Filmnapló – 2014. július

Unforgiven (許されざる者, Yurusarezaru Mono, 2013) – Clint Eastwood hasonló című (magyarul: Nincs bocsánat) westernjének jidaigeki formátumú japán remake-je ez a film, Sang-il Lee rendezése. Tud mindent, amit ennek a műfajnak tudnia kell, bár talán kevesebb a vér a szokásosnál és kicsit furcsán mutat a lőfegyverek kombinálása a hagyományos katanákkal, de a képek szépek, a szereplők is rezzenéstelen arccal merednek a semmibe… Csak éppen az eredeti sokkal jobb film. Kuroszava hasonló kísérlete, A hét szamuráj is sokkal jobb film, mert nem egy fenékkel akart egyszerre két lovat megülni, hanem western volt, csak éppen japán környezetben, japán szereplőkkel. Itt azonban folyamatosan csúszkálunk ide-oda és ez zavaró. 5/10

Amerikaiak, 2. évad (The Americans, Season 2., 2014) – Az érdekes, bár nem hibátlan első évad után Joe Weisberg már belerázódott a munkába, dramaturgiailag lényegesen egységesebb lett a második évad. A sutaságok (pl. az orosz lélek és életérzés sematikus megfogalmazása) azonban maradtak, hiába, a mély meggyőződéseket nehéz átállítani, de a hidegháború végének történéseit igen szépen rajzolja meg a történet, ráadásul a hírszerzés realitásának igen érdekes nézőpontjából. Egyedül az “idei” főgonosz motivációit illetően éreztem némi zavart (bár, lehet, hogy nem figyeltem eléggé). Kár, hogy Ninocskát kiírták… 7/10

Csodaország (Wonderland, 1999) – Michael Winterbottom erősen dokumentarista szemléletű drámája London csillogáson túli oldalát mutatja néhány londoni egymásba hol szorosabban, hol lazábban egymásba fonódó sorsán keresztül. Félresiklott életek, kapcsolatok, melyek közül néhány helyére zökken, néhány viszont reménytelenül téves vágányon fut tovább – Michael Nyman zenéjére. Nézzük-nézzük a túlságosan is ismert emberi soroskat, aztán derült égből lecsapó villámként talál meg a filmvégi katarzis. remek film. 8/10

Minden eladó (Wszystko na sprzedaz, 1969) – Andrzej Wajdát általában történelmi érdeklődésű filmesként ismerjük. Valódi nagyságát viszont számomra éppen ez a film hitelesíti, melyben mély öniróniáról tanúbizonyságot téve, olykor kíméletlenül őszinte, de mindig költőien érzékeny képekben emlékezik meg a lengyel James Deanről, Zbigniew Cybulskiról. Ellenben felkészül Daniel Olbrychski. Meg kell említeni még azokat az irdatlan irhakabátokat is… 10/10.

Hulla, hó, telizsák (Reindeer Games, 2000) – John Frankenheimer hamisítatlanul B-kategóriás, néha egészen frissen bizarr, Ben Affleckkel, Dobó Katával Charlize Theronnal és Gary Sinise-zel súlyosbított akció-thrillere (szajréfilmje) egészen jó alternatíva lehet alkalomadtán a karácsonykor szokásos ragacsos geil megúszására. Amúgy azért elég kevés. 5/10

Örök pillanatok (Maria Larssons eviga ögonblick, 2008) – Erős, bár messze nem hibátlanul interpretált bergmani hatásokat mutat Jan Troell életrajzi drámája, mely egy századeleji szegény, munkás életet részegen durva, ám józanul “kenyérre kenhető” férje és hét, tőle való gyermeke mellett leélő tehetséges fotóművésznő történetét meséli el – és aminek értékén igen sokat ront az igénytelen magyar szinkron. Néha muszáj volt átkapcsolnom az eredeti svéd nyelvre (melyen amúgy egy kukkot sem értek), de mintha egy másik filmet néznék… Drámai a hatás. 6/10

A német barát (El amigo alemán, 2012) – Szépívű történet -német zsidó menekültek lánya és náci német menekültek fia gyerekként összebarátkozik Argentínában, majd a történelem forgatagában (Perón, fasiszta tábornokok juntája, zsidó örökség, náci múlt, a hatvanas évek baloldali mozgalmai, stb.) való átevickélés után, immár felnőttként, végül össze is házasodnak. Jeanine Meerapfel kissé ügyetlen, tétova, erőtlen rendezése és a nem túlzottan erős színészi játék miatt azonban inkább elfuserált film ez, mint jó. 5/10

Moliére két keréken (Alceste à bicyclette, 2013) – A film “megfejtése” elhangzik a dialógban, valahol két/harmadnál: “ez csak amolyan tévéfilm, tudod, de azért talán van benne néhány jól sikerült jelenet”.  Tényleg az, tényleg akad. Két idősödő színész kezdi próbálni Moliére Mizantrópját, közben rivalizálnak, veszekednek, féltékenykednek, ahogy mindig, minden színész viseltetik a pályatársa iránt, persze, közbeszól a szerelem. Kedves, emberi történet, semmi több – bár legtöbbször pont ennyi kell. 7/10

Esőember (Rain Man, 1988) – Néha ugyan Dustin Hoffman “fullba’ nyomja a kretént”, az Oscar viszont mégis “gyütt”… Ki érti ezt? 🙂 Persze, Hoffman zseniális minden túlzása ellenére is, és Tom Cruise is remek, a film is remek: 9/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Filmnapló – 2014. július bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    csodaországról nem is hallottam még, na majd meglesem, kösz

  2. Visszajelzés: Filmnapló – 2015. május | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Filmnapló – 2016. augusztus | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.