félkegyelmű, alkoholista nőszemélytől (Calamity Jane – Robin Weigert, bár sokáig azt hittem, hogy Renée Zellweger, uncredited) pedig egyenesen a hideg ráz ki. Egy igazi Deadwoodban secperc alatt leütötték volna, mint vak a poharat. A karakter amúgy szintén Barátok közt-allúziókat kelt, amivel persze, csak azt mondom, hogy nyilván innen nyúlták. Mit mondjak: a legjobb helyről, át sem kellett írni. És így tovább… Nem jött be. Nem több ez a Deadwood, mint egy igen trágár, igen katyvasz szappanopera, ami nem halad sehonnan sehova, csak az időt tölti vele az ember. A második-harmadik évad megy is a kukába, több nem készült belőle. Nyilván nem véletlenül… Asanisimasa: 3/10
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
Én nagyon bírtam Al Swearengen-t. Timothy Olyphant viszont tényleg rohadt unalmas volt, de őt azt hiszem semmilyen fórumon nem dicsérték meg ezért a teljesítményért. Nem is tudom, lehet, hogy Barátok közt-öt kellene néznem?…
Én nézem, heti rendszerességgel (mondjuk, hetente egyszer), egy modern művelt embernek kell, hogy legyen fogalma erről a borzalomról. 🙂 Azért ugrott be nagyon a hasonlat, több szinten is.
A fészbukkon amúgy megtárgyaltuk egy ismerősömmel, akinek, hozzád hasonlóan, szintén tetszett és talán az volt a baj, hogy én egyben nyomtam le, és így nagyon kitapintható volt a sztori egyenetlensége, illetve sekélyessége. Heti bontásban viszont talán elment, szódával, két deci borral és egy stampóval. Olyphant sokkal jobb a Justifiedben, itt csak a járása tetszett, ahogy ment át a jujdenagyonsáros úton, mint kés a vajon, részegek, kurvák és banditák között (tényleg, annyira volt hiteles western ez a Deadwood, mint amennyire hiteles Hobo bluesénekesnek).
Ááá, ez a hobós hasonlat nem kellett volna… 🙂
Elismerem, hogy a sztori sekélyes, de a karaktereit szerettem, meg elfogult is vagyok a műfajjal szemben, már egy colt láttán elérzékenyülök. A vicc az, hogy emlékeim szerint egy időben figyelemmel követtem a Barátok közt-öt, de most, visszagondolva elbizonytalanodom, hogy tényleg azt néztem-e – ennyire hagyott maradandó nyomot.
Akkor fel sem tűnt Berényi Miki-Barta Zsolt, Al kocsmáros karakterében… Pedig nagyon ott van.
Én szerettem.
Néztem a napokban jó westerneket, A hallgatag embert, meg a Chato földjét, szögegyszerű, ám hatásos cselekmény, világos, levegős szerkezet, és hát komoly karakterek.
Esetleg egy második évad? 😉
Az ki van zárva. 🙂
Na majd megtekintem ezeket 🙂
Egy jelenet még mindig megvan bennem a sorozatból, és ha jól emlékszem pont az volt az évadzáró, amikor a doki táncol az általa készített falábbal téblábló hölggyel, és Swearengen nézi őket fentről. 🙂 Az ott volt.
A faláb idézőjelben 🙂
A Deadwood szórakoztató panoptikum, nem lehet igazán komolyan venni, eszembe sem jutott összevetni fajsúlyosabb westernekkel.
Szerettem benne a disznókat; így utólag kicsit olyan, mint amikor a Breaking Bad-ben hozzák a savas hordót…
(Természetesen fényévnyi a különbség :))
Na, most tök jól megfogalmaztad, mi az én legnagyobb bajom. 🙂 Igen, (engem mondjuk kevésbé) szórakoztató, bizarr panoptikum, csak éppen az alkotók valós személyiségek, valós történetét akarták naturalista módon elmesélni. Ez viszont alig valósul meg, ellentétben a bizarr, groteszk életképek laza szövedékével (pl. a Vízöntő kolléga által említett “falábú” tangó, és effélék), melyek viszont a sorozat nagy részét kiteszik.
Persze, ha nem olvasok előre hozzá, nem hype-ot, hanem wikit, akkor lehet, hogy más a leány felfekvése, de én vártam a tablót, vagy ha azt nem is, de legalább egy szövevényes, s ha másért nem, éppen ezért érdekes sztorit, ami viszont nekem nem jött le.
Nagyon ajánlották, belekezdtem, de csak pár epizódot néztem. Nem rossz, de nem kiemelkedő. Szerintem az a baj, hogy szinkronnal néztem, mert jó pár szereplőhöz valahogy nem éreztem megfelelőnek a magyar hangot.