20. TITANIC: Kutyatej (Poupata, 2011)

titanic lógóAz idei huszadik Titanic eddigi igen gyérnek bizonyuló programjába szinte üde, hajnali fénysugárként tűnt fel a cseh Zdeněk Jiráský Kutyatej című remek filmdrámája. Már a nyitó jelenet, csak így kiragadva az egészből, önmagában tükrözi a magabiztos filmnyelvi tudást, a történetmesélés, a vágás, a ritmus és a feszültségfokozás kisujjban lévő csínját-bínját, amit Jiráský magától értetődő természetességgel alkalmaz. Ebben az egyetlen jelenetben benne van a cseh( és szlovák) filmművészet minden hagyománya, az esendő kisember vétkes léhasága, a tragikomikum és a groteszk realitása, a nehéz élethelyzetekben is megjelenő joviális derű és a többi. Szinte egy önálló kerek egész a jelenet, de megismerjük belőle a történet színhelyét, az azt meghatározó környezetet és nem utolsósorban főszereplőjét.

A továbbiakban is jellemző marad ez a laza szerkezet, azonban a több, akár különállónak is értelmezhető kis filmnovella egymással is szoros értelmi, Kutyatejlogikai és strukturális kapcsolatban van, mely a végére egy szilárd, kőkemény drámává áll össze, olyan tűzijátékos katarzissal, amilyet régen láthattunk.

Az eddigiekből úgy tűnik, hogy amolyan Menzeles, bazsalygós mese lesz ez, de nem. Vannak a filmben derűs pillanatok, a csikorgó, hideg, havas télben történő cselekmény ellenére is, sőt, sokszor hangosan fogunk felnevetni, de sajnos ez a film is úgy ér véget, mint az élet. Törvényszerűen. Művészi értelemben viszont ez így jó, s egyben mintha Jiráský tovább is lépne a cseh filmes hagyományokban. A lepusztult környezet, a pályaudvari resti, a várótermek mocskos falainak és szakadt függönyeinek végtelen lepusztultságában már inkább a szociografikusan naturalista látásmód érvényesül, Az én kis falum mindent átható, életszeretete innen már kimúlt, helyébe a kilátástalanság és a kiábrándultság költözött. Mindenek ellenére akad errefelé derű is nyomokban, csak úgy be van bugyolálva, hogy sokáig tart kibontani, s mire sikerül, picit megfanyarodik, picit eltorzul. A jókedvű cseh sörözők itt már egzakt külvárosi kocsmák, a sörtől vicces jófejkedést duhajkodás váltja, a közös éneklést és a fúvószenekart diszkófények és olcsó sztriptízműsor váltják, a fiatalok a sörözés és rumozás mellett szívnak is, mint Bob Marley, aminek aztán beláthatatlan következményei lesznek. A szerencsejáték, a pénznyelő automatázás viszont mint mindennél veszélyesebb addikció tereli el a helyes útról a békés cseh kisembert. Új idők, rossz idők járnak arrafelé is. Ez a film viszont tényleg figyelemreméltó alkotás, ezekért szeretem a Titanicot. 8/10

Kategória: Film, Szemlék, filmfesztiválok
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.