Frank (2014)

A vicc az egészben az, hogy a ma már bőven nagypapakorú rockzene telistele van meghökkentően bizarr, furcsa fazonokkal, hovatovább, a műfaj lényege sem más, mint a furcsaság, a különállás, a lázadás, a “hajrá egyedül, hogy ne legyen Semmi!” frank - michael fassbenderéletérzése. Frank egy lenne a sok különc, új utakat kereső rockzenész között, sőt, e filmnek köszönhetően tulajdonképpen már az is. Voltak azért korábban is olyan sztárok, személyiségek, akik valamiféle álarc mögé rejtették arcukat: gondoljuk csak a glamrock Kissre, akik karrierjük túlnyomó részét jelmezben és kifestett arccal tolták végig, vagy vessünk egy pillantást az experimentális szcéna veterán kiválóságára, a Residents nevű összművészeti projektre, akikről még a szakma sem tudja gyakorlatilag, hogy valójában kik is állnak a védjegyükké vált, hatalmas szemgolyókban.

Az, hogy egy előadó valamilyen mentális problémával küzd, már szinte “munkahelyi követelmény”. A rockzene történelme telistele van a legkülönfélébb “elmebetegekkel”, a kvázi munkahelyi ártalomként megjelenő szorongásos neurózistól és mániás depressziótól a komoly skizofréniás, tudathasadásos tünetekig, az öngyilkossággal bezárólag. Nick Drake, Ian Curtis vagy az e filmben is említett Syd Barrett mind egy-egy szomorú példája a kereteit szétfeszíteni akaró, de az erőfeszítésbe beletörő kreativitás tragédiájának, de például az általában gondtalan hippinek elkönyvelt Jimi Hendrix sem véletlenül írt számot a mániás depresszióról…

frank - domnhall gleesonLenny Abrahamson idei Sundance-en nagy ovációval fogadott, s utána szép kritikai sikereket is elérő angol-ír filmjének címadó karakterét bevallottan egy bizonyos Daniel Johnston ihlette, aki bipoláris zavarai, valamint skizofréniája ellenére érdekes alakja az amerikai rockzenének: első albuma például a mentálisan szintén igen gyenge Kurt Cobain egyik kedvence volt (nem is élte túl). Hozzá képest a Frank című film valódi főszereplője egy tehetségtelen, fájdalmasan átlagos srác, Jon (Domnhall Gleeson), aki mindenáron sikeres dalszerző szeretne lenni, de tehetség nélkül ez lehetetlen. Egy véletlen, esős délutánon azonban találkozik az éppen szülővároskájában turnézó Soronprfbs nevű zenekarral, akiknek billentyűse éppen a tengerbe öli magát, így Jont azonnali hatállyal, de csak egyetlen koncertre felveszik a helyére. A furcsa hangzású, költői zajzenével kísérletező banda a hatalmas műfejet viselő, furcsa egyéniségű Frank (Michael Fassbender) köré épül, aki egy ihletett pillanatban véglegesíti Jont és együtt látnak neki az új nagylemez elkészítésének.

A munka természetesen nem zajlik konfliktusok nélkül, sőt! Mulatságos, mások groteszk balhékon keresztül haladunk előre a meglepetésszerűen realista végkifejletig, melynek lényege nagyjából annyi, hogy a zseni és az őrült között sokkal vékonyabb a határvonal, mint a tehetség és a tehetségtelenség között. Abrahamson filmje tisztelgés az emberi elme olykor érthetetlen teljesítményei előtt, egyben olyan rétegműfaj beemelése a mainstream popkultúrába, mint az experimentiális noise rock. A filmben bőven felhangzó, avatatlan fülnek bizonyára néha hallgathatatlan zenéket maguk a film szereplői játsszák, azokat élőben rögzítették a felvételek alatt.

frankMaga a történet azonban könnyen érthető, sajátos, nagyon mai narratív fogásként Jon twitter-üzenetei húzzák végig a sztorit, a képek is szépek. Döbbenetes, ahogyan Fassbender megjeleníti Frank figuráját, csak mozgással, gesztusokkal, hiszen hangja torzított és a fején pedig azt az ormótlan műfejet viseli a film 90%-ban – amikor viszont nem, az szívszorító. Nagy színész. Mellette Gleeson színészként is jóval szürkébb (vörösebb) karaktert mutat, viszont pompás partner mindenkihez a zenekar excentrikus Moog-varázslóját alakító Maggie Gyllenhaal. Húsz évesen rajonganék e filmért, ma, másfélszer annyi idősen csak tetszett. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film, Zene
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Frank (2014) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Amiért érdemes volt 2014-ben moziba menni… | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.