A magyar filmekben is sok sört isznak, emelgetik a korsókat, lengetik jobbra, lengetik balra, öblögetnek, vedelnek, teli torokból énekelnek hozzá, de csak a negatív hősök koccintgatnak, nevesül a gaz labancok és az őket kiszolgáló árulók.

1955-ben készült filmben nincsenek labancok, árulók, viszont vannak munkások, katonák és bandázó gyanús alakok, reakciós vénemberek , szipirtyók  a kor filmművészetének elvárható sematikus figurái. A Kossuth díjas rendező merész módon a  film címébe helyezi a sört, igaz nem a korsót, hanem a legkisebb nyilvános helyen még kiadható mértékegységét a pikolót, vagyis egy kis pohár, 2 deciliter sört. A korabeli vonalas kritika hatásos erkölcsrajznak nevezi az ifjúság mindennapi életéről szóló alkotást. Marci (Bitskey Tibor) és Juli (Ruttkai Éva) fiatalok.

Egy házban laknak és erősen szimpatizálnak egymással, de mielőtt bármi is történhetett volna közöttük, Marcit besorozzák katonának (3 év kötelező sorkatonai szolgálat) Juli meg gyárba megy melózni. (Életfogytiglan vagy nyugdíjig).

Míg a fiú a hazát védi a gaz imperialista nyugat ellen, Juli a züllés útjára lép.

A három műszak után bárokba jár, jazz zenére táncol, és dobálja befele a pikoló világosokat számolatlanul.

Sok kis pohár sör, sok apró lépés a pokolba.

De, aztán jön a szocialista erkölcs mindent megtisztító ereje, jóra fordul minden, és jöhet a következő év: 1956.

Ajánlom azoknak, akik csodálják a régi nagy színészeket, akik még láthatták Őket, élvezhették nagyszerű tehetségüket és azoknak,  akik koruk miatt lemaradtak erről. Azért jók ezek a filmek, mert itt maradtak Ők velünk, a történeten meg jót kacaghatunk. Ilyen is volt rég a történelmi időkben. Ruttkai Éva, Bitskey Tibor, Bulla Elma, Görbe János, Sulyok Mária, Schubert Éva és még sokan mások .

Egy pikoló világos – fekete-fehér, magyar vígjáték, 82 perc, 1955