Én, Daniel Blake (I, Daniel Blake, 2016)

Dan Blake egy 59 éves ács Newcastle-ból. Egész életében, negyven éven keresztül becsületesen dolgozott, miközben beteg feleségét ápolta, annak haláláig. Daniel Blake azonban kemény férfi, aki látszólag nem tört össze, barátai is mellette álltak és ugyanúgy folytatta munkáját keményen, míg egy nap össze nem esett munkahelyén, egy súlyos szívroham következtében. Mind az orvosa, mind a fizikoterapeutája hosszú pihenést írt elő számára, azonban a munkáját elvesztette közben. Bár egész lénye, munkához való hozzáállása, becsülete ellene van, mégis kénytelen álláskeresési segélyért folyamodnia, így belekerül az angol szociális ellátás messze nem a kifinomult problémamegoldó-képességéről hírhedt, bürokratikus labirintusába, mely felőrli tartását. Élete immár végérvényesen kilátástalanná válik, melybe egyedüli színfoltot egy Londonból Newcastle-be költözött, egyedülálló anya és két gyermeke jelenti, akik azonban szintén komoly segítségre szorulnak…

en-daniel-blake-dave-johnsAz élő angol filmes lelkiismeret, Ken Loach (pl. itt, ittitt, itt, itt, valamint itt és itt) szerencsére nem adta fel a filmezést, és visszavonulását visszavonva, még elmesélte nekünk az önhibáján kívül a társadalom peremére szorult becsületes, jóravaló kisember torokszorító történetét. Az Én, Daniel Blake által feltárt élethelyzetek, szituációk és emberi sorsok nyilván nem lesznek ismeretlenek a magyar nézőknek, illetve azon szociális érzékenységgel “megvert” magyar mozilátogatók számára, akik beülnek egy angol társadalmi drámára, hiszen ugyanez van nálunk is. A film nézése közben többször is eszembe jutott, hogy de akkor mi a fenének megy ki a sok ütődött Angliába, csöbörből a vödörbe, amely ráadásul még hidegebb és idegenebb is, mint a mi “jó kis” nemzeti együttműködésünk, miközben egy pillanatig sincs kétségem afelől, hogy Loach ezúttal is hitelesen, igaz módon és manipulálatlanul mesél. Amilyen tufa, érzéketlen, embertelen ellenállásba ütközik szegény Dan (Dave Johns megrázóan hiteles alakításában), olyat ráadásul még én magam sem tapasztaltam a magyar munkaügyi központban, ahová “jó sorsom” engem is bekényszerített olykor. Persze, nyilván vannak különbségek, más dolog heti 200-300 fontért elvégezni azt a munkát, amit az angol már nem végez el ennyiért, mint itthon havi 58 ezer forintért (160 fontért) a fideszes földesúr közmunkásának csicskájának lenni. De fogjuk érteni és át is fogjuk érezni a Daniel Blake történetének minden pillanatát.

en-daniel-blakeMélységesen mély szimpátiánk Daniel Blake-é, aki egyre kiábrándultabban, egyre törődöttebben, de a gyomra mélyén egyre jobban feszülő dühvel rója a szociális bürokrácia végtelen útvesztőjét. Loach egészen addig feszíti a húrt, míg szinte mi nézők is belefásulunk a kilátástalan, reménytelen küzdelemben, amikor Daniel Blake-ből dramaturgiai értelemben előkészítetten, mégis váratlan elemi erővel -és Loach egész eddigi, mélyen humanista pályájához méltóan- robban ki az ellenállás és a felháborodás tragikomikus, de mégis felemelő, katartikus gesztusa. És ahogyan az utca népe mellé áll, szemben a bürokratikus hatalom önálló gondolkodás, érzelem és empátia nélküli robotjaival, az jelenti az igaz ember és az emberi jóság diadalát. Megtisztító erejű, gigantikus finálé, mely a lecsengésben visszatér a valóság rögös talajára. Nem véletlen a cannes-i Arany Pálma, a híresen fitymálkozó francia közönség hosszas álló ünneplése, hiszen Loach e filmjével, és egész életpályájával a világ filmművészetének egy igen szép, de mindenképpen a legigazabbak közé tartozó fejezetét alkotta meg. Daniel Blake, a morális értelemben gigászi méretű, igazáért méltó szelídséggel, de mégis harcos határozottsággal kiálló kisember, szeretném hinni, hogy olyan, vagy még “olyanabb” toposszá válik a való világban, mint a maszkjáról híres Guy Fawkes. Szeretném hinni, hogy sok Daniel Blake él közöttünk, és szeretném hinni, hogy én is Daniel Blake vagyok. Mert ha nem, akkor tényleg vége mindennek. 10/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Én, Daniel Blake (I, Daniel Blake, 2016) bejegyzéshez

  1. Papagorasz Takisz szerint:

    Mintha szaporodnának a kisembereket megértéssel ábrázoló filmek a globalizáció világában.
    Kezdek rájönni, miért lett elege sok amerikainak Hillary Clintonból. Hogy miért hisznek a milliomos Trumpnak, az még nincs meg.

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri, 2017) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.