Poroló 49. – Hideg napok (1966)

A magyar filmtörténelem egyik legfontosabb filmje Kovács András 1966-ban bemutatott Hideg napok című alkotása. Viharos történelmünk eseményeit jó magyar szokás szerint, általában csak igen szépen kiszínezve, a készítése alatt regnáló politikai helyzet elvárásainak megfelelően “hangolva” mesélik el a Hideg napok - Latinovits Zoltán és Darvas Ivánmagyar filmek, elenyésző azon játékfilmek száma, mely nemhogy kritikus hangvétellel, de legalább hozzávetőleg egzakt történelmi hitelességgel kísérelnék bemutatni azokat. Az pedig, hogy olyan eseményekről szóljanak a filmek, melyekben a magyarok kifejezetten negatív szerepet töltsenek be, arra alig van példa, pedig egy erős, tiszta lelkű nemzeti önérzethez elengedhetetlenek az efféle szemléletű, őszinte, becsületes alkotások. Ez a film viszont pont olyan, amilyennek lennie kell…

1942-ben, a nemrégiben visszafoglalt bácskai Újvidéken, egy dermesztő téli napon a magyar hadsereg, a csendőrség és egyéb fegyveres alakulatok partizánok keresésének indokával razziát tartottak a vasútállomáson, ahol az egymásnak ellentmondó parancsok által megzavarodott, a kor jellemző ideológiai zűrzavarával teletömött fejű magyar tisztek szinte válogatás nélkül3300-2800 szerb nemzetiségi és zsidó polgári személyt, többségükben nőket és időseket lövettek agyon, illetve lőttek a Duna jegébe robbantott lékekbe. Az Újvidéki vérengzés nettó tömeggyilkosság volt, a maga bestiális, ostoba embertelenségében. Kovács András húsz évvel az események után, bár ekkor még javában dúlt Kádár szocializmusa, mai szemmel nézve is meglepően tisztességes, egyenes, történelmileg hiteles és az események természetéhez viszonyítva, kifejezettenHideg napok humanista olvasatát adja az eseményeknek a Cseres Tibor regénye alapján készített filmben.

A filmben négy, a vérengzésekben aktív szerepet játszó katonatiszt (pontosabban három tiszt és egy tisztes) várja egy börtöncellában a tárgyalást – egymással folytatott, az eseményeket több szempontból feldolgozó beszélgetéseik során bomlik ki annak valódi története. A szereplők minden bizonnyal fiktív figurák, de személyiségük jegyei, motivációik, tetteik, illetve gondolataik valódiak, az ezek által összeálló kép pedig tökéletesen mutatja a szörnyű esemény vérfagyasztó pillanatait.

Bár a beszélgetésekből kibomló eseménysort rideg naturalizmussal ábrázolja Kovács, mindössze egyetlen, az utcán elkövetett, amúgy véletlen gyilkosságtól eltekintve, semmit nem mutat explicite a tömegmészárlásból. Éppen eléggé sokkoló a birkákként fázósan összetömörülő, mit sem sejtő ártatlan civilek tömegének látványa, miközben a háttérből folyamatosan hallatszik a “munkát végző” fegyverek zaja. A “végeredményből” pedig csak a levetett cipőket, ruhákat látjuk a hóban szerteszórva, melyek között magyar honvédek turkálnak a puska végére tűzött szuronnyal, hátha akad valami használható… Kovács mindössze annyi fiktív, de dramaturgiailag szükséges blikkfangot enged meg magának, hogy az egyik tisztet (Büky őrnagy) a mészárlásba áldozatként véletlenül belekeveredett felesége kapcsán is belevonja a történetbe, az elkövetőből így tragikus áldozatot teremt, a történet végére hangsúlyosan humanista, pacifista, etikailag és művésziHideg napok2leg is indokolt felkiáltójelet állít.

Mai szemmel nézve is döbbenetesen játszanak a színészek, még az általában széles, teátrális gesztusokra mindig kapható Latinovits Zoltán is meglepően visszafogott Büky őrnagyként, végső összeomlása viszont éppen így lesz emberi, drámai és katartikus. Darvas Iván intelligens, rezignált Tarpataki főhajónagya, Szilágyi Tibor eminens módon ostoba Pozdor zászlósa és Szirtes Ádám brutálisan, faékszerűen egyszerű Szabó tizedese is egyaránt telitalálat.

Egyenesen ijesztő volt látni, ahogyan például Pozdor zászlós nagyjából az egész film alatt azon rágódott, hogy a vádlók honnan tudják az áldozatok pontos számát, mikor azokból rengeteget elvitt a víz, miközben fel sem merül benne, hogy maga a vérengzés önmagában a megbocsájthatatlan, embertelen bűn. E film aktualitását mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a “matekozás” a mai napig téma, érvként és riposztként szerepel a közbeszédben.

Kategória: Film, Poroló
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Poroló 49. – Hideg napok (1966) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Sanyi menni színházba 6. (Balkán Kobra, Vörös, Tisztelt hazudozó!) | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.