A futurológiai kongresszus (The Congress, 2013)

Ari Folman először a valóság olykor szürreálisan abszurd, borzalmas, embertelen megjelenését ábrázolta az animáció eszközeivel, jelentős nemzetközi sikert elérve az egyáltalán nem előzmény nélküli műfajú Libanoni keringő című animációs dokumentumfilmmel, e filmjében viszont "The Congress"éppen egy drogok által előidézett, a valóság konkrét alternatívájaként működő álomvilágot jelenít meg ezzel a módszerrel. A futurológiai kongresszusban a valóság olyan, mint amilyennek mi is érzékeljük, tehát a húsból, vérből, csontokból, kőből, üvegből, papírból, műanyagból, fémből és más anyagokból összegyúrt világ, élő szereplők is játsszák reális, tapintható tárgyakkal berendezett térben. Vérrögvaló. Szürke, szeles, rideg, embertelen és kényelmetlen hely. Nemcsoda, hogy alternatívája egy kvázi mennyország, egy pszichedelikus Nirvána, egy decens parti a világvégén is túl.

Stanislaw Lem magyarul 1974-ben megjelent Álmatlanság című kötetében szereplő Futurológiai kongresszus című novellájának szabad adaptációja ez a film, amiben Robin Wright (saját magát alakítva) egyfajta visszautasíthatatlan, fausti ajánlatot kap a filmstúdió nagyhatalmú vezérétől: mivel a középkorú sztár csillaga már leáldozóban, ezért egy jelentős összeg fejében beszkennelnék minden gesztusát, érzelmét, mozdulatát és arckifejezését, hogy aztán azokat számítógépek által generált karakterekhez hozzáadva, az igazi színésznő jelenléte nélkül alkossanak új, mindent elsöprő filmsikereket. A színésznő kisebb tépelődés után, súlyosan beteg fiának gyógyulását elősegítendő és ügynökének (Harvey Keitel) nyomatékos javaslatára elfogadja az ajánlatot, majd húsz év múltán visszatérve szembesül azzal, mihez adta az arcát. A filmstúdió egy globális szórakoztató világhatalommá nőtte ki magát, melynek Robin Wright virtuális karaktere az egyik szimbolikus hőse. Ebben a világban bárki lehet akárki, Jézus, Buddha, Elvis vagy Muhammad Ali, Grace Jones vagy Michael Jackson, egy végtelen hosszú kúszónövény vagy akár Robin Wright, ha beveszi az e célra rendszeresített drogot. Drog nélkül viszont mocsokban és nyomorban élő tömegek küzdenek a napi betevőért, a kisszámú kiválasztott réteg pedig föld felett lebegő luxusléghajókban tölti idejét gondtalanul. Robin szomorúan konstatálja, hogy a drog nem táplál, nem is gyógyít betegségeket sem, csupán egy rövid időre kiszakít a valóságból – mint régen a klasszikus hollywoodi filmek, csak sokkal intenzívebb hatással.

Folman a futurológiai kongresszus 1immár élőszereplős jelenetekkel is kombinált, kétdimenziós animációja tagadhatatlanul markáns összhatást kelt, azonban ez a Don Quijote-i makacssággal alkalmazott rajzos technika szerintem a full-extrás 3D animációkhoz szokott nagyközönség szemében ultragagyinak fog tűnni – viszont óriási csavarral így igazolva hajszálpontosan Folman filmjének mondanivalóját. A kegyetlen, szinte már letargikus világkép már a mozitermeken kívül, a filmen kívül, a külvilágban fog vérfagyasztóan igazinak bizonyulni. A futurológiai kongresszus valódi adaptáció, Lem novellájával összevethető, önállóan értelmezhető és plusz jelentésréteggel felruházott komplex mű. Média-, társadalom- és kultúrakritika, disztópia és utópia egyben, emellett műfaji bravúr is. Egyedül talán Wright beteg fia által képviselt cselekményszál szivacsos melankóliája túlzott – pont elég szomorú az az eljövendő szép, új világ, amit amúgy is bemutat, teljesen felesleges megfejelni még azt a megváltoztathatatlan feletti hiábavaló (ám tagadhatatlanul hatásos) sírdogálással. Éppen elég azon aggódni, amit meg lehet még előzni, vagy esetleg már utólag javítani. De ettől függetlenül, szép film ez azért… Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

10 hozzászólás a(z) A futurológiai kongresszus (The Congress, 2013) bejegyzéshez

  1. gukker szerint:

    Én is nemrég néztem meg és hasonló véleményen vagyok, mint te.
    Szellemiségében kitűnően hozta vissza Lem mondanivalóját, de az anya-fiú vonalat és a tulzó melankolizalást soknak tartottam. Meg valahogy egy kicsit túl szájbarágós-sulykolós volt.
    Viszont az elején a rajzfilmvilágba lépős lsd-trip az nagyon ott volt. 🙂

  2. adsfour szerint:

    Én is nemrég néztem meg és hasonló véleményen vagyok.
    Szellemiségében kitűnően hozta vissza Lem mondanivalóját, de az anya-fiú vonalat és a tulzó melankolizalást soknak tartottam.

  3. Dr. No szerint:

    Most sikerült megnéznem, szerintem elérte a 8/10-et. Az erényeket nem sorolnám – végre egy elgondolkodtató, tartalmas sci-fi, mint a régi szép időkben – a mások által is fölemlegetett negatívumhoz szólnék hozzá. Az anya-fiú kapcsolat és a “szivacsos melankólia” nélkül azért ez az egész egy érzelemmentes tézisfilm lett volna, ami kizárólag intellektuálisan próbálja a nézőt bevonni. Ha Folman ilyen filmet forgatott volna, megfejelve a vegyes technikát és magát a disztopikus alapgondolatot, akkor valószínűleg nem lenne élő ember, aki végig tudná nézni. Kb. mintha filmet forgatnának a Summa Technologiae-ből.

    • efes szerint:

      valószínűleg igazad van, nekem azonban nem feltétlenül magával az anya-fiú szállal van gondom, hanem annak édeskés érzelmességével. Ezen azért lehetett volna finomítani – de végül is, spongya rá, több veszett Mohácsnál, mivel jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál.

      • Dr. No szerint:

        Szerintem ez az anya-fiú szál teszi átélhetővé, hogy mi is veszne/veszik el egy ilyen “fantomatizált” világban (a fantomatika Lem saját gyártmányú szava volt a 60-as évek közepén arra az izére, aminek a jelenlegi népszerű neve virtuális valóság). Különben akár még poénra is lehetne venni, hogy egy ilyen színes rajzfilmmé válik a világ, oszt mit nyavalyog benne az a vénasszony, ahelyett, hogy élvezné.

      • efes szerint:

        ez stimmel, csak az ízesítés túl édeskés.

      • Dr. No szerint:

        Ok. lehetett volna kevésbé szirupos is, de lássuk be: realisztikusan és finoman ábrázolt anya-fiú kapcsolat öregedő anya és nagyon különleges, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő fia között – ez egy másik film, amibe nem kell pszichedelikus rajzfilmbetét, főleg 50 perc hosszban.

      • efes szerint:

        Megadom magam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.