Kiéhezettek (The Girl with All the Gifts, 2016)

Én hajlamos vagyok azt mondani, hogy a zombifilm műfaja kész van. Ennyi, amennyi és többet már nem nagyon lehet hozzátenni. Szerencsére/szerencsétlenségemre a Kiéhezettek alkotói (Mike Carey író és Colm McCarthy rendező) ezt nem így gondolták és meglépték a megléphetetlent: zombi-történetük főszereplőjévé megtették azt, amit eleddig logikailag lehetetlennek tűnt, egy zombit. Gondolom, nyilvánvaló az ötlet képtelensége, de ha nem, akkor megvilágítom. A zombi, legalábbis eddigi fogalmaink szerint, egy élőhalott, tehát sem gondolatai, sem személyisége nincs, csupán a legelemibb ösztönök, abból is az evés ösztöne hajtja. Mivel a zombi egy agyatlan evőgép, nem lehet főszereplő, akinek sorsa, tettei, cselekedetei, vagy gondolatai, társas viszonyai a cselekmény lényegi részét kell, hogy képezzék, hiszen a zombi csak zabál és agyatlanul kóvályog. Illetve, az utóbbi idők trendjei szerint már rohan, fut és szalad is.

kiehezettek-3Ez a mostani zombi természetesen messze nem agyatlan. Egy bájos mutáns, akiben már ott vannak azok a gombák, melyek itt a zombisodást előidézik, csak éppen rá nem hatnak, mármint az ő agyát nem bontják le. Egy élénk érdeklődésű, cserfes kislány – aki élő hússal képes csak táplálkozni. Ennek érdekében a Földön még megmaradt emberek valamiféle kenőccsel kenegetik magukat, hogy ne legyen élő hús-szaguk. Megane, a kislány nincs egyedül, hozzá hasonló gyerekeket tartanak fogva egy föld alatti bunkerben, iskolába járatják őket és kísérleteznek rajtuk, egészen addig, míg a bázist megtámadják az odakinti, igazi zombik és a bentieknek menekülniük kell. A támadást mindössze néhány katona, a tanítónéni, valamint a nagyon okos professzornéni éli túl, ez utóbbi kísérletezik a mutáns zombigyerekekkel, valamint velük menekül Megane is. Hogy hová, az kérdéses, mert odakint lehangoló a helyzet. A kulcs -a zombisodás elleni oltóanyag- Megane gerincvelőjében van, az emberek viszont sziklaként porlanak, mint székelyek abban a Csaba királyfis dalban. A remény hal meg utoljára.

kiehezettek-4A zombi-történetekkel nekem az a legnagyobb bajom, hogy nem is kell olyan nagyon elvonatkoztatni a mindennapok valóságától, hogy igazi, valódi zombik között találjam magam. Kicsit hunyorítva azt látom, hogy agyhalottak küzdik át magukat egymáson a szupermarket óriási árengedményei alkalmával, agyhalottak masíroznak keresztül a városon, ad hoc politikai jelszavakat hordozva, agyhalottak száguldoznak autóikon és motorjaikon és hörögve küldik el az anyjukba a még békésen sétálni, napsütést élvezni akaró embereket. Az iskolákban pont úgy képzik a zombikat, mint ahogy e film disztópiájában is látszik, bár az az igazság, hogy ifjú tanár koromban én sem éreztem magam másként a körülöttem tomboló ifjúság közepén, mint egy ember a zombik között… Nem is tanítok gyerekeket. Szóval, nekem ezek a zombis cuccok mesék, vicces borzongások, ha jobban sikerülnek, akkor realista társadalomkritikák vagy komolyan veendő, filozofikus disztópiák.

kiehezettek-1A Kiéhezettek majdnem az utóbbi. A magyar cím elmegy, bár az eredeti (mondjuk: A lány, minden ajándékával) jobban fedi a lényeget. Az alkotók az invokációban klasszikus utaláshalmazzal jelzik, hogy nem szándékaik nem feltétlenül merülnek ki az agyatlan zombik agyatlan lemészárlása feletti meglehetősen primitív örömben, az Odüsszeiával például mintegy megidézik a hőseink előtt álló bolyongást, de az istenek haragjának kivívása miatti szörnyű, pusztító bosszú esélyét is. Pandora szelencéjének mítosza örök szimbóluma az ingoványos, beláthatatlan veszélyekkel teli, ismeretlen területekre tévedő tudomány felelőtlenségének, míg Schrödinger macskájának logikai példázata pedig szinte a legfőbb cselekményszervező erőként jelenik meg és szinte filozofikus szintre emeli Megane és a gombák történetét. A felsejlő reménytelen, borús jövőkép a nagyszerű brit Fekete tükör jobb (pontosabban, súlyosabb) epizódjait idézi, az e témában természetesen ma már megkerülhetetlen The Walking Dead mellett. De érdekes motívumként tűnnek fel a jellegzetesen angolszász iskola-történetek fordulatai is, ebben a környezetben kifejezetten vicces felhangokkal. Merőben új, eddig még nem sejtetett megállapításokra azonban már nem futja az alkotók lendületéből. A sztori végét kvázi elviccelik, pedig ha jobban belegondolunk, az számunkra egyáltalán nem vicces. A cselekmény alapjaiban is vannak logikai bakik, melyek közben néha kifejezetten döccenőkké nőnek (pl., hogy került a Glenn Close által alakított professzornéni a teherautóra?, Megane miért más, mint a többi hozzá hasonló? stb.). A karakterekről jobb nem is beszélni, az alkotók nem fordítottak annyi energiát sem cizellálásukra, mint amennyivel ezt a mondatot leírtam. Szóval, jó ötlet, de felemás kivitelezés. 6/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Kiéhezettek (The Girl with All the Gifts, 2016) bejegyzéshez

  1. Dr. No szerint:

    Az egyik problémádra egyszerű a válasz: Glenn Close azért került a teherautóra, mert ő indította (adott parancsot a menekülésre).
    Azt azonban még mindig nem tudjuk, miért volt a seriffnél viharlámpa az Aljas nyolcasban…

    • efes szerint:

      Akkor ott nekem kimaradt valami, mert határozottan emlékszem, hogy Glenn Close összeesett (vagy legalábbis igen szarul volt) a laborban, majd utána sittysutty ott rendezkedett a teherkocsiban… Mindegy.
      Viszont az Aljas nyolcast megnézem újra a kedvedért, hogy rohadjak meg, bazki. 🙂

      • Dr. No szerint:

        (Close) megvagdosta a kezecskéjét az üvegcseréppel, miközben a zombikat semlegesítette, aztán kibújt a hátsó ajtón, mielőtt az asszisztense “magához” tért volna.

  2. Dr. No szerint:

    Egyébként szerintem nem viccelték el a sztori végét, inkább kifejezett civilizációközi tanmesévé alakították. Adott két csoport, akik nem alkalmasak az együttélésre (mert jelen esetben az egyik a másikkal táplálkozik), és az egyik közülük egyértelmű lépéshátrányban van (mert a modellált véghelyzetben 1 db tagja van, aki nem tud kijönni sem a védett környezetéből anélkül, hogy meghalna, míg a másik csoport sok fiatal és az új környezetben túlélésre képes tagból áll). A helyzetet a kultúra átadása oldja fel: a régi csoport az átadott kultúrában él tovább, az új meg kultúrát nyer, amije nem volt. És még csak nem is kell túl nagy erőfeszítés a fordításhoz, hiszen a kormánymédia gyakorlatilag mindent letaroló zombihordaként mutatta a tudjukkiket (akik nem azonosak azokkal a tudjukkikkel, akiket álaltában tudjukkikként szoktak emlegetni a jobboldalon).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.