Sanyi menni színházba 9. (Elátkozottak és meggyilkoltak, Kincsem, Előttem az élet, Mester és Margarita)

Az Elátkozottak és meggyilkoltak Viktor Rizsakov rendezése és a Moszkvai Művész Színház produkciója Viktor Asztafjev regénye nyomán, és a MITEM keretében láttam. Erősen ritmizált, olykor szinte kortárs tánc-, vagy mozgásszínházi produkcióba forduló, szuggesztív hatású előadás. Elsöprő energia és elementáris lendület, a fiatal színészek és egyetlen színésznő tökéletes összhangjában. A téma a katonaélet keménysége, mindennapjainak olykor abszurd, máskor nagyon is emberi nüanszai, nem hagyományos narrációban, hanem valamiféle teátrális arcképcsarnokként – a második világháború idejéből. Még mindig a második világháború idejéből, ami nyilván óriási trauma volt az orosz (és a többi szovjet) mester és margarita - lászló zsolt és törőcsik franciskanépnek, de azóta lecsorgott már rengeteg víz a Volgán, Dnyeperen, a Néván és a többi folyón arrafelé, a grúziai, csecsenföldi, afganisztáni és most a krími orosz fegyvercsörtetésről nem is szólva, amely események ténye viszont alapjaiban teszi hiteltelenné ezt az amúgy tényleg erős, remekmű-szintű előadást.

Egy jó kis tévéfilm lehetett volna ebből a Kincsem-sztoriból, amit Bereményi Géza írt és rendezett a Tháliában, adhatott volna rá pénzt a társfőnök, de nem adott. A sok jó sztori és a nagy vágták, nagy győzelmek látványos képei inkább valók filmre, mint színpadra (a vágták ott nem is jelennek meg), mert azért nincs akkora töltés bennük, hogy az lekössön kétszer egy órában. Az, hogy ki és mi, mikor és hol, kivel vagy mivel lesz fedeztetve, körülbelül öt percig érdekes, itt viszont gyakorlatilag tényleg nincs másról szó. Pedig volt óriási vetített háttér is, lehetett volna rá filmet vetíteni inkább, akkor legalább nem kellett volna azokat a giccses magazinfotók néznünk… Aztán az az ormótlan valami a színpad közepén! Szegény színészek úgy tologatták ide-oda, ne legyen sehol útban, hogy nyilván ez a plusz erőfeszítés sem kedvezett nekik a szerepformálásban. Eh, felejtsük el inkább!

Romain Gary (aka Roman Kacew, Émile Ajar, stb.) világhírű regényét, az Előttem az életet Lőrinczy Attila alkalmazta és Alföldi Róbert rendezte a Rózsavölgyi Szalon pöttöm színpadára. A négyszereplősre húzott történetben Momót, az árva arab kisfiút a zsidó Rosa asszony, egy hajdani kurva nevelgeti. Kölcsönös egymásra utaltságuk mindennapi küzdelmeit a szomszédban lakó hajdani néger bokszoló és transzvesztita Lola asszony dobja fel néhanapján, némi vásárfiával. Egy nap azonban beállít Momo állítólagos apja, akit azonban Rosa azzal szerel le, hogy fiát zsidónak nevelte – a hajdani strici erre feldobja a talpát, azonban rövidesen Rosa mama is dögrovásra kerül. Momo, az árva előtt ott a maga rettenetes nagyságában a sorsául kapott kurva élet. Ahogy a regényben, itt is Momo szabados, vagány világlátásában ismerjük meg a történetet, akinek megjelenítését Alföldi egy rá jellemző (és a hajdani televíziós Nagy Könyv-sorozat Micimackó epizódját idéző) gesztussal Margitai Ágira osztotta, amivel a darab szövege -a ma is igen aktuális náci-zsidó-arab- problematikáján felül többletjelentéssel is gazdagodott: elfeledett, méltatlan körülmények között élő, magányos idő emberek (idős színészek) szívszorító sorsával is szembesülünk, akik mögött (szerepükből adódóan rengeteg) munkás élet van, miközben mégis van még erejük élni (alkotni) és amíg a halál pillanata el nem következik számukra, addig előttük is ott az élet, az a kurva. A megrendítő erejű, intim hangulatú előadás mindazonáltal bravúros(an teljesített) jutalomjáték a négy színésznek, Margitai Áginak, Csomós Marinak (Rosa mama), Rajhona Ádámnak (Momo apja) és Lukács Sándornak (Lola asszony).

Ha van színész Magyarországon, akinek, úgymond “járna” a Kossuth-díj, de még nem kapta meg, akkor az László Zsolt. Már évek óta jár neki, nem jött, most sem fog, tudjuk ól, miért. Pedig akár ez a székesfehérvári Wolandja is elég lenne egy ilyen elismeréshez, és akkor nem szóltunk korábbi Tartuffe-jéről, Redljéről, Macbeth-jéről, Hamletjéről és hosszan sorolhatnám nagy szerepeit. Igazi nemes kiállású, nagyformátumú, ám kifejezetten intellektuális férfiszínész, aki egy normális világban vita nélkül színészkirály lehetne. Hasonló Wolandja is (a képen László Zsolt a Margaritát alakító Törőcsik Franciskával), egy nemes kiállású, nagyformátumú, intellektuális szemétláda, egy kvázi alternatív Megváltó. Bulgakov megunhatatlan és örökérvényű Mester és Margaritáját amúgy Hargitai Iván rendezte Székesfehérváron, egy rendes, bár kissé középszerű előadás, néhány remek momentummal, de néhány zsákutcával. A moszkvai jelenetekben elkezd például egy erősen utópisztikus (sőt, disztópikus) vonalat, amely azonban az első rész végére valahogyan elfelejtődik. Pilátus jelenetei, a bolondok háza-jelenet és még néhány nincs igazán jól megrendezve. De remek az egybeforgó, félköríves elemekből álló hatalmas díszlet (Cziegler Balázs munkája), mely tökéletesen illusztrálja azt a kifelé-befelé forduló világot, melyről Bulgakov mesél. Zsoci Wolandján kívül aztán elsősorban Horváth Csaba remek koreográfiája emelendő ki, melyet lelkes színinövendékek, illetve a színház tánckara adtak elő, a kifinomult mozgáskultúrájú Krisztik Csaba (Korovjov) ismét erős színészileg is, picit halványabb energiában és hangban (bár lehet, hogy csak akkor, amikor én láttam) Egyed Attila (Mester), de szintén jó nézni Törőcsik Franciska (Margarita) bátor mozgását is. Blaskó Borbála Hellája dévaj, démoni domina, amilyennek lennie is kell, Makranczi Zalán (Kajafás, Azazello) pedig hozza a szokásos formáját, lendülettel és alázattal. Hibái ellenére érdekes előadás, érdemes érte utazni is.

Kategória: Színház | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.