Camp X-ray (2014)

Huszárik Zoltán zseniális rövidfilmjében, a Játékban két egymás mellett sínylődő rab személytelen kapcsolata kerül egy pillanatra metafizikus dimenzióba az idő kíméleten sodrában. A hírhedt guantanamói koncentrációs táborból “tudósító” Camp X-ray esetében természetesen nincs szó metafizikáról, csupán amerikai viszonylatban igen bátornak mondható békepárti idealizmusról – a dolgok 2001. szeptember 11-e utáni amerikai álláspontját ismerve azonban ez is igen nagy szó.

camp-x-ray-kristen-stewart-peyman-moaadi 2A történet tartalmi részein túl Peter Sattler író/rendező abban is kivételes bátorságot mutat, hogy a börtöndráma lényegi részét mindössze két szereplő közti, a minimálisnál is minimálisabb személyes interakciójában mutatja meg. Konkrét és masszív kamaradráma a film. Hogy mennyi a sztori igazságtartalma, az tulajdonképpen mindegy is, mert annál sokkal fontosabb az az üzenet, amit a film a végén majdnem katartikus erővel közöl, az amin nekünk, kívülállóknak (és nekünk, érintetteknek) kell elgondolkodnunk. Hogy mi az üzenet, azt nyilván nem rágom senkinek a szájába, legyen elég annyi, hogy Sattler sem tartja indokoltnak azt a fokú emberi brutalitást, amit az amerikai hadsereg bizonyítottan elkövetett a kubai Guantanamóban fogvatartottakon.

Egy kamaradrámához sosem kell nagyregény méretű cselekmény. Itt egy ifjú, vidéki lányka (Kirsten Stewart) sorsát követjük nyomon, aki a vidéki nihilből való kitöréshez a sereget választotta (valószínűleg a lehetséges egyetlen módozatként). A kiképzés utáni első szolgálati helye lesz a guantanamói támaszpont, ahol a fogvatartott terroristagyanús elemek őrzése lesz a feladata. A sajtóban megjelent durva bántalmazásokról e filmben nem kapunk képet (hiszen mégis csak amerikai alkotásról van szó), azonban Guantanamo itt látható körülményei sem nevezhetők túlzottan emberinek. A rabok (akiket kínos precizitással kötelező fogvatartottaknak nevezni) szűkös magánzárkákban élnek, és gyakorlatilag nulla a kommunikáció egymás között, de az őrökkel sem bonyolódhatnak személyes kapcsolatba. Amy, a fiatal, szabálykövető és engedelmes katona azonban az egyértelmű parancs ellenére, az unalmas szolgálat hosszú órái alatt lassan mégis mély kapcsolatba kerül Alival (Peyman Moaadi), az egyetemet végzett intelligens “fogvatartottal”. A tiltás persze, többoldalú, hiszen nemcsak az őr nem merülhet személyes viszonyba a rabokkal, de a muszlim vallású fogvatartottak sem állhatnak szóba nővel, főleg nem egy amerikai nővel, de egy amerikai katonanővel egyáltalában nem. Amy és Ali között nem szövődik szerelem, erről szó sincsen, emberi kapcsolatról lesz szó a továbbiakban. Hogyan legyünk emberek egy embertelen világban?

camp-x-ray-kristen-stewart-peyman-moaadiAzt már régóta lehet tudni, hogy az Alkonyatból kinőtt Stewart, ha nem is virtuóz színészi eszköztárral, de a rendelkezésére álló néhány tudománnyal képes komoly alakításokra (pl. Sils Maria felhői) – itt sincs másképpen. Persze, egy meglehetősen alul művelt, egyszerű lelkű vidéki lány megformálásához nem kell Meryl Streep-i bravúr. Peyman Moaadi kitűnő partner, kettejük között mindvégig érzékelhető az erőtér, pedig mindvégig egy vastag vasajtó van közöttük. Rendben van a film, erős, egyenletes, következetesen végighúzott dráma, kötelező üzenettel.

Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.