Filmnapló, 2015. április

Ne aggódj, a maffia csak nyáron öl (La mafia uccide solo d’estate, 2014) – A magát egyszerűen csap Pifnek nevező Pierfrancesco Diliberto amolyan ‘coming of age-történetben’ meséli el a szicíliai maffia mai, illetve közelmúltbáli véres napjait. Miközben valós nevek, személyiségek és valós merényletek archív képei idézik meg a történet helyszínéül szolgáló Palermo hetvenes évekbeli kétarcú idilljét (egyfelől van ugye, a hangos, kiabálós, temperamentumos, de vidám dél-olasz purparlé, másrészt viszont a maffia barmira nem cicózik, ha a “dolgát” végzi), eközben pedig a főszereplő kissrác (nyilván az író-rendező Pif alteregója) szerelmes lesz, természetesen reménytelenül, majd felnő, és végre, valahára. Satöbbi. Elsősorban a személyes élmények alapján, sajátos, öniróniában gazdag humorral megidézett történelem miatt érdekes a film – ami emellett közepesen szórakoztat is. 6/10

Get on Up (2014) – Ha azt mondják klisékből épül ez a James Brown-életrajz, akkor az azért van, mert az amerikai fekete zenészek a történelem sajátosságai miatt igen keskeny ösvényt voltak kénytelen használni, ha érvényt szerettek volna szerezni tehetségüknek. gyerekkori rossz körülmények, nélkülözés, erőszak, ami belülről vagy megerősítette az illetőt, vagy végletesen elgyengítette – ez utóbbi esetben viszont nem (vagy alig) tudunk illetőröl, és film biztosan nem készül róla. Értelemszerűen az a fekete tehetség, aki túlélte a gyermekkor nehézségeit, az olyan egót épített fel magában, hogy az aztán áthajtotta mindenen. James Brown is ilyen erőszakos tehetség volt. E filmet Mick Jagger, az egyik nagy csodálója produkálta. Szó esik indíttatásáról, azokról a hatásokról (gospel, r&b, rock&roll), melyek a későbbi, jellegzetes stílusát kialakították, szó esik kíméletlen élettempójáról, élete jelentősebb eseményeiről, a házastársi erőszaktól a lőfegyverrel való visszaélésig (viszonylag alig esik szó a drogról). A Tate Taylor rendezte film időkezelése Brown kaotikus, őrült tempójú életét mintázza, ez egyben a nagy baja is, hiszen tulajdonképpen nincs csúcspontja. A zenék viszont kitűnőek, Chadwick Boseman James Brownként pedig remek: minden jelenetben ő is táncol, valamint néha még énekel is. 7/10

A karate kölyök (The Karate Kid, 2010) – Jackie Chan és Will Smith fia, Jaden főszereplésével újították fel ezt a történetet. A karate itt ugyan kung-fu, a helyszín pedig Kína, de ez végül is mindegy. A film működik, és ami benne van, azt ki is hozza belőle: látványos verekedések, pici filozófia, a végén a rossz megbűnhődik. A kis Smith pedig ügyes srác, Jackie-ről pedig elhiszem, hogy már sifu. 6/10

A szél a maga útját járja (Il vento fa il suo giro, 2005) – Ez a remek kis olasz darab picit mintha fonákra fordított párja lenne Almási Tamás (szerintem alulértékelt) Márió, a varázsló című filmjének. Itt egy haldokló, amúgy bájos alpesi olasz hegyi falucska életét pezsdíti fel egy idegenből betelepülő család (egy sajttermelő, francia kecskepásztor), hogy aztán e pezsgés törvényszerűen fúljon tragédiába. Giorgio Diritti autentikus helyszínen, autentikus szereplőkkel felvett drámája már szinte szatirikus módon mutatja be azt a zárt közösségekre oly jellemző magatartás, mely a körükben megjelenő más gondolatot, más kultúrát, egy más világnézetet kísér. Az a szűklátókörűség, az az ostoba irigység, az a más és új iránt való merev elutasítás, a változásra való fogékonyság teljes hiánya, amit a pillanatnyi érdekek bármikor felül tudnak írni, hogy aztán ugyanolyan hevesen törjenek újra elő, ha a számítások mégsem válnak valóra; ez annyira általános érvényű, annyira mélyen emberi, hogy egy jókora pofonnal ér fel a vele való szembesülés. A film fontos kultúrtörténeti, illetve nyelvészeti vonatkozása az okcitánok, illetve az okcitán nyelv, mint környezet és mint téma megjelenítése. Remek kis film. 8/10

A szerelem útjai (Love Is Strange, 2014) – Nagyon finom, halk, csendes, intim hangulatú, a történetben rejlő tragédia mély szomorúságával együtt is megkapóan bájos kis film egy idős meleg házaspár (John Lithgow és Alfred Molina igen ízléses és átélt alakításában) életének alkonyáról. Ira Sachs filmje -minden benne felvetődő komoly és mély probléma ellenére- egy létező, ideális világ képét közvetíti, mely nekünk, innen Magyarországról mégis elérhetetlennek tűnik. 8/10

All Is by My Side (2013) – Nem igazán tiszta előttem, vajon az eddig főként íróként/producerként jeleskedő John Ridley mi a francot akart ezzel a filmmel? Lerántani a leplet Jimi Hendrixről, minden idők egyik legnagyobb hatású rockgitárosáról? Elmondani róla, hogy bár a gitár nyakán utánozhatatlanul játszott, a magánéletben egy drogoktól csak dadogni képes, együgyű idióta volt? Mert nagyjából ennyi jön le ebből a filmből, valamint az, hogy kortársai, a szintén nem elhanyagolható életművet építő Eric Clapton, Keith Richards és a többiek sem voltak nála különbek… Ezért viszont kár, mert részben ez az 1966-67 táján gyűrűző sztori ma már baromira nem aktuális, ráadásul amúgy is ismerjük jól azóta a zaftosabb részleteket is, részben pedig mert újdonságot sem tudunk meg Jimiről. Megidézni ’67 LSD-ben izzó szellemét, a rockzene forrradalmát? Azért még nem kell összekaszabolni a filmet, sokszor akár mondat közben is átvágni egy másik, amúgy teljesen indifferens jelenetbe… Nyilván zaklatott idők voltak, de azért még nem muszáj a nézőt is zaklatni majd’ két órán át – a semmivel! (Még a zene sem eredeti, csak egy túlspilázott utánzat Waddy Wachtel előadásában.) 2/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Love & Mercy (2014) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.