Scenic Route (2013)

A sivatagot Rejtő szerettette meg velem. Végletes és végzetes színhely bármire is, kibírhatatlan forróság és fogvacogtató hideg, az életre tökéletesen alkalmatlan vidék (bár Attenborough bácsi megmutatta, hogy a sivatagban is burjánzik az élet, csak éppen scenic route 1nem úgy, mint ahogy mi megszoktuk). Szóval, élhetetlen, csodaszép táj. Nincs semmi benne, tehát az van benne, amit akarunk. Menni vagy meghalni. A hőségtől lüktető halánték, a papírszáraz szájban élettelenül forgó nyelv, ahogy vonszolod magad előre a homokban, sehol sem találsz biztos pontot. Ujjaid között pereg a homok, lábad csak belesüpped, de támaszt nem talál. Még az is fáradtság, hogy kihúzd. Valahol a látóhatáron délibáb dúslombú pálmákkal övezett, hűsvizű oázist hazudik. Melletted vidáman trappol el egy kék burnuszos tuareg a tevéjén, barátságosan integet: Ça va?

Két ember megy a sivatagban, tehát Kyle Killen filmje is úgy kezdődik, mint egy Rejtő-történet. Vagy mint egy vicc… A végkifejlet ismeretében, a Scenic Route egy igen sötét vicc, és nem úgy, mint ahogy a szó szoros értelemben véve ütős nyitóképek sugallják. Ennek alapján egy szokványos “sivatagban scenic route 3lerohadtunk és valamilyen okból majd megesz a fene”-thriller sablont sejtünk, de nem az lesz. Carter (Dan Fogler), a sikertelen és valószínűleg tehetségtelen író egy autós kiruccanásra viszi el régi barátját, Mitchellt (Josh Duhamel) azzal a céllal, hogy végre zavartalanul, minden külső zavaró tényezőtől mentesen kibeszélgethessék közös dolgaikat. Természetesen a sivatagba hajtanak, ahol nincs semmi, tehát nyilván zavaró körülmény sem, azonban Carter öreg furgonja lerohad a sivatag közepén. Se forgalom, se víz, se kaja, ráadásul a nagy “kibeszélőshow” is gyorsan személyeskedésbe, majd verekedésbe fullad.

Killen kétszereplős thriller-drámája tipikus no-budget független film. A minimális lehetőségekhez (melyek közül ráadásul a legtöbb már korábbi “sivatagos” alkotások által szépen ki is lettek pipálva) képest kifejezetten kreatívan kerekedik a történet a végére, addig azonban a két szereplő közötti dialógoknak kell(ene) lekötnie a néző figyelmét, ami viszont gyorsan lankad azok érdektelensége miatt, főleg, hogy a ritkás akció-fordulatok meglehetősen közhelyesek. A két szereplő karaktere sem olyan érdekes, scenic route 2szerethető (nem úgy, mint az ehhez kissé hasonló ötletre épülő Prince Avalanche esetében tapasztalhattuk), így a nézőnek is küzdenie kell egy picit a filmmel.

A filmvégi csavar tulajdonképen egy talány, kicsit hasonló, mint Killen egy évad után elkaszált Awake valóság vs. képzelet-játékában: itt a kiélezett szituációban él át a két haver olyan élményeket, melyek -egyfajta flashbackként is- pont arra vezetik rá őket, amiért ki kellett ruccanniuk a sivatagba. A kérdés azonban az ő esetükben az, hogy megérte-e? Szerintünk igen, ám az ő szempontjukból ez már nem annyira biztos… Mi gondolkozhatunk ezen. Asanisimasa: 6/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.