A kelet (The East, 2013)

Kétség sincs afelől, hogy a régimódi, nyílt sisakos, harcmezőn egymással farkasszemet nézős, majd kardélre hányós harcnak leáldozott, csakúgy, mint minden más hagyományos hadsereges katonásdinak. Vérontások nyilván még hosszú évtizedeken, talán évszázadokon át lesznek, de egyre nyilvánvalóbb, a kelet 1hogy semmilyen probléma nem oldható meg azzal, ha halomra lövünk vagy lebombázunk X mennyiségű embert, Ezt példázzák a közelmúlt és napjaink fegyveres konfliktusai, melyek az égadta világon nem oldottak meg semmit sem, csak tovább eszkalálták azt a problémagócot, ami miatt a háború kirobbant. A jövő háborúja, ami már ma is zajlik, egészen más színtereken zajlik: a gazdaságban, a fogyasztásban, a tömegkommunikációban, az egészségügyben, a lehető legbanálisabb hétköznapi életben, harcosai pedig üzletemberek, fehérgalléros bűnözők, politikusok és jól képzett, jól fizetett elit zsoldosaik, valamint a legkülönfélébb céllal, okból és meggyőződésből létrejött rejtőzködő, apró sejtekből összeálló gerilla-, terrorista-, hacker- és egyéb más ellenállócsoportok, sőt, akár egyének. A Kelet című film címszereplői is ilyenek.

A film sztorija elég egyszerű: egy magánnyomozó cég tehetséges, fiatal ügynöke beépül a címszereplő öko-terrorista csoport tagjai közé, ám a fedett akció közben egyre jobban azonosul a csoport eszméivel, sőt még a karizmatikus vezetőjükbe is szerelmes lesz. Sőt még. Ez az utóbbi “sőt még” adja meg a film bukéját, ugyanis az ügynököt alakító Brit Marling és a filmet rendező Zal Batmaglij közös ötletében ez a romantikus fiatalokból verbuválódott csapat képviseli egyértelműen a pozitív oldalt, még akkor is, ha akcióikban nem kímélik az ellenség egészségét (bár az is igaz, hogy azok meg az emberiség egészségét veszélyeztetik káros anyagokat tartalmazó termékeikkel, melyeket gátlástalanul sóznak nyakukba a minél nagyobb profit érdekében). Nem mintha nem készült volna már ilyen hara kelet 2cosan antikapitalista, rendszerkritikus attitűddel film, de ennyire direkten részrehajlóan, kultusz- és legendagyártó igénnyel, nem biztos. A film egy virtigli nemzedéki és trendi hipszter-mozi – lenne, ha jól sikerült volna.

A romantikus öko-Robin Hoodok ügye -mi tagadás- szimpatikus, azonban a filmben megjelenő összebújós, saját szabályok, szertartások szerint élős szektázástól kiver a hideg veríték. Egy anarchista sose legyen nyálas. A filmben viszont szélesen áradnak az érzelmek, puszik és csókok, mint egy fájdalmas ByeAlex-számban, ami még nem készült el (szerencsére). Olyan szinten dúl az ifjonti hév, hogy az akciók teljesen a háttérbe szorulnak. (Pedig a film producerei az akciókat meglehetősen preferáló Ridley és életében utoljára, Tony Scott voltak. Remélhetőleg az utóbbi öngyilkosságának oka nem ebben a filmben keresendő.) Akció nélkül pedig a nyálfolyam sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkora valójában, és maga a természetvédelem és az ésszerű élet támogatásának szentelt ügy is háttérbe szorul. Asanisimasa: 5/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.