A hasonmás (The Double, 2013)

Szögezzük le gyorsan, ez A hasonmás nem keverendő össze azzal a néhány évvel ezelőtti Hasonmással, amelynek Bruce Willis volt a főszereplője, és nem keverendő össze más, hasadt személyiséggel, klónozással és efféle dolgokkal foglalkozó egyéb történetekkel. Ez a mostani a hasonmás - jesse eisenbergfilm klasszikus alapanyagból épül, Dosztojevszkij kafkai rémálmából, A hasonmás című regényéből. (Itt kell megjegyezni, hogy Roman Polanski 1996-ban már belekezdett ugyanennek a regények megfilmesítésébe, John Travoltával, Isabelle Adjanival, John Goodmannel és Jean Renóval, azonban alig kezdődött el a forgatás, Travolta összeveszett Polanskival és otthagyta a produkciót, mely rövid halódás után véglegesen megszűnt létezni.) A XIX. század írózsenijei már kibontakozása pillanatában észlelték az új társadalmi világrend legnagyobb buktatóját – hiszen ezért zsenik-, mégpedig azt, ahogyan a társadalom egyre szélesebb alsó rétegeinek egyedei elveszítik önálló, szuverén egyéniségüket, az irányító/uralkodó/kizsákmányoló felsőbb rétegek igényeinek, érdekeinek megfelelően. A dolgozók, miképpen egy hangyabolyban, arctalan, akarat és egyéniség nélküli csavarjává válnak egy nagy szisztémának, ami lehet termelő-, harci- vagy szimplán csak kiszolgálógépezet. Míg általában Kafka és mások az alsóbb rétegbeli egyén és a gépezet viszonyát ragadták meg, addig Dosztojevszkij ebben a regényben picit tovább lépett: ő a kilátástalan harcban, a mindennapi lélektelen közdelemben, hiábavaló munkában felőrlődő egyénre koncentrál, az individuum elkerülhetetlen felbomlását vizionálja.

E filmben, mely a Submarine-nel ismertté vált angol Richard Ayoade merész, de korántsem az újdonság erejével ható adaptációa hasonmásja, Dosztojevszkij meghasadt személyiségű kishivatalnoka a jól ismert filmes utópiák (Modern idők, 1984, Brazil, stb.) bizonytalan idejű kliséi között jelenik meg. Az a világ, amelyben Simon James (Jesse Eisenberg) élni és dolgozni kényszerül, látszólag nyomasztó – azonban Ayoade-nak láthatóan fogalma sincs arról, milyen az, amikor egy rendszer valóban nyomaszt. A bunkó pincérek, a hivatali nyomulás, a “felfelé nyalok, lefelé taposok” hivatali karrierizmusa és efféle civilizációs “áldások” a fasorban sincsenek egy közepes keménységű, valódi diktatúra léleknyomorító hatalmához képest, arról nem is szólva, hogy itt még nevetni, dohányozni is lehet, senki nem szól bele, hogyan töltöd a lehetőségeidhez szabott szabadidődet, még a tét nélküli szex is szabad… A szórakozóhelyeken (vannak szórakozóhelyek!) zene szól (zene szól!), lehet táncolni és a mindenható “diktátor”, az Ezredes is csupán egy mosolygó bácsi, akiben mindössze annyi diktátori van, hogy nehezen lehet hozzá bejutni. Szóval, azért eléggé “McDonalds-diktatúra” ez, barátom… Ayoade-nak fogalma sincs egy igazi diktatúráról, amit e filmben látunk, azt mind láttuk már valamelyik komolyabb, igazabb korábbi utópiában (disztópiában). Kyu Sakamoto hatvanas évekbeli japán popzenéje pedig egyenesen trendinek hat ebben a “brazilos” környezetben…  (pl.: Tokió, Nagasaki, de sok a japán szaki…)

Ez persze, csak a körítés, a fókusz Simon James figuráján van, aki megnyomorodott ebben az itt ábrázolt, embertelen rendszerben. Simon James egyik fele a szürke kishivatalnok, tele frusztrációkkal, vele bunkó a a hasonmás - mia wasikowskapincérnő, őt egzecíroztatja a portás, a kollégái pedig felmossák vele a WC-t is, és reménytelenül szerelmes a fénymásolós kislányba (Mia Wasikowska) – aki mellesleg vele szemben lakik a Békásmegyer-forma lakótelepen. A másik fél ennek tökéletes ellentettje: rámenős, határozott, önbizalomtól duzzadó, sikeres, stb. naná, hogy a fénymásolós kislány őt választja, a hivatal összes hölgytagjával egyetemben, satöbbi. Azonban ha egy személyiség önmagával kezd harcba, annak hamarosan tragédia lesz a vége – nos, lesz is, bár picit hollywoodi ízesítéssel, ami szintén nem igazán az a “vörös farok”, amit Dosztojevszkij zárta regényét. De hát milyen legyen egy olyan film, melynek produceri gárdájában a veterán színész Michael Caine-től a megveszekedetten független, besorolhatatlan Harmony Korine-ig jó sokan sorakoznak: a sok bába között valahol el is vész a gyermek. Nem mondom, hogy semmilyen ez A hasonmás, de hogy Fjodor Mihajlovics nem szeretné, az biztos. Én leginkább romantikus utópiának mondanám, valamiféle wannabe kultnak, de az az energia, az a lendület, ami például a Submarine-t hajtotta, az elveszett valahol. Asanisimasa: 6/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.