Párizsi éjszakák (Une nuit, 2012)

Az irodalomban és a képzőművészetben megénekelt vad, buja, rejtelmes és szerelmes, pezsgő párizsi éjszaka ebben a Párizsi éjszakák című filmben pont olyan, mint ez a mai budapesti este, odakint. Járdáig lóg az eső lába, néha végig is gyalogol rajta. Sietős emberek térnek ki ijedten előle, a kocsmákban még párizsi éjszakák1pislákolnak fények, de nyoma sincs duhaj dínomdánomnak, néhány fáradt, már régen nem részeg, karikás tekintet, néhány összehajolva, fojtottan sugdolózó arc, a pult mögött unottan poharakat törölgető, fáradt munkaerők. Unatkozó kidobók, tétlen taxisok. Weisz parancsnok (Roschdy Zem) járja végig a lebujokat fiatal társnőjével (Sara Forestier), mindenkit ismer személyesen, jattol az ajtónállókkal, üzletel a tulajjal, a pultnál be-bedob egy whiskyt, elsimítja a nézeteltéréseket, ránéz a kurvákra, futtatóikra, a kábítószerdílerekre, bekukkant a diszkókba, melegbárokba és bordélyokba. Közben folyamatosan dohányzik, ahogy összes elődje tette, szinte az összes neves francia férfiszínész által megjelenített, kalapos vagy nem kalapos, ballonkabátos vagy csak simán zakós, cigarettázó vagy pipázó, szivarozó vagy éppen nem dohányzó zsarufigura tipikus alakjában.

Inkább azokhoz a régimódi, lassú, ködös, egzisztencialista francia krimikhez csatlakozik be ez a film is, mint valami lövöldözős, akciódús modernebb verzióhoz. Igen nehéz is egyértelműen bedobozolni valamelyik műfaji fakkba: mivel rendőrök és különféle alvilági figurák a szereplők, ezért legyen krimi… Ha Párizsi éjszakákmuszáj. Inkább dráma azonban Weisz parancsnok története, egy fáradt, kiégett zsaruról, aki szeretne kiszállni az éjszakai szolgálat végtelen mókuskerekéből, a kérdés pedig az, hogy sikerül-e neki? (Hogy azért eladható is legyen a film, van azért benne egy meglehetősen szövevényes zsarolási ügy is, de ez csak kvázi háttérként szolgál Weisz utolsó (?) éjszakájához.)

Lebegős, hosszú, elmosódott, homályos fényekben úszó, érdekes hangulatokban tobzódik a film, kifejezetten élvezetes nézni, feltéve, ha szeretjük az éjszaka hajnali, furcsa hangulatait. Az itt bemutatott párizsi éjszaka (emlékeim szerint) nem nagyon különbözik a budapestitől, mondjuk, egy esős, májusi hétköznap, a film viszont mégis nagyon francia (érdemes is franciául nézni, mert a magyar szinkron pocsék). Nincs még egy város a világon, ahol a pirkadatkor érkező kukásokat kristálypohárban felszolgált pezsgővel várja a mulató zárni készülő személyzete… Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Párizsi éjszakák (Une nuit, 2012) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Filmnapló – 2016. november | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.