Éppen 50 éve, hogy John F. Kennedy, az USA 35-ik elnöke merénylet áldozata lett a texasi Dallasban. Az igazi merénylő személye, hogy ki volt a megrendelő vagy csak egy őrült egyéni akcióról van szó, mind a mai napig kérdéses, számtalan konteó létezik a témában. Peter Landesman Vincent Bugliosi Reclaiming History: The Assassination of President John F.Kennedy című könyve alapján készült, idén Velencében Arany Oroszlánra is jelölt Parkland című filmje nem keresi a választ, nem nevez meg elkövetőket, hanem inkább a tragikus események rekonstruálására törekszik, apró részletek, fontos mellékalakok szerepére világít rá, így járulva hozzá az amerikai történelem egyik legnagyobb rejtélyének feldolgozásához.

A film cselekménye akkor kezdődik, amikor Kennedy repülőgépe leszáll Dallasban és ott végződik, amikor eltemetik Lee Harvey Oswaldot, a merénylet elkövetéséért letartóztatott, de egy nap múlva Jack Ruby által meggyilkolt férfit, és pontosan követi az ismert kronológiát. Az 1963-as dallasi környezet tökéletes hitellel teremtődik meg a filmben, beleértve a korabeli gépkocsikat, ruhákat. A kalapok úgy fityegnek minden férfin, ahogy akkor, ott a módi volt, a cigaretta is ott lóg szinte mindenkinek a szája sarkában. A hölgyek frizurája, kiskosztümjei is pontosan stimmelnek Jackie K. híres rózsaszín Channel-kosztümjéig. Szemüvegek, a beszédmód, minden. A fókuszban azonban nem a merénylet áll, JFK-t nem is látjuk egyenesben, csak a testét az emberek és a kezek között, a merénylet is kizárólag azt azt szemlélők arcán jelenik meg. Igen expresszív hatású, szinte dokumentumerejű, drámai képeken csúszunk bele az események kellős közepébe, melyet nagyrészt a helyi Parkland nevű kórház helységeiben zajlanak: ide hozták a halálosan sebesült elnököt, de ide a meglőtt Oswaldot is. A történet szereplői az idegesen kapkodó titkosszolgálati, és más ügynökök, az a rezidens orvos, aki remegő kézzel próbál segíteni a haldokló elnökön, a főnővér, aki papot hív hozzá és a feszületet a mellére helyezi katolikus szokás szerint. Nagyobb szerep jut egy másik szálon annak a férfinak, aki 8mm-es kameráján egyedül rögzítette a merényletet és aki egész életében nem lesz képes szabadulni ez alól: Paul Giamatti remekel Abraham Zapruder tragikus figurájában. Hasonlóan fontos mellékszereplő Lee H. Oswald öccse (James Badge Dale), valamint mentálisan sérült édesanyja (Jacki Weaver), reakcióik a hiteles háttérben segítenek jobban elképzelni azt a végletesen feszült, olykor hisztérikus jelenetekben, hatásköri túlkapásokban és vétkes tétlenkedésben bővelkedő napokat, mely megrengette Amerikát.

Tanulsága viszont nincs a filmnek, de nem is célja, hogy bármiféle megállapítást, végkövetkeztetést hozzon témájáról. Inkább a hiteles környezet- és korkép, valamint a káosz pillanatainak megrázó megteremtése miatt érdekes: hogyan viselkednek kritikus pillanatokban, hogyan remeg meg a keze még a legtapasztaltabb szakembereknek is, ha egy addig elképzelhetetlen, teljességgel váratlan helyzettel kerül szembe… Jó példa arra, hogy milyen nehéz embernek lenni ilyenkor. Asanisimasa: 8/10