A vihar (Tempest, 2010)

Picit meglepett Julie Taymor 2010-ben készült (A) viharja, ugyanis egy teljesen konvencionális Shakespeare-adaptációt látunk. Nem ezt szoktuk meg (például ezért és ezért). A mai mozivásznakon már teljesen hétköznapian ható CGI-látványvilágon túl egy normális, hagyományos, igaz, szinte teljesen a the-tempest-ariel és prospera“csontig húzott” Vihar-feldolgozás ez a film, még akkor is, ha történetesen a darab kulcsfigurája, a varázsló Prospero ezúttal nő, Prospera, illetve szellemes segédlete, Ariel pedig férfi. Ennyi belenyúlás a darab “lelkébe” ma már csak a legortodoxabb Shakespeare-hívők körében kelthet felzúdulást, ráadásul, azt hiszem, igen nyilvánvaló ennek miértje is.

Prospera, ugye, egy szigeten uralkodik lányával, a szép és fiatal Mirandával, hő szolgájával Ariellel, a “légi szellemmel” és Calibánnal, a formátlan, félig vadember, félig hal szörnyszülöttel, rabszolgájával. Egy nap, mikor a sziget mellett hajózik el Alonso, Nápoly királya, hajóján Prospera fivérével, Antonióval, aki Alonso segítségével bitorolja Prospera jogos trónját Milánó városában, a varázsló vihart bocsát a hajóra, aminek utasai a szigetre menekülnek. Prospera kész a szörnyű bosszúra és igazságának beteljesítésére, azonban váratlanul Miranda, és Alonso fia, Ferdinánd szerelemre gyúlnak egymás iránt. A fiatalok szerelme mélyen meghatja az öreg varázsló(nőt), és bosszú helyet megbocsájt a bűnösöknek, békét tesz, feladja hivatását, bár azért elindul elfoglalni jogos trónját Milánóban.

the tempestÉn úgy gondolom, ez a Vihar-adaptáció Julie Taymor személyes búcsúja a filmtől (és tán az alkotástól is). Ezért nem lett egy újabb vad és megbotránkoztató Shaekspeare-parafrázis és ezért lett például Prosperóból Prospera, akinek – Helen Mirren által érzékletesen megjelenített – fáradt figurája a végén a tengerbe dobja varázsbotját, a hullámok közé szórja csodatévő könyveit, és visszatér, úgymond, az emberek közé. Az okokat nem ismerem, lehet egyszerű beismerése a megöregedésnek (Taymor tavaly volt 60 éves), lehet az is, hogy nem látja értelmét a filmkészítésnek a mai gazdasági, illetve intellektuális szituációban – nem tudom, mi lehet a valódi ok. Mindenesetre, Shakespeare talán legmisztikusabb, legrejtélyesebb drámáját éppen olyanra alakította, hogy az kvázi személyes, életutat összegző önvallomása legyen egy nagy művésznek.

A pályája kezdetétől látvány- és díszlettervezőként is dolgozó Taymorra jellemző furcsa, meghökkentő látványvilág persze most is rabul ejti a néző szemét – bár kissé talán sok a CGI. A digitális effektusok persze, csak azok számára szúrnak szemet, akik túl sok effélét láttak már a sok piff-puff blockbusterben, de ez a csoport nem feltétlenül fog közös részhalmazt képezni a Taymor-rajongó Shakespeare-fanok csoportjával, úgyhogy akár egy szót sem szóltam. Néhány baromi erős kép azért e film kapcsán is agyunkba éghet. A vad hullámoktól körülölelt kopár sziget mélyén a rajta bóklászó hajótöröttek bármikor belefuthatnak egy áthatolhatatlan mangróve-erdőbe, vagy egy gigászi szobanövényekben burjánzó bizarr ligetbe, Prospera agytekervény-tekerő barlangjának meghökkentő távlatairól nem is szólva. A már említett CGI-effektusok sem válnak sohasem öncélúvá, mindig a fantasztikus történetet méltó megjelenítését segítik.

the-tempest 1 - prospera, miranda és calibanA színészek természetesen egzakt módon tolják Shakespeare-t, élen Mirrennel, aki még varázsereje teljében lévő, de már élete végét is látó, fáradt és céljait vesztett varázsló. Felicity Jones (Miranda) és Reeve Carney (Ferdinánd) kettőse tiszta és érzéki, egyben mézédes. A Calibán (Djimon Hounsou) által megvezetett bohókás, részeg inasok (Russel Brand – Trinculo és Alfred Molina – Stefano) mintha Tolkien meséjéből előbújt Gollam által noszogatott Frodó és Samu lenne (persze, lehet, hogy a figurákat maga Tolkien is Shakespeare-től csente, csenhette, hiszen végül is az angol nyelv- és irodalom professzora volt…). A jó Gonzalo (Tom Conti) akár Dumbledor Roxfortból, Alonso (David Strathairn), Antonio (Chris Cooper) pedig ott van mindegyik Shakespeare-drámában. Természetesen érdekes, esszenciális Vihar-adaptáció Taymoré, bár én inkább mondanám valamiféle személyes vallomásnak, illetve elegáns búcsúnak. A mai idők tényleg nem kedveznek a könyveknek és más, efféle régi dolgoknak… Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.