Két történelmi jellegű ajánlat van mára, illetve egy (két) művészfilm, a “lila” bugyorból. A király összes embere (Pro4, 21.00) tulajdonképpen “scifi”, hiszen egy becsületes politikusról szól, aki valós személy, márpedig tudjuk jól, ilyen nem létezik. A viccet félretéve, Willie Stark karaktere valóban élt, bár karrierje és figurája túlzottan ideális, mégis a valóságban gyökerezik, minden emberi gyengeségével egyetemben, melyek e filmben (ami amúgy remake) is megjelennek. Sean Penn (a képen) remek Stark szerepében, de elképesztő a mellékes karaktereket alakító színészek névsora is, Kate Winslettől Sir Anthony Hopkinsig. Kissé idealista, ám ezzel együtt tanulságos film – ma pedig főleg az.

A Cég – A CIA regénye (Duna, 21.30) A Ridley és Tony Scott produkálta 4,5 órás, 3 részes minisorozat (ma este az első rész kerül adásba) gyakorlatilag ugyanarról szól, mint Robert De Niro egy évvel korábbi, (szerintem nem teljesen megérdemelten) sokat szapult hasonló témájú filmje, Az ügynökség, a világ egyik legnagyobb szarkeverőjéről, a CIA-ről. Mindkettő nagy lélegzettel, áttekintő jelleggel próbálja fellebbenteni a fátylat a Cégről. De Niro a “valósághoz csak a véletlen folytán hasonlatos” karaktereket felvonultató filmjének központi figurája éppen az az Angleton (ott Wilson), aki itt (és hát a valóságban is) kulcsfigura, Michael Keaton szigorú alakításában egy buldog szívósságú, üldözési mániáját mindig munkára fogni bíró bürokrata, s mint ilyen félelmetesebb, mint az a híres texasi láncfűrészes faszi. A háromrészes film, vagy minisorozat (ahogy tetszik) jó hosszan kibogozott, szövevényes sztori, melyben három, a titkosszolgálatok hálójába került egyetemi jóbarát sorsán keresztül megyünk végig a huszadik század második felének fontos momentumain: a hidegháborún, a kubai Disznó-öböl kudarcán, a glasznosztyon és ami számunkra fontos: 1956-on. Jó amerikai módra azért Zelk Zoltánból és talán Vörösmarty Párducos Árpádjából (vagy Göncz Árpádból?) lobogó hajzatú, lánglelkű forradalmár lett: Zelk Árpád. A forradalom is afféle ’68-as jellegű diákzűrnek látszik, ám mindenképpen látványosabban, mint a mi hasonló tárgyú próbálkozásunk. Ami a lényeg, hogy mind a szégyenletes orosz részvétel, mind a még szégyenletesebb amerikai tartózkodás hitelesen és kellő éllel ábrázoltatik e filmben. A magyar helyszínek (Berlin, Moszkva és Budapest szerepében), valamint nagyszámú magyar színész (kiemelve Marozsán Erikát, mint fontos mellékszereplőt) jól néz ki, jól játszik és büszkék lehetünk rájuk.

A Minden rendben lesz (Cinemax, 21.50) az általam nem igazán kedvelt Cristoffer Boe 2010-es filmje, dán-svéd-francia koprodukció az őrület, a valóság és a képzelet határán, emberkínzó afganisztáni katonák között játszódik. Remélem, hogy minden rendben lesz vele, mármint a filmmel, mert ha mégsem, akkor rögtön utána lehet tolni Lynch Twin Peaks-spinpoffját, a Tűz, jöjj velem-et (ugyanitt, 23.25), ami viszont garantálja a teljes összeomlást. A mentőket már előtte lehet hívni.