Short Skin – Szűkülő kamaszkor (Short Skin – I dolori del giovane Edo, 2015)

Talán legfinomabban ott tudnám megfogni e film kritikai lényegét, hogy bár egy félmondatban megtudjuk, hogy a történet színhelye Pisa, a hírneves olasz város, ám mégsem látjuk benne sehol azt a bizonyos ferde tornyot. Képzeljünk el egy Párizsban játszódó francia (vagy bármilyen más nemzetiségű) filmet, melyben nem tűnik fel mondjuk, az Eiffel-torony. New York-i sztorit felhőkarcolók látványa, római mesét a Colosseum, vagy mondjuk pesti kalandot a Gellérthegy nélkül… Nyilván nem kell minden epikus filmnek egyben turisztikai ajánlónak is lennie, de azért a genius loci megteremtéséhez csak kellenek fogódzkodók. Még akkor is, ha például magamra nézve látom, pesti vagyok – mégis ezer éve nem jártam a Gellérthegyen, bár egész biztosan nagyon hiányozna, ha egy nap nem látnám meg a 2-es villamos ablakából.

short skin 1Ráadásul, mint fallikus szimbólum is passzolna a történethez a ferde torony, hiszen ahogy a címéből már nyilván jól értjük, a Short Skin (Szűkülő kamaszkor) bizony a legfontosabb férfi nemi jellegzetességről szól, mégha nem is annak méretét, formáját és irányát illetve. A film témája a fitymaszűkület, illetve az elhalogatott körülmetélés tinédzserpszichére gyakorolt negatív hatása. A tizenéves Edo (Matteo Creatini) így járt, miközben őt is, mint minden korabelit egy dolog izgatja minden felett, mégpedig a szüzesség elvesztése. Az említett rendellenessége miatt azonban számára fájdalmas minden erekció, aminek ténye eléggé megnehezíti a vágyott esemény létrejöttét. Pedig jelentkezők akadnának, hiszen a szomszéd Bianca (Francesca Agostini) régi plátói szerelme, ráadásul épp most szakított barátjával, de közben Edo megismerkedett a rockzenész Elisabettával (Miriana Raschillà), aki szintén komoly érdeklődést mutat a gondterhelt ifjú iránt.

short skin - matteo creatini, francesca agostiniHogy miért mégis a pisai ferde torony hiánya jellemzi legjobban Duccio Chiarini bemutatkozó játékfilmjét? Talán azért, mert a szüzesség elvesztésének, az első szerelemnek, valamint a tizenéves fiúknak fütykösükkel való megismerkedésének történetét rendszerint úgy szokták feldolgozni, mint az Amerikai pite-, a Hangyák a gatyában-, vagy Forró rágógumi-filmekben, tehát jobbára alpári komédiákban. Pitézés azért van itt is, csak éppen egy tipikusan olasz, tengerparti variánsban, azonban a film alapvetően nem komédia (de nem is dráma). A Short Skin tiszta, sallangmentes, igen őszinte történet. Szinte megéltnek, személyesnek is gondolom, annyira tele van olyan pici részletekkel, amiket csakis az élet találhatott ki, nem pedig egy első filmjére készülődő, nyilván gátlásokkal is küzdő filmes. Chiarini elsősorban történetet mesél, a szórakoztatás, a nézők öblös röhögésének provokálása számára másodlagos. Hősei átlagos fiatalok, se nem szépek, se nem csinosak. Edo például fitymaszűkülete mellé legfeljebb 40 kiló (vasággyal, ahogy mondani szokták), és olyan a hangja, mint egy idős maffiózónak idült hangszálgyulladással, amit 50 évnyi dohányzással szedett össze. De bukdácsol mindenki a sztoriban, ahogyan mindenki a való életben. Nem is nagyon röhögünk rajtuk, viszont mosolygunk közben – általuk, de jórészt saját magunkon. Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.