Adore (Two Mothers/Perfect Mothers, 2013)

Legfontosabb érdeme ennek a több címen is futó, magyarul mondjuk Két anyaként említhető filmnek, hogy egy igen merészen vág bele egy olyan, Adore 1nem túlságosan sokat bolygatott tabutémába, mely a mai napig képes kicsapni a biztosítékot bizonyos társadalmi rétegekben. Amikor egy férfiember szexuális viszonyba bonyolódik egy szexuálisan érett, külsejében bizony igencsak felnőttnek tűnő leányzóval (neadjisten, fiúval), akinek csak a személyi igazolványa bizonyítja, hogy bizony a 18-as karika számára még tiltott kategória, azt a férfit a hivatalos megrováson túl, informálisan elismerő kacsintások kísérik férfioldalról, legfeljebb a nők becsmérlik: az a vén kujon! (Nem megrontásról, nem erőszakról beszélek, hanem közös beleegyezéssel történő szexről, vágyról és szerelemről, lásd: Nabokov Lolitája, vagy Chuck Berry Sweet Little Sixteen című száma). Egyszóval, látványosan csúnyán nézünk a túl nagy korkülönbségű szerelemre, titokban viszont valahol igen romantikusnak és vonzónak könyveljük el azt, mert hát Kodály is, és a többi. De ha egy negyvenen túli nő bonyolódik dévaj viszonyba egy 18 körüli fiúval, az azért botrány, nem?! Az a vén csoroszlya miért nem marad a adore 2fakanálnál, meg az unokáinál?! Mit akar az a löttyedő húsával, szaporodó ráncaival attól a vékony, sudár, izmos fiútól?! Borul a bili ilyenkor, pedig.

Nem változtat ezen a kétarcú dolgon, hogy a különféle pornólapokban, oldalakban igen sikeresek a MILF-anyagok, de hát a szemforgatás köznépi sport a zsidó-keresztény kultúrkörben. A luxemburgi születésű Anne Fontaine idilli ausztrál környezetben forgatta le (Doris Lessing regényéből, illetve az azt színpadra alkalmazó Christopher Hampton darabjából írt) filmjét, mely éppen ilyen viszonyokról beszél: két gyermekkori barátnő felnőttként is igen szoros kapcsolatban marad. Férjhez mennek, gyereket szülnek, élnek a meseszép öböl menti házukban. Ahogy aztán a gyerekek is felcseperednek, egyikük fia bimbózó férfiasságának minden erejét anyja barátnőjére veti, aki negyvenes, de még mindig kívánatos asszonyként képtelen ellenállni a hódításnak. A bűnös viszonyról szinte azonnal tudomást szerez a másik fiú, aki, szintén nem előzmények nélkül, barátjának anyjához menekül. Ez az anyuka sem sem képes sokáig ellenállni egy 18 adore - robin wright és naomi wattséves fiatal férfi tomboló libidójának… Így éldegélnek aztán, erről szól a film.

Természetesen, ez a szinte geometrikusan steril, szimmetrikus alapfelállás aligha tekinthető hitelesnek, reálisnak, azonban az egyenes és merész problémafelvetés, illetve, ahogyan azt a részvevők magától értetődő természetességgel megélik, mindenképpen figyelemre méltó. A történet elsősorban a két nő (Robin Wright és Naomi Watts) közti mély és bonyolult lelki kapcsolatra, annak az események fényében való alakulására és annak feldolgozására koncentrál, a két fiú (akik hangsúlyozom, az eset, amikor először megesett, már túl voltak, ha nem is sokkal a 18-on!) itt inkább csak afféle erotikus Ken babákként funkcionálnak: kocka has, izmos lábikra, göndör tincsek, nagy, nedves bociszemek. A film egyik nagy hibája, hogy róluk nem derül ki szinte semmi, néhány külsődleges dolgon kívül – a film az anyukákról szól. A férjek még “csúnyábban” vannak elintézve, az egyiket nem is ismerjük, mert a film elején eltemetik, a másik is csak néhány jelenetben tűnik fel, akkor is csak azért, hogy rendben eltűnhessen a szerelmesek életéből egy kecsegtető állás felé, Sidney-be.

Természetesen egy ilyen kapcsolat, bármennyire romantikus is, a valóság adore 3talaján állva és onnan szemlélve, nem tarthat örökké, még csak éveken át sem. A cselekmény tehát utat enged a normális életmenetnek, hiszen a fiúk nem képesek ellenállni a kihívásoknak, de az anyukák is, józan, értelmes nőkként, pontosan látják a dolgokat. Sajnos, a végkifejlet azonban ismét átcsap a sziklákon és az irreális naplementében úszik el a bíbor franciaágyak összegűrt lepedői felé. Persze, ez még csak nem is vég, hiszen az égadta világon nem oldódik meg semmilyen konfliktus, pedig abból azért láthattunk eddig nem keveset… A film az izgalmas problémafelvetés ellenére nem lesz több, mint egy közepes női ponyva mozgóképes verziója, pedig lehetett volna forradalom is. Mesés a környezet, Watts és Wright jól játszanak, maga a film cselekményszövése is lendületes és legkevésbé sem szájbarágós, de az összehatás mégiscsak közepes. Nem több, mint egy korosodó hölgy erotikus fantáziálása, valódi kielégülés, valódi szex nélkül. Asanisimasa: 4/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Adore (Two Mothers/Perfect Mothers, 2013) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Gemma Bovery (2014) | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Ártatlanok (Les innocentes, 2016) | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Színpadon az életem (Marvin ou la belle éducation/Reinventing Marvin, 2017) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.