Monthly Archives: 2012 december

Nem tudom, hogy jó-e ilyen gyomorszorító, dühítő filmet ajánlgatni ilyen vészterhes, depressziós időben, mint amit ma élünk… De muszáj. Bár magyar forgalomba (tudomásom szerint) nem került ez a német-kanadai produkcióban készült The Whistleblower (amit talán A leleplezőnek lehetne fordítani), így … → olvasásának folytatása

Oliver Stone új filmjével kapcsolatban rendszerint az a legfőbb kifogás, hogy pozitív színben tünteti fel a drogfogyasztást. Holott, inkább felmutatja a jövő egyik jellegzetes embertípusát (már, ha lesz jövő egyáltalán), aki jól képzett, buddhista világnézetű (direkt nem használom a ‘vallás’ … → olvasásának folytatása

Az ausztrál John Hillcoat négy filmet rendezett eddig, ennyi azonban elég volt neki, hogy a legrespektáltabb kortárs filmesek között emlegesse az igényes közönség. Pedig nem fest pozitív képet az emberről, sem a jövőre nézve, sem a múltba mélyedve. Az ő … → olvasásának folytatása

Robert Mitchum, a markáns arcú amerikai színész már 1997 óta halott, s ehhez a filmhez is leginkább annyi köze van, hogy egyik utolsó filmjét, A halott embert (melynek címében viszont nem ő szerepel) Jim Jarmusch rendezte, akinek pedig Olivier Babinet … → olvasásának folytatása

A román Anca Damian artisztikus „rajzfilmje” egyrészről a műfaj manapság egy legkurrensebb ágának, a dokumentarista animációnak jellegzetes darabja, másrészt pedig enciklopédiája is a hagyományos technikáknak, mivel egyszerre alkalmaz akvarell-, tépés-, fotó- és ki tudja még milyen animációt, stop motiont és … → olvasásának folytatása

A kortárs orosz filmgyártás pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve, tényleg mindent elkövet, hogy felzárkózzon Hollywoodhoz. Technikai, filmnyelvi kérdésekben igen nagy a lemaradás (s itt ne a művészi igényű, szerzői filmekre tessék gondolni, mert abban azért kissé más a leosztás…), de … → olvasásának folytatása