Mr. Pip (2012) – Pápua-Új-Guineai filmet nem láttam még, s bár e filmet így jegyzik a katalógusok, azért jó tudni, hogy ez is új-zélandi író (Lloyd Jones) regényének új-zélandi rendező (Andrew Adamson) általi megfilmesítése, részben ausztrál pénzből. A sztori viszont echte pápua, ahogyan a szereplők 99,9%-a is. Jó részt, szemmel láthatóan amatőrök, akik meglepően nagy kedvvel és alázattal vettek részt a nagy játékban, egy film forgatásában, annak ellenére, hogy az elmesélt történet számukra (és számunkra is) igen megrázó. Elkeseredett -egzisztenciális- lázadást leverő katonai önkény, embertelen, brutális vérengzések – és e tragédia hittel, a számukra idegen fehér (dickensi) kultúra szapora felcsipegetésével és saját kultúrájukban történő elmélyüléssel való, mélyen emberi kompenzációja. A film egyszerre naiv és idealizált és olykor szinte nézhetetlenül brutális, felkavaróan naturalista, s bár fogalmam sincs a Bougainville-szigeti emberek hiedelemvilágáról, mentalitásáról és világlátásáról, mégis úgy hiszem: hiteles. Hugh Laurie telitalálat. 8/10

Csontok és skalpok (Bone Tomahawk, 2015) – Nem igazán világos előttem, hogy mi volt a célja S. Craig Zahlernek ezzel a filmmel, hiszen egyrészt ez egy jó lassú, szinte tarrbéliánus nu-western, hosszú, szinte valós időben végigkínlódott, sziszifuszi baktatással, szinte már nevetségesen ható, csúszó-mászó kripli-túlélőshow-val, egy amolyan egzisztencialista haláltusával, amely -bár azért nem váratlanul- egy meglehetősen explicit kannibálhorrorban csúcsosodik ki. Kicsit az az érzésem, hogy tipikus “elsőfilmként”, az alkotó egyszerre két filmet forgatott le, a biztonság kedvéért, melyek azonban szépen ki is oltják egymást (a kritikusok imádják a filmet). Én azonban úgy látom, hogy akik a kannibál-horror hentelésére várnak, baromira elunják magukat, amíg bekövetkeznek a számukra lényegi részek, az Andrew Dominik-Tarr Béla között húzódó pusztulat-film halmaz rajongói viszont nem igazán tudnak mit kezdeni a filmvégi brutális öldökléssel, nem mint látvánnyal, hanem mint logikai, dramaturgiai következménnyel, illetve az azt követő, igen buta happy enddel. A western rajongói pedig nem tudják, mi van, mert Zahler olyan akkurátus buzgalommal rugdossa ki a műfaj mélyen ágyazott útjelzőköveit, hogy igen hamar nincs mihez tartani és gyorsan el is veszünk a végtelen, kietlen prérin. Arról nem szólva, hogy mennyire unalmas az, hogy még mindig ott tartunk, hogy az őslakos indiánoknak kell alakítaniuk a gonoszt egy westernben… Mégis érdekes film ez, de csakis furcsasága, szabálytalansága miatt – műfajilag, gondolatilag egyértelműen bukás. 6/10

Malom a pokolban (1987) – Maár Gyula tiszta, egyenes vonalú Moldova-adaptációja tulajdonképpen egy klasszikus Julien Sorel-történetet mesél el, mely az ötvenes évek elejének Magyarországán játszódik. Azonban Jancsi, a tehetséges és törekvő egyetemista (Funtek Frigyes) természetesen nem lehet sikeres egy ilyen rendszerben, hiába tesz meg minden akarva, akaratlanul céljai elérésnek érdekében. Fordított mennybemenetelét összetört szívek kísérik. A Garas Dezső által alakított, nagyhatalmú, kommunista főbíró összeomlását soha nem fogom elfelejteni… 8/10

Ébredés (1995) – Elek Judit saját, 1964-ben megjelent -gyanítom, életrajzi ihletű- regényéből írta ezt a filmet, melynek számomra a priori az volt az igazi tétje, hogy Kern András (Apa) hogyan fog mutatni miskolci kohászként, valamint Hernádi Judit (Anya) mennyire lesz képes az ő alapvetően komikus fizimiskájával drámai szerepet játszani? Nos, engem mindkettő meggyőzött. A történet -koncepciós perek, lefokozás, vidékre száműzés, anya halála, nevelőszülők, első szerelem- markáns, egyedi jegyeket nem hordoz magán, viszont talán éppen így hiteles, igazi. Szép, nőies film – bár kicsit hosszabb, mint amennyi benne van. 7/10

Foglalkozásuk: amerikai – 4. évad (The Americans, Season 4, 2016) – Na, csak kiírták szegény Ninocskát… 😦 Ezzel együtt, s miután megtanultuk nézni is az Amerikában ideiglenesen tartózkodó szovjet ügynökházaspár mindennapjait feldolgozó sorozatot (lásd a képen), abszolúte nincs baj, sőt mi több, ez az egyik legnívósabb, legérdekfeszítőbb futó sorozat ma a tévében. Az ún. kém- és hírszerzőtevékenység reális, demisztifikált világát ismerjük általa: itt nem kortyolnak vodka-martinit, nem feszítenek százmilliós Aston Martinban, ellenben fogat mosnak, gyereket nevelnek, lelkiismereti és morális válsággal küzdenek, amellett, hogy végzik hivatásukat, az életveszélyes kémtevékenységet is. Elment tehát ez is (mint ahogy az első, a második és a harmadik évad is), szép lassan, kényelmesen, a kora nyolcvanas évek tempójában, hiteles, komoly színészi alakításokkal, valódinak tetsző problémákkal, konfliktusokkal. Nem szaggat szét közben az adrenalin, de itt nem is ez a cél – mégis izgalmas a sorozat, csak nem úgy, ahogyan a hasonló tematikájú Homeland  izgalmas. Így, a negyedik évadra már az orosz karakterek is kifejezetten emberszerűek lettek… 8/10

Párbeszéd (1963) – Rendkívül érdekes, ritkán látható film Herskó János 1963-ban bemutatott, akkoriban igen hosszúnak számító (128 perc) alkotása. Nemcsak azért izgalmas a film, mert az 1956-os tevékenységért meghurcolt Sinkovits Imre játszik benne egy jelenetben megtorló pufajkást, és nem is feltétlenül azért, mert alig hét évvel az események után már filmben, igen érzékletesen megjelenik az ’56-os forradalom (igaz, még ellenforradalomként, de látunk szovjet tankokat, halljuk Nagy Imre rádiós beszédét!!! – 1963-ban!!!), hanem azért, mert a film tulajdonképpen megcáfolhatatlanul őszinte és hiteles lenyomata az 1945-1963-ig terjedő időszak szellemiségének, értelmiségi, identitásbeli és érzelmi dilemmáinak – egy szerelem, egy munkásszármazású, meggyőződéses kommunista fiú (Sinkovits) és egy gazdag zsidó családól származó lány (Semjén Anita) viharos kapcsolatára, mintegy felfűzve. Érvényes értelmiségi ars poetica ma is, amit itt Gábor Miklós (Herskó állandó filmes alteregója) mond ki: …ő tulajdonképp azért szeret Magyarországon élni, mert amíg a proletár hiúság és a pántlikás-nemzeti hiúság egyensúlyban tartja magát, addig a magafajta européer nyugodtan dolgozhat köztük…. Írtam volna a filmről, valamint a benne rejlő érdekességekről hosszabban is, de előttem ezt már megírták, méghozzá igen jól. (Jelenleg látható a film a neten is.) 9/10