A pap gyermekei (Svecenikova djeca ,2013)

Mivel a magyar elsősorban a horvát (dalmát) tengerpartra megy nyaralni, már, ha egyáltalán megy nyaralni bárhová is, így kitűnő az időzítése ennek a tavalyi horvát szexkomédia premierjének. A pap gyermekei ugyanis mindvégig egy idilli, abszolúte nem “turistás” sziget pöttöm halászfalucskájába játszódik, aminek A pap gyermekeikisugárzása, joviális hangulata és a Zorán által is megénekelt “fehér sziklákat” nyaldosó lágy hullámok meditatív anyaöl-békéje önmagában is elviszi a filmet.

Van aztán egy sztori is mindehhez, mellyel az alkotók, Vinko Brešan rendező és Mate Matišić író-zeneszerző kísérletet tesznek a klasszikus közép-európai groteszk és a vérbő balkáni balhék keresztezésére, modern, euro(fesztivál)konform kivitelben. Már a cím is provokatív, nálunk át sem menne a cenzúrán: egy katolikus papnak gyermekei? (A horvátoknál ugye, a római katolikus egyház, míg a szerbeknél az ortodoxok, Boszniában pedig a muszlimok tömik a vallást a nép “pipájába”.) Effektíve persze, nem is lesz erről szó, egy katolikus papnak természetesen nem lehet saját gyermeke, ugyebár; azonban az egyház kapja a cinket ebben a kis történetben egyéb vonatkozásokban is rendesen, nem kímélve ezenkívül olyan tabukat sem, mint a nemzetiség, annak jelképei, valamint a hazaszeretet kérdése. Úgy látszik, a horvátok fényévekkel előttünk járnak a kollektív őszinteségben – bár ők már ismerik a háború ízét, ahová a hazugságok vezetnek…

A kissé bugyuta történet szerint a falucska fiatal, jámbor káplánja sajátos ötlettel próbálja feldobni a hitközség születés-halálozási mutatóit és összedolgozik egy “ördögi” tervben a gyermekszületés elmaradásáért felelőssé tehető két helyi vállalkozóval, a trafikossal és a gyógyszerésszel: a két férfival, akik felosztották egymás A pap gyermekei 2között a gumióvszerpiacot a szigeten. A “defekt-hadművelet” azonban váratlan sikerrel jár és néhány (pontosan kilenc) hónap múltán tömeges gyermekáldás lepi meg a szigetet, melynek csodájára jár az ország, és még külföldről is érkeznek meddő házaspárok megtapasztalni a “csodát”. Az igazi problémák azonban csak most kezdődnek…

A szépen, elegánsan fotografált történet bőven él a délszláv filmekből már megszokott vaskos nyelvezettel, nem szégyenlős, de azt hiszem, nem is sértődik meg már itt senki sem. A színészek teszik a dolgukat, arcra, karakterre hiteles figurák egytől egyig, és ennyi itt most talán elég is. Legjobb alakítás-díjakat itt nem fognak osztani senkinek. A cselekmény ritmusa azonban nem egyenletes, vannak hullámvölgyek, amikor kicsúszik alólunk, azonban mindig jön egy váratlan poén, ami felráz és különösebb fájdalom nélkül sikerül abszolválni ezt a tipikusan nyári moziélményt. Asanisimasa: 5/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.