Llewyn Davis világa (Inside Llewyn Davis, 2013)

Ahogyan a brooklyni illetőségű, közismerten jazzrajongó és jazz zenész Woody Allen a jazzben, úgy a vidéki Coenék (Joel és Ethan Coen) a folkzenéhez kapcsolva mesélik el “a világ második legjobb gitárosának” történetét, akinek tehetsége ugyan megvolt ahhoz, hogy a legjobb legyen, a llewyn davis világa - oscar isaacsors azonban volt annyira kegyetlen, hogy ezt ne engedje meg neki. Egyszóval, ismét egy tipikus slemil sors, ismét egy remek filmben. Azonban, míg Emmet Ray mumusa a legendás roma gitáros, Django Reinhardt volt, addig Llewyn Davis kerékkötője leginkább önmaga volt, hiszen látjuk, halljuk az utolsó jelenetben, hogy ugyanott lépett fel, mint a hozzá hasonlóan félretaposott sarkú, lyukas cipőben csavargó Bob Dylan (aki amúgy szintén Minnesota-államból származó gyerek, mint a filmet rendező Coenék is), a következő lépésből viszont ő már kimaradt – hogy miért, arról szól Llewyn Davis világa.

Llewyn Davis (Oscar Isaac) de facto egy született lúzer. Ha valahová be lehet verni a fejét, akkor ő oda be is veri, ha rálép egy befagyott pocsolyára, akkor az be is szakad alatta (naná, hogy lyukas cipőben), aki ha két dolog közül kell döntenie, akkor ösztönösen, zsigerileg mindig a rosszabbik mellett teszi le a voksát. Pedig tulajdonképpen az égadta világon nem akar neki senki direkte rosszat, egyszerűen az a karmája, hogy balfék legyen. Sőt, még segíteni is próbálnak, de Llewynnel mindig történik valami, ami aztán a segítségnyújtó barátokat is eltántorítja attól, hogy a legközelebb is a hóna alá nyúljanak az amúgy tehetséges énekesnek. Rója csámpás cipőjében az útját, kezében kopott gitártokkal, remélve, hogy egyre messzebb kerül családi örökségétől, a sanyarú és kegyetlen matrózsorstól, miközben ő maga nem veszi észre, mennyire közel van hozzája… llewyn davis világa

Coenék immár második filmet szentelik az amerikai kultúra egyik fontos pillérének, a sokféle folklór gyökérzetéből táplálkozó “vidéki” zenének. A bluegrass, a fekete rabszolgák munkadalai és a Mississippi-menti blues hajtotta az igen groteszk, ám mégis különös szépségű Ó testvér, merre visz az utad? című filmet, ami azonban még elsősorban mégis egy pikareszk komédia volt, Llewyn Davis szomorkás, melankolikus világa viszont az ír, walesi és brit folkzenében gyökerezik, illetve ezek amerikai variációban, amit például Woody Guthrie, Pete Seeger, később Bob Dylan, Arlo Guthrie és még sokan mások tettek világhírűvé. Ezek a hősök antihősök, többségükben szegény vándorzenészek, akik néhány dollárért zenéltek kis kocsmákban, hogy következő nap már továbbstoppoljanak. Közülük csupán néhányan voltak jókor, jó helyen, kevesen születtek jó csillagzat alatt, a többségük éppen ezt a keserves, sehová nem vezető utat járta és járja, mint e filmbeli Davis is. Mégis legalább olyan jellegzetes figurái ők az Amerikáról született álomnak, mint a lenyugvó napa bátran belelovagló, a prérit maga alá gyűrő cowboy, a fogpálcika-faragó vállalkozását kemény munkával, szigorúsággal és következetes céltudatossággal multikonszernné fejlesztő vállalkozó, az igazságosztó kisvárosi seriff vagy a világmegmentő Will Smith. llewyn davis világa - oscar isaac2

Csendes, mindenféle extremitástól mentes, kifejezetten szolid film a Llewyn Davis világa, mely ennek ellenére tele van zenével, melyet szemmel láthatóan (!!!) és füllel hallhatóan, maguk a filmben játszó színészek adnak elő. A címszerepet alakító Isaac mellett kiemelendő Justin Timberlake ki tudja, már hanyadik felismerhetetlen figurába való belebújása (ő Jim és Jean és Jimből), a mára már ijesztően kövér John Goodman frenetikus Roland Turnere – de amúgy remek, karakteres figura szinte mindegyik, aki a filmben megjelenik, híven Coenék hagyományaihoz. Tipikus zenészé és költősorsot bemutató film ez, mélabús, intim hangulatú, ábrándos zenével, arról, vajon mi történik egy tengerésszel a szárazföldön, egy zenésszel a koncerteken kívül vagy egy hallal, aki partra vetett a hullám. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) Llewyn Davis világa (Inside Llewyn Davis, 2013) bejegyzéshez

  1. Dr. No szerint:

    Na kivel énekel itt együtt Pete Seeger?

  2. efes szerint:

    Fogalmam sincs. Springsteent ki is írják, de hogy az a fiatalabb szakállas csóka ki, azt nem tudom. Talán ő Obama Inauguration? 🙂

  3. wim szerint:

    A partra vetett tengerész, aki sohasem jut sehová – nagyon bírtam azt a gyúrnivaló Ulyssest.:)
    Erős késztetésem lett, hogy újranézzem a Naked-et.

    A film egyébként tetszett, azt hiszem, Coenéktől az első , amit minden fenntartás nélkül szeretni tudok.

  4. wim szerint:

    Bírom Coenéket, szó se róla, jó filmeket csinálnak, de a humorukat néha kimódoltnak érzem (pl.a Fargóban is), és ez mindig kizökkent. A Llewyn D. humora viszont más: finom, visszafogott, a film pedig szívmelengető, nagyon emberi – ez az, amit eddig Coen-film kapcsán még nem éreztem. De hát ezek csak impressziók. 🙂

    • efes szerint:

      Ja, ilyen csendes filmet nem csináltak még és tényleg meg van bennük az a tehetséges zsidókra mindig jellemző “mi ezt is tudjuk”-virtus, tehát, hogy nem jellemző rájuk a visszafogottság – de Coenék ilyenek. Másrészt pedig lehetetlen őket beskatulyázni. 🙂

  5. Visszajelzés: Amiért érdemes volt 2014-ben moziba menni… | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.