Amerikai botrány (American Hustle, 2013)

Naná, hogy az igazi botrány az, hogy ez a semmi kis Amerikai botrány 10 darab Oscar-jelölést gyűjthetett be az idei (2014-es) évadban! Érthetetlen számomra, nagyjából annyira, mint a Wall Street farkasa Amerikai botrány - Bradley Cooper, Amy Adams, Jennifer Lawrence, Jeremy Renner és Christian Balekörüli hisztéria is… Nem értem, hogy mit látnak bele a rajongók és az amerikai filmakadémia jelölői ezekbe a szemlátomást jelentéktelen, de főleg értéktelen szélhámos-sztorikba? Komolyan, ez most a menő, az nyikhaj átverősdi? Nagyon gáz. Még akkor is gáz, ha e film hőse a végére megjavul és rendes átlag-amerikai lesz… Vagy így még gázabb. Esetleg így próbálják feldolgozni a minap gazdasági válság társadalmi következményeit? Az még inkább tévút lesz, szerintem.

Pedig David O. Russell amúgy nem rossz rendező. A harcost kifejezetten imádtam, s bár a Napos oldalt kevésbé, nagy bajom azzal sem volt – bár azt is érdemtelenül szórták meg egy csomó Oscar-jelöléssel. Russell ezt a munkáját is megcsinálta, és nem is lenne a filmmel komolyabb baj, ha kimaradt volna ebből az Oscar-őrületből. Középszerű szélhámos-film, megnéztük, oké, lapozzunk. De azzal, hogy ez a film most így reflektorfénybe került, nem lehet nem észrevenni rajta a kínos hiányosságokat.

Gyorsan szögezzük le: Christian Bale, Amy Adams, Jennifer Amerikai botrány - Bradley Cooper és Amy AdamsLawrence és Bradley Cooper jó színészek, itt is jók, az ő jelölésükkel sincs gond, ők megtették, amit követelt a rendező és a produkció. Rajtuk semmi nem múlik.

A film cselekménye viszont (bár valós személyek részvételével megtörtént események alapján íródott) elég lapos. Adott (ismét, mint a Wall Street farkasánál) egy ügyes szélhámos, Irving (Bale), aki a mosodás-iparból kikacsintva, okos húzásokkal tett szert szép csalói karrierre – de hogy lebukott, mutatja, hogy aki jó, az még nem zseni (de legalább erkölcsi értelemben egy fokkal jobb arc, mint Jordan Belfort). Az amerikai adóhatóság ambiciózus nyomozója (Cooper) beszervezi egy akcióba, mely igazi korrupt nagyhalakat kíván leleplezni, polgármestereket, kongresszusi képviselőket, szenátorokat. Az akció részben sikerül, lebukik néhány politikus (na bezzeg, ott lebukik!). Irving balra el. Irving volt felesége (Lawrence) és új babája (Adams) bonyolítják a dolgot. Nagyjából ennyi, Russell azonban ezt a nyílegyenes, szögegyszerű sztorit is kissé kuszán, de főleg érdektelenül meséli el.

Kezdjük ott, hogy az egyes szám első személyben alámondott narrációnál unalmasabb, filmszerűtlenebb, szájbarágósabb nem létezik. Itt egyből ketten mondják el, amit a képen látunk vagy kellene látnunk, illetve a megrendezett, dramatizált jelenetek egymásutániságából kellene kikövetkeztetnünk, ami akár javíthatna egy fokkal ezen az ostoba dramaturgiai megoldáson. Irving mellett csaja, Sidney is mondja, ahogy látta a dolgokat, tehát két különböző nézőpont magyarázza ugyanazt az eseményt – a film közepére azonban Irving egyedül marad, Sidney eltűnt valahol…

Remek zenék szólnak a filmben, szinte megállás nélkül, annyira jó, markáns számok, hogy elvonja a figyelmünk a cselekményről. (Ugyanez nagy hibája a Wall Street farkasának is.) Tipikus rendezői blöff, amikor ismert, népszerű zeneszámokkal zenéli végig a filmjét, melyek bár tagadhatatlanul megteremtenek valamiféle markáns kor- és divatjelleget, de alapvetően elidegenítő hatásúak. (Érdekes módon, például Tarantinónál soha nem érzem ezt, pedig ő is előszeretettel használ ily módon zenéket. Nála a kísérőszámok mindig behúznak, és szervesen illeszkednek az egész filmhez… Itt nem.) Ez a bombasztikus zenehasználat, Amerikai botrány - Bradley Cooper és Christian Baleaz elébb említett alámondásos narrációval tipikusan egy olyan rendezőt mutat, aki meg akarja úszni a feladatot. A film viszont így alig több egy hosszú videoklipnél… Russell jelölése egyértelműen botrány. Nulla, semmi, átlátszó blöff.

A látványos dolgokat sem érzem telitalálatnak. A film jelmez-, maszk-, firzura- és látványtervezői akkora pipifaxszal gyúrtak rá a hetvenes évek lookjára, hogy az már szinte önmaga paródiájaként jelenik meg. Izzadságszagú trendkövetés. Mintha egy megelevenedett Quelle-katalógust látnánk 1977-ből. Elképesztő parókák, bodorabbnál is bodorabb testszőrzetek, hasig kigombolt, zakóra kihajtott galléros ingek, szinte a fanszőrzetig nyúló dekoltázsok, őseredeti pataszandálok káprázatnak el – azonban ezek is csupán kápráztatnak, elvonatkoztatnak, elidegenítenek, minthogy belehúznának a történetbe.

Az amerikai botrány tehát nem több egy erősen közepes, unalomba csúszó szélhámos-filmnél, ebben a mostani rivaldafényben viszont egyértelműen csalódás. Ha a Wall Street farkasa volt 5/10, akkor csakis a színészek (Bale, Adams, Lawrence, Cooper, a szinte tökéletes Sean Penné maszkírozott Jeremy Renner, valamint Robert de Niro) miatt ez legfeljebb: 4/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) Amerikai botrány (American Hustle, 2013) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Filmnapló – 2016. június | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  8. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.