Violet és Daisy két ibolyaszín-szemű, cserfes és bájos tinilány, akik ugróiskolázva, nyalókát szopogatva, lépten-nyomon tapsjátékot játszva lődözik halomra a megbízásban foglalt személyeket, hiszen bérgyilkosok. A túlsúlyos amerikai gimnazistalányok nehéz életét feldolgozó Precious – A boldogság ára című dráma forgatókönyvéért Oscar-díjat nyert Geoffrey Fletcher első rendezésénél is maradt ennél a korosztálynál, a műfaj azonban merőben más. A Violet és Daisy ugyanis mintha Quentin Tarantino műhelyéből került volna elő, hiszen egy frivol, őrült, de mégis érzelmes, olykor kissé fegyver- máskor éppen lábfetisizmusban is lubickoló thriller-komédia. Sajnos, az Oscarral bemutatkozó forgatókönyvíró rendező ezúttal alaposan melléfogott, hiszen főleg a sztorin csúszik meg a film, nem pedig a kissé mesterkélt karaktereken.

Állítólag az USA-ban be is lett tiltva ez a film, éppen a mostanában történt iskolai lövöldözésekre való tekintettel. Nyilván azt gondolták a helyi cenzorok, hogy ezúttal ne adjanak lovat senki alá azzal, hogy egy 16 éves sorozat- és bérgyilkospárosról készült filmmel tetézzék a tragédiát… A közönség mindenesetre nem marad ki semmiből, hiszen ez a korosztály ma már készségszinten használja az internetet, ahol minden olyan tartalom fellelhető, amit a felnőttek el akarnak dugni előlük. Szóval, a film sztorija annyi, hogy adott két bájos kiscsaj, akik Danny Trejo bácsitól, amúgy Charlie pici angyalkái módjára, megbízásokat kapnak, illetve azokat teljesítik is a bevezető bekezdésben említett bájjal. Utolsó megbízásuk azonban, amit egy áhított trendi ruhadarab megszerzésének érdekében vállaltak el, szembenéz velük: a célszemély (az idén aztán szívroham következtében váratlanul elhunyt James Gandolfini megrázóan sorsszerű alakításában) saját történetével az élet előttük eleddig rejtve maradt területeire irányítja figyelmüket. Másképpen mondva, a vad, de furcsa Bonnie és Clyde, avagy Született gyilkosok-parafrázisként induló cselekmény valami ködös, melankolikus lelkizésben hiszi magát kiteljesedni. Fából pediglen nem lehetséges vaskarikát gyártani, így ez a mutatvány nem sikerülhetett Fletchernek sem. Még jó, hogy az Oscart nem szokták visszakérni, ha birtokosa a továbbiakban nem méltó annak tulajdonlására.

A film mindezek ellenére, jól néz ki. Jó a két csaj (Violet – Alexis Bredel és Daisy – Saoirse Ronan) karaktere, jó benne Gandolfini. Érdekes a zenehasználat. Azonban a szabálytalan, de főleg rosszul elmesélt sztori, valamint Fletcher érezhető, ezért igen izzadtságszagú (Alkonyat és Éhezők viadala-hullámot meglovagoló) kultfilm-teremtési szándéka miatt mégis elbukik a film. Asanisimasa: 4/10